Nyolcnapi éhségsztrájk után

Folytatja az éhségsztrájkot az egri kórház vesegondozóját vezető főorvos, aki immár 8 napja nem vesz magához táplálékot. Misz Mihály társaival együtt az ellen tiltakozik, hogy a HospInvest Zrt. átvegye az intézmény működtetését. Az orvos lapunknak adott interjújában azt állította: ha a bírósági döntés is kevés ahhoz, hogy a HospInvest távozzék Egerből, akkor további nyomásgyakorlási eszközöket is készek bevetni.

2008. 09. 26. 19:17
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bíróság döntése után is folytatja az éhségsztrájkot?
– Valószínűleg még kitartok, hiszen úgy tűnik, a HospInvest nem hajlandó tudomásul venni a bírósági döntést.
– Társai közül ön éhségsztrájkol a leghosszabb ideje, immár nyolc napja. Hogy van?
– Ilyenkor az embernek már vannak panaszai. Egyre gyakrabban előjön az éhség, nem bírom úgy a terhelést, időnként fejfájások gyötörnek, és gyakran szapora a szívverésem.
– Valóban semmit nem evett nyolc napja?
– Csak vizet ittam, és naponta egy tabletta vitamint vettem be.
– Meddig lehet ezt bírni súlyosabb következmények nélkül?
– Embere válogatja. Tíz napot tervezek, de talán két hétig is el lehetne élni.
– Van családja?
– Igen, van.
– Nem aggódnak önért, hogy túl nagy árat fizethet a céljai eléréséért?
– Egy hét után már le akartak beszélni, de mondtam, hogy még három napot ráteszek az egy hétre. Csütörtökön reggel akarok enni először.
– Közben dolgozik?
– Igen.
– A Hospinvest vezetői azzal támadták önöket, hogy a folyamatos éhezés miatt nincsenek munkaképes állapotban. Ön szerint nem veszélyezteti a betegeket, ha így látja el őket?
– Nem. Tudom magam kontrollálni, nem vettem észre, hogy a figyelmem tompult volna. Amíg így érzem, nyugodtan dolgozhatok. De azért a mai kórházi rendelésre egy kollégámat fogom beküldeni.
– A bíróság döntése ön szerint ellehetetleníti a HospInvestet abban, hogy átvegye a kórház üzemeltetését?
– Nem tudom, a jogászok most értelmezik a döntést. Ha úgy alakul, mi készek vagyunk akár további perek megindítására is az igazunk érvényre juttatásáért. Szerintem a cég a bíróság döntésétől függetlenül sem tudja megszerezni az intézményt, hiszen legálisan nem pótolható az a több száz szakember, aki nem hajlandó velük együtt dolgozni. De újra kell értékelni a lehetséges nyomásgyakorló eszközöket. Most tárgyaltunk egy esetleges mozaiksztrájk elindításáról, ami azt jelenti, hogy minden osztályról egymást váltva egy-egy dolgozó tartana munkabeszüntetést. Így lehet legkevésbé zavarni a betegellátást.
– Mi lesz önnel, ha mégis a HospInvest veszi át a kórház működtetését?
– Én egy magánosított műveseállomáson dolgozom főállásban, a kórház szakrendelésén csak heti néhány órában rendelek. Ha ettől a munkámtól megfosztanának, annak nem lenne számomra jelentős anyagi következménye.
– Egy magánbefektető által működtetett műveseállomáson dolgozik, miközben a kórház hasonló magánosítása ellen tiltakozik. Nem következetlen egy kicsit?
– Valóban magáncégnél dolgozom én is. A mi cégünk azonban számos műveseállomást épített, újított fel az országban, és a munka világszínvonalon folyik.
– Tehát nem a funkcionális privatizációval van gondja, hanem a befektető „személyével”?
– Csak olyan befektetőt szabadna beengedni az egészségügybe, aki valóban befektet, és pénzt áldoz a betegellátás fejlesztésére, s húsz év múlva várja csak a hasznot. De a HospInvest nem ilyen.
– Miből gondolja, hogy a HospInvest más, mint a többi hasonló vállalkozás?
– Bejártam a HospInvest által működtetett intézményeket, s a látottak nem győztek meg. Zsúfoltságot tapasztaltam, a háromágyas kórterembe öt férőhelyet tettek. Kevés a nővér, az orvos. A hatvani kórház máig tatarozatlan kívülről, bár a felújítását ígérték. Ráadásul az intézmény több szárnyát lezárták, vagy más célra használják. Elviselhetetlen mértékben csökkentették a férőhelyek és a dolgozók számát. Gyöngyösről tudjuk, hogy a belgyógyászatot kilenc szakorvossal vették át, mára alig maradtak néhányan.
– Ha a HospInvestnek valóban távoznia kell Egerből, akkor azt a saját sikerükként élik majd meg? Úgy, mint a kisember győzelmét a politikai és üzleti érdekek felett?
– Igen, hiszek a demokráciában és a civil társadalom erejében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.