Papp Lajos kitálal

A szívsebészprofesszor, Papp Lajos szeptembertől nyugdíjas. Mint arról beszámoltunk, a szívcentrum volt vezetője korábban azt mondta, hogy munkaviszonya megszűnéséig nem beszél a nyugdíjaztatási kérelme beadását kiváltó, a Pécsi Tudományegyetemet érintő okokról. Papp Lajos szerint akár tizenegymilliárdra rúghat az universitas adóssága. Gábriel Róbert szinte mindenben vitatja Papp Lajos állításait.

Papp Lajos professzor azután kérelmezte nyugdíjaztatását, miután az általa vezetett pécsi szívklinikán két hétre leállították a nem tervezhető műtéteket. A szívsebészt előbb privatizációs kísérlettel vádolták, majd augusztus végén felmentették igazgatói állásából. Szerinte továbbra is kérdés, hogy kinek állt érdekében három nappal a távozása előtt leváltani. „Nyilván úgy gondolták, hogy ezzel még egyszer belém rúghatnak. Számomra a pozíció nem cél, hanem eszköz: valami miatt rendkívül fontos valakiknek ez az ügy” – mondta. Majd feltette a kérdést: „Igaz-e az a tétel, hogy a szívgyógyászati klinika nemzetközileg is kiemelkedő szakmai eredményeket ért el? Igaz-e, hogy ez a klinika közgazdasági szempontból is jól működött?” A válasza: igaz mindkettő.
A PTE gazdasági helyzetéről szólva elmondta, már 2006-ban az előző csődbiztos belátta, hogy nemhogy visszafogni kellene a szívgyógyászati klinika munkáját, hanem növelni, hiszen ez az intézmény hasznot hoz, de a biztos tanácsait azóta sem fogadták meg.
Véleménye szerint a volumenkorlát 2007 márciusában történt bevezetésével került bajba a klinika, akkor – durván négymilliárdról – csökkentették a finanszírozásukat hárommilliárdra, de betegellátási területi kötelezettségük megnőtt. Mindezek mellett a finanszírozás belső arányai is megváltoztak: a drága, az akut, sürgős beavatkozások száma megduplázódott, ám az olcsóbb, tervezhető páciensek száma csökkent.
„Még ekkor sem voltunk veszteségesek, de miután három nagy apparátusnak fizettük be a bevételünk harminc százalékát, Gábriel Róbert rektor tudtával álltunk elő azzal a javaslattal, hogy – több kft.-n keresztül – szerződjünk külföldi és jól fizető hazai VIP-betegek ellátására a biztosítókkal. A magáncégre azért volt szükség, mert az állami intézmény ugyanezt jogilag nem tehette volna meg. Az egyik kft.-ben voltam én is tag, de csak azért, hogy a nevem ismertsége alapján vonzóbbá tegyük ezt a formát” – közölte.
Gábriel Róbert, a PTE rektora ellenben úgy vélekedik, hogy ugyan a bevétel növeléséről szó volt, és arról is, hogy hozzanak-e fizetős betegeket, de arról nem, hogy cégeket alapítanak a klinikán. Állítása szerint megdöbbentette, hogy bármilyen testületi döntés előtt, az egyetemi közvéleményt megkerülve alakultak meg az említett cégek.
Szerinte két helyes út lett volna: mielőtt Papp Lajos megalakítja a kft.-ket, meg kellett volna állapodni abban, hogy mely biztosítókkal és milyen szerződést kötnek, ugyanis direkt módon, egyetemi háttér nélkül nem szerződhettek volna. A másik lehetőség az, ha maga az universitas alapít egy céget, amin keresztül a magánbeavatkozások elvégezhetők, s ez a gazdasági társaság alkalmazza a professzort és munkatársait.
A rektor megjegyezte, a klinikákon jelenleg is működik olyan rendszer, amely a külföldi, jól fizető betegek ellátását biztosítja, ám ő nem látott egyetlen olyan szerződéstervezetet sem, amelyben a szívklinika vonatkozásában tettek volna erre javaslatot. Karátsonyi Annamária, a PTE jelenlegi csődbiztosa szerint a professzort senki nem akadályozta meg, hogy külföldi betegeket fogadjon.
Papp Lajos az egyetem adósságáról szólva azt mondta, szerinte ez nem négymilliárd, mint ahogy azt korábban hangsúlyozták. A szívsebész abból indul ki, hogy a jelenlegi csődbiztos is azt mondja: ezen felül még plusz négy és fél milliárd a belső adósság, ami olyan számlatartozás, amely határidőn belüli fizetési kötelezettség – és állandó. A professzor nem ért egyet azzal, hogy az eladósodást azzal magyarázzák, az a szívcentrum építésére felvett hitel törlesztésére beígért, majd meg nem adott pénz miatt emelkedik.
„Ezt maga Gábriel Róbert is többször cáfolta – hiszen a klinika nemhogy kifizette ezt az összeget – két és fél milliárdot – hanem a teljesítményvolumen-korlát bevezetéséig egymilliárdot még be is tett a közös kasszába – az úgynevezett overheaden felül”. (Az overhead a klinikai központ, az orvostudományi és egészségtudományi centrum, valamint a rektori hivatal fenntartását takarja.) Az első csődbiztos még a teljesítményvolumen-korlát előtt jelent meg, s már akkor veszteséges volt a PTE, a szívklinika viszont nem – állítja.
Magyarázata szerint egészen más miatt került bajba az egyetem.
A magyar gyógyító rendszer finanszírozásába ugyanis nem építették bele az amortizációt: a műszervásárlást, az épületjavítást, a kubatúrafelújítást.
A professzor szerint az egyetemek előtt így két út maradt: vagy pályáznak legálisan – ez az állami források szűkössége miatt legtöbbször sikertelen –, vagy máshonnan szereznek pénzt: a gyógyításra érkező forintokból csippentenek le. Ez utóbbi történt Pécsett is. Amint elmondta, hatalmas fejlesztéseket hajtottak végre, műszereket vásároltak és béreltek fedezet nélkül, és most azért hallgatnak az intézetvezetők, mert mindenki sáros egy kicsit: ahhoz, hogy beteget tudjanak gyógyítani, máshonnan kellett pénzt előteremteniük.
Gábriel Róbert szerint ellenben az adósság 3,6 milliárd, ami a lejárt szállítói tartozásokat jelenti. A rektor hangsúlyozta, ez a gyógyszercégekkel szembeni tartozást, illetve a ki nem fizetett vegyszereket, műszereket takarja, a PTE-nek viszont köztartozása nincs. Ugyanakkor egyetértett azzal, hogy a szívcentrum a teljesítményvolumen-korlát bevezetéséig nem volt veszteséges, és még úgy sem, hogy időközben – egyetlen év kivételével – a klinika biztosította a hiteltörlesztést a bevételből. A csődbiztos ehhez hozzáfűzte, a professzor által emlegetett belső adósság arra vonatkozik, hogy a hagyományosan nyereséges karokból finanszírozzák a veszteséges területeket. Gábriel reagálásban azt mondta, hogy mivel a szívklinika építési költségeinek törlesztésekor nem ő volt a rektor, s a gazdasági igazgató sincs már az intézménynél, így az adósság kialakulásáról nem őt kellene megkérdezni. Ugyanakkor megjegyezte: talán nem is helytelen Papp Lajos sejtése, és valószínűleg történtek fedezet nélküli műszervásárlások, fejlesztések. Karátsonyi Annamária szerint viszont ez nem csupán sejtés, hiszen 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban is volt erre példa – ám ez igaz a szívklinika műszereire is.
A rektor szerint az viszont tévedés, hogy egymilliárdot fizetett volna be a közös kaszszába a szívcentrum. Ellenben egyetért azzal, hogy az amortizációra a társadalombiztosítás nem fizet külön összeget, és a pályázati forrás is kevés, ám a műszerpark tekintetében a szívcentrumnál sokkal rosszabb helyzetben lévő klinikák is vannak.
Papp Lajos egy korábbi nyilatkozatában mást is felvillantott: azt mondta, azért kellett veszteségessé tenni a klinikát, hogy eladhatóvá váljanak bizonyos egyetemi ingatlanok: érvelése szerint ugyanis, ha egyetlen intézmény is nyeréseges, akkor a kincstári vagyon értékesítésére nincs meg az indok.
– Azt mondták, hogy felesleges két intézmény együtt: a gyermekkórház és a gyermekklinika. A gyermekkórház viszont egészen mással foglakozott, mint a klinika, más szakmai feladatot látott el, de mindkét intézmény teljes kapacitással működött. Miért is kellett az összevonást végrehajtani? – tette fel a kérdést.
Majd így folytatta: „A bőrklinika élén öt éve nincs intézetvezető professzor, csak megbízott irányítója volt egy szemészprofesszor személyében. Tudták, hogy meg akarják szüntetni – persze papíron ezt nem lehetett, az akkreditáció miatt. Induljunk ki abból, hogy a Leőwey Klára Gimnáziumot a tervek szerint a bőrklinika helyére költöztetnék. A gimnáziumi épület a belvárosban, a legjobb helyen van, könnyen szállodává alakítható. Miért kellett akkor tönkretenni a szívklinikát? Csak nem telekpanama van e mögött?”
A „telekpanamával” kapcsolatos vélekedést képtelenségnek tartja Gábriel. Úgy fogalmazott: a bőrklinika kérdése évek óta húzódik, s még az előző vezetés mondta azt, hogy mivel az intézmény izoláltan áll a PTE rendszerén belül, és fajlagosan nagyon sokba kerül a fenntartása, ezért a jelenlegi helyéről el kell költöztetni.
Kiemelte, miután egyetlen épület sincs az egyetem tulajdonában, ahhoz, hogy egy, az universitas által kezelt ingatlan eladható legyen, a PTE felügyeletét ellátó gazdasági tanács, a szenátus és a nemzeti vagyontanács hozzájárulása is szükségeltetik, de még ezek birtokában sem biztos, hogy a PTE kasszáját gyarapítaná az értékesítésből származó bevétel. „Azon vagyontárgyakat, amelyeknek használata nem szükségszerű, természetesen eladásra ajánljuk fel, és immár kétszeresen is ez az érdekünk, hiszen a jelenlegi állás szerint jövőre a kincstári vagyon használata után bérleti díjat kell majd fizetnünk” – tette hozzá.
A professzor egy nyilatkozatában több nevet megemlített, akik szerinte a dolgok hátterében állnak. Köztük van Tóth Kálmán, az egyes belgyógyászati klinika igazgatója, a klinikai centrum elnökhelyettese. Róla Papp Lajos azt mondta: „Nagy része volt abban, hogy elődöm, az Amerikából hazahívott Korompai professzor elmeneküljön Pécsről. A professzor prágai utazása alatt azt is elintézte, hogy docensként kinevezzék a szívgyógyászati program élére legfőbb koordinátornak. Később azonban mennie kellett, amikor kiderült, hogy az építendő új szívklinika jogosságát a Bokros-csomag idején meg kellett védeni, erre viszont ő nem volt képes. Egy karrierista, akinek a pozíció a fontos, a kapcsolati tőkét, s nem a tudását használja.” Sümegi Balázs biokémikusról úgy vélekedik, hogy ő ugyan az orvosi kar képviselője a szenátusban, de eddig rendszerint az orvosok ellen szólalt fel.
– Kollár Lajos klinikai igazgatót tizennégy éves kora óta ismerem, és jó szakembernek tartom, nem értem, miért került bele ebbe a körbe. A kincstári biztos, Karátsonyi Annamária és Gábriel Róbert rektor is hibás – a rektor azonban egy megtévesztett ember – sorolta a neveket.
Kerestük Kollár Lajost, ám ő jelenleg szabadságon van, Sümegi Balázst is megkerestük, ám őt szintén nem tudtuk elérni. Tóth Kálmán pedig arra hivatkozva nem nyilatkozott, hogy az egyetem hírnevét sértő kijelentésekre nem kíván reagálni.