Tarjáni Ferenc hetvenéves, és ebből a hét évtizedből több mint öt a kürtről szólt, méghozzá nem is akármilyen színvonalon, így aztán neve a rézfúvósok között világviszonylatban is fogalom. Eleinte hegedűsnek és karmesternek készült a Békés-Tarhosi Énekiskolában, s kollégistatársai unszolására kezdett kürtön játszani. Ösztönösen, magától talált rá a technikákra, villámgyorsan haladt a tananyaggal, így amikor 1956-ban politikai okokból bezárták az iskolát, a budapesti Bartók Zeneművészeti Szakiskolában már kürt szakon végzett. Mindössze húszéves volt, amikor a rádiózenekarnál egy beugrása alkalmával felfigyeltek rá és szerződtették. Szóló- és kamarakarrierjét a versenyzés segítette elő: a müncheni ARD kürtverseny második díját szólóban, a genfi verseny második helyezését fúvósötösével nyerte el. Ezzel a formációval, szólóban, valamint a Liszt Ferenc Kamarazenekarral és a Budapesti Kamaraegyüttessel bejárta az egész világot. Dávid Gyula, Hidas Frigyes, Farkas Ferenc, Soproni József, Láng István kürtversenyt komponált neki, és a nemzetközi zenei élet legnagyobb zenekaraival játszott szólistaként. Játéka sosem a futamokról vagy a technikai bravúrokról szólt, nála a zene üzenetén volt a hangsúly. A kétszeres Liszt-díjas Tarjáni Ferenc harminc éve a Zeneakadémia professzora, s bár felajánlották neki a New York-i Julliard Egyetem professzori állását, ő azt viszszautasította, és inkább Magyarországot választotta. Pályáját fia folytatja: ifj. Tarjáni Ferenc huszonöt éve a MÁV Szimfonikusok kürtöse. Édesapját Isten éltesse!
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
