Lassú kivérzésre ítélve

2008. 09. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Követhetetlen adóbarkácsolás – akárcsak az elmúlt három évben bemutatott adóprogramok, a szerdán nyilvánosságra hozott legújabb Gyurcsány-csomag sem tartalmaz mást. Mögöttes gazdaságstratégia, jövőkép ezúttal sem rajzolódik ki, koncepciótlan ötletelés annál inkább. A legújabb adócsomagtól – az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és az egyértelmű időhúzás alapján – a legtöbben nem is vártak mást, mégis a most közzétett, finoman szólva is kidolgozatlan adókavalkád újra tudatosíthatja bennünk: hazánk a következő két évben sem tud elindulni a felzárkózás útján. Gyurcsány Ferenc legújabb, sorrendben hetedik programja ugyanis pusztán lassú és kis volumenű változtatásokat tartalmaz, olyanokat, amelyek sem a lelassult gazdasági növekedést nem tudják beindítani, sem az adófizetési morálon nem tudnak érdemben javítani. A javasolt adócsökkentéseknek ráadásul adóemelés, tisztázatlan eredetű kiadáscsökkentés és az ugyancsak kérdéses fehéredés lenne a fedezete. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a következő négy évre javasolt program – elődeihez hasonlóan – ismét lassú kivérzésre van ítélve. A miniszterelnök programja szerint három-négy év alatt 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentést hajtanának végre, ám ennek fedezetével kapcsolatban eddig mindössze az emelésekről hangzottak el konkrétumok. A koncepciótlanságra jellemző, hogy az MSZP közeli Népszabadságban – fizetett hirdetés formájában – közzétett hat oldal jellemzően csak az adócsökkentő javaslatokat tartalmazta, az emelésekről már csak az irat megjelenése után, szóban adott tájékoztatást a kormányfő. Megszűnnének a cégautóval kapcsolatos elszámolási lehetőségek, 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást vetnének ki az eddig adómentes természetbeni juttatásokra, így például az étkezési jegyre, az iskolakezdési támogatásra, az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulásra és az üdülési csekkre. Akárcsak a 2006-os választások után életbe lépett megszorítócsomagnál, most is emelkedne az alkohol és a cigaretta jövedéki adója, ezúttal tíz százalékkal. Remek fogás, el kell ismerni: miközben a média már a Megegyezés programon rágódik, közgazdászok és elemzők sorban nyilvánítanak véleményt, a suba alatti adóemelési tételekre már senki sem figyel.
Más kérdés, hogy még a remélt fehéredésből származó bevételek is meglehetősen bizonytalanok. Öt százalékponttal csökkenne a munkavállaló után fizetett járulék, de a kedvezmény csak a bruttó bér első 140 ezer forintjáig járna. Tény, hogy a magyar gazdaságban ma minden negyedik-ötödik forint után nem fizetnek adót, ám ilyen erőtlen adócsökkentés várhatóan nem sarkallja új munkahelyek megteremtésére a vállalkozókat. Ha Gyurcsány Ferenc évente százmilliárd forintos nagyságrendben szeretne pluszbevételhez jutni a feketegazdaság legalizálásából – márpedig ezek a tervek –, akkor a most bejelentettnél jóval átütőbb köztehermérséklést kellett volna javasolni. A fekete- és szürkegazdaság fehéredéséről szóló kormányzati sikerpropagandát egyébként eddig sem támasztották alá a számok, a megnövelt adószigor és az évi tízezer vagyonosodási vizsgálat korántsem hozott akkora pluszbevételt az állam számára, mint azt korábban remélték. Sőt a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai éppen arról tanúskodnak, hogy a magyar gazdaságban – a várt csökkenés helyett – nőtt a készpénzforgalom, ez pedig az illegális gazdaság bővülésére enged következtetni. Az élőmunkát terhelő, uniós szinten is kiugróan magas adóterhelést mindenképpen csökkenteni kell, a mostani csomag javaslata tehát jó irányba mozdult el, a foglalkoztatás érdemi növekedését azonban ilyen bátortalan javaslat reálisan nem eredményezheti. A járulékterhek radikális csökkentését egyébként az eddig nyilvánosságra került öszszes gazdaságkutatói és érdek-képviseleti javaslat tartalmazta, s valamennyi program arra is rávilágított, hogy csak a terhek érezhető mérséklése tudja beindítani a gazdaság motorjait. Gyurcsány mostani kommunikációs fogását olvasva tehát újra felmerül a gyanú: ezúttal is feleslegesen dolgoztak a kormányfő által felkért különböző kerekasztalok és gazdaságkutató intézetek, javaslataik most is a fiók legmélyén kötnek ki. Erre enged következtetni az is, hogy az alternatív programok mindegyike az adórendszer érdemi egyszerűsítését szorgalmazta, összekötve ezt a bürokrácia letörésével és az állami kiadások érdemi csökkentésével. E lépésekről azonban nem tesz említést a miniszterelnök programja. Az év eleje óta folyamatosan bemutatott szakértői programok egy célt azonban bizonyosan szolgáltak: a lázas munka látszatát keltették, mintha a pénzügyminisztériumi berkeken belül számítások ezrei készültek volna a gazdaság élénkítését illetően. A tervezet összeállítói még mindig nem látják be: a költségvetés tartós és valódi egyensúlyi helyzete kizárólag érdemi változtatások végrehajtása esetén várható. Az adókat illetően hasonló a helyzet, hiszen az adórendszeren belül tett kismértékű és lassú változások nem alakítják át az emberek gondolkodását, így az adófizetési morál sem javulhat.
Elég, ha mindezek igazolására megnézzük a 2006 szeptemberében bevezetett Új egyensúly program és az abban szereplő megszorítások hatását. Csaknem két év távlatából már jól látszik: a drasztikus adó- és hatósági áremelések javítottak ugyan a költségvetés helyzetén, ám lefelé tartó spirálba vitték a gazdaságot, felpörgették a pénzromlást, rontották a vállalkozások versenyképességét, és visszavetették a foglalkoztatást. Márpedig ha lelassul a gazdasági növekedés, hosszabb távon kevesebb lesz az adóbevétel is, miközben a kiadások változatlan szinten maradnak. A 2006-ban választott kiigazítás szerkezete tehát nem mutatott a tartós egyensúly irányába. Az Új egyensúly program 2008 után már négyszázalékos gazdasági növekedést, háromszázalékos inflációt és az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítését ígérte az áldozatvállalásért cserébe. Ezek az ígéretek mára a semmibe vesztek csakúgy, mint a program vállalkozásokra és magánszemélyekre kivetett négyszázalékos szolidaritási adójának ideiglenessége. Érdemes visszaidézni: ezt a pluszterhet átmeneti jelleggel rótta ki az állam, a mostani adócsomagban azonban mégis a társasági adó emelésével (!) ellentételezik ennek részleges megszűnését.
Legvégül nem árt megjegyezni, hogy a két évvel ezelőtt bevezetett program mára „az államadósság további csökkenését” is megígérte. Ebből persze ugyanúgy nem lett semmi, mint a többi ígéretből, az adósság után fizetendő teher azonban itt maradt az adófizetők nyakán. A kamatok éves terhe jelenleg már eléri a vállalkozások által befizetett összes társasági adó és iparűzési adó mértékét, s javulásra a következő években nem is lehet számítani.
Amennyiben a kormányfő valóban vitairatnak szánta a közpénzen megjelentetett ötlethalmazt, úgy hamar választ kaphatott: a legfontosabb gazdasági szervezetek és érdekképviseletek szinte kivétel nélkül kritizálták a programot, erősen megkérdőjelezve annak gazdaságélénkítő hatását. Más műfajban indulva azonban lényegesen jobb értékelést kaphat a program. Kommunikációs teljesítményként értékelve egyáltalán nem rossz a szaldó. Sikerült elérni, hogy hónapok óta a gazdasági kerekasztalok, fórumok és társadalmi egyeztetések munkájáról szóló beszámolókkal tematizálni lehetett a közbeszédet, miközben a programra fordított összeg a bruttó hazai termék mindössze egyetlen százaléka.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.