Túlélőshow-ból haláltánc?

Feleslegesen retteg a jelenlegi egyetlen kormánypárt az előre hozott választásoktól, hiszen ma még reális lehetősége lenne egy tisztes helytállásra, ellenkező esetben felőrlődhet, mint a lengyel baloldal. Mindezt Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke fejtette ki lapunknak, aki szerint a rendkívüli voksolás elsősorban a türelme és ereje utolsó tartalékait felélő ország érdeke. A volt kancelláriaminiszter úgy véli: minden szempontból ideális lenne, ha legkésőbb az európai parlamenti választásokkal egy időben az urnákhoz járulhatnánk. Szerinte válságkezelő átmeneti kormány vihetné az ügyeket a voksolásig, hogy utána egy világos, erős felhatalmazású új kabinet kezdhesse meg az ország kivezetését a krízisből.

Sokan arra panaszkodtak, hogy túl hosszú volt a nyári uborkaszezon. Hát most alaposan beindult minden, hiszen a kormányválság kellős közepébe csöppentünk.
– Ilyen kegyelmi időszakot kormány még nem kapott a rendszerváltozás óta. Főként ahhoz képest értékelendő ez a nyugalmas periódus, hogy előtte megbukott a koalíció, az ország nagyon nehéz helyzetbe került, éppen a kormány tevékenysége következtében. Riasztók a szociális folyamatok, amelyeket sürgősen kezelni kellene. Ha ehhez hozzávesszük a leálló metróépítést, a kormányzati botrányok sorozatát, elmondhatjuk: igazán lett volna tennivalójuk ebben az ölükbe potytyant kegyelmi időszakban. Tudjuk, korán bezárt a T. Ház is, mivel a jelenlegi kormányfő szeretett volna minél előbb megszabadulni a törvényhozás kontrolljától. Ezért az a furcsa helyzet állt elő, ami 1990 óta sosem: nem volt nyári ülésszak.
– A labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia szintén alkalmasak voltak arra, hogy a lakosság figyelmét eltereljék a mindennapi megélhetési gondokról és a folyamatosan romló életfeltételekről.
– Így van. Még a sportesemények is a kisebbségi kormány kezére játszottak. Minden adva volt tehát ahhoz, hogy a nyarat kemény műhelymunkával töltsék, s a szisztematikus felkészülés után repülőrajtot vegyenek szeptemberben. Mindenki azt gondolta – jómagam is –, hogy törik-zúzzák majd magukat, és a költségvetés előkészítésével, az adótörvények kidolgozásával egy olyan programot próbálnak összeállítani, amellyel valahogy kihúzhatják 2010-ig.
– Végül is született egy iromány a kisebbségi miniszterelnök tollából. Ha kicsi is, savanyú is, de a miénk – mondhatták.
– Kétségtelen, hogy a rajt repülőrajt volt, mert Gyurcsány Ferenc megjelent egy dolgozattal, a sorban a hetedik programötlettel. Nem tudni azonban, nem a kormányfő fog-e a székéből repülni.
– Aki végig tudta olvasni, megdöbbent, mennyi fals, államelméletinek szánt „rizsa” volt benne, s milyen kevés használható konkrétum.
– Ennek az az oka, hogy Gyurcsány ezzel a dolgozattal is azt akarta bizonyítani: egyes-egyedül ő az, aki meg tudja szabni a szocialisták stratégiai-ideológiai irányvonalát. Ezt a kommunikációs imázst akarta tovább erősíteni a korábbi próbálkozásaihoz hasonló színvonalú Megegyezés című többoldalas, közpénzből saját képeivel ékesített, fizetett hirdetéssel. A konkrét célja mégis inkább az volt, hogy lenyugtassa a liberálisokat, megfeleljen a kívánalmaiknak. Ne kerteljünk: az SZDSZ lényegében megzsarolta Gyurcsányt azzal, hogy ha nem áll elő augusztus végéig egy cselekvési tervvel és hozzá tartozó adóelképzelésekkel, akkor nem fogják támogatni a költségvetést. De kiderült közben, hogy ez a dolgozat valójában csak három-négy embernek, Gyurcsánynak és szűk körének szellemi produktuma és nem a szocialista párt ajánlata.
– Kívülállók számára is hajmeresztő volt, amint az MSZP-frakciónak úgy kellett áldását adnia a Megegyezésre, hogy az már a Népszabadságnál, illetve a nyomdában volt és egyetlen betűt sem lehetett rajta módosítani.
– Ezzel Gyurcsány már negyedszer teremtett erőszakosan kényszerszolidaritást az MSZP-n belül. Az első Őszöd után volt, a második a 2006-os önkormányzati választásokat követő bizalmi szavazás a parlamentben, a harmadik pedig másfél éve, amikor azt mondta, ha nem választják meg hetvenöt százalékkal pártelnöknek, lemond még a miniszterelnökségről is. Azt gondolom, ez a revolverezés a már kész dolgozattal volt a negyedik. Előállt egy produkcióval, amit a szocialista párt egyetlen testülete sem vitatott meg, de felszólította a frakciót és a párttagságot, látatlanba adják áldásukat főnökük termékére. Ha pedig nem állnak mellé, akkor majd rendkívüli választásokat kell kiírni – ijesztget a pártelnök-kormányfő.
– A választók, de még a parlament előtti megméretéstől is úgy fél az MSZP, mint valami mitikus szörnyetegtől.
– A gyurcsányi, illetve MSZP-s frazeológiában a rendkívüli választások a paradicsomból kiűző félelmetes lángpallosként jelennek meg. Eddig csak Orbán és a Fidesz visszatérte volt az a rettenetes integráló erő, ami a pártbeli ellentéteket elsimította, most már az országgyűlési választás is csatlakozott a mumusrepertoárhoz. Szerintem azonban egy nagyon fontos paradigmaértékű változás történt a népszavazás után, amit az MSZP-ben egyszerűen nem voltak hajlandók észrevenni. Kiderült, hogy a szociális feszültségek és a kormánnyal való elégedetlenség felülírja az Orbántól való irányított félelmet. Még azokban a körökben is, amelyek tradicionálisan a szocialisták szavazóbázisát képezték.
– Pedig ha az utóbbi hónapokban a kormányzati munka nem is igen folyt, gyűlöletpropagandában apait-anyait bedobtak, hogy ismét megtérítsék az eltévedt bárányokat.
– A nyáron a szocialisták megpróbáltak mindent bevetni az ellenzék ellen, százmilliós hirdetési kampánnyal akarták befeketíteni a Fideszt. Használták a németországi receptet, ami Schröderéknek egyszer már bevált. Azzal riogatták az embereket, hogy azért nem jönnek elő Orbánék konkrét tervekkel, mert még keményebb megszorításokat akarnak. A közvélemény-kutatási adatok nem igazolták vissza az MSZP fáradozásait. Érdekes fejlemény volt, hogy a trend nem fordult meg, s a Fidesz számottevő előnye megmaradt. Pedig volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, bizonyos szavazórétegeket meg lehet dolgozni és vissza lehet téríteni a régi akolba. A Gyurcsány-kormány azonban olyan komoly bizalmi deficitet halmozott fel, amit már nem lehet semmilyen PR-dömpinggel kiküszöbölni. Sőt, minél inkább sulykolják az ellenzékről a negatívumokat, az ócsárlás bumerángként üt vissza, s tovább apasztja a szavazóbázisukat.
– Ehhez képest a kormányfő fölényes, ami azon túl, hogy indokolatlan, visszatetszést kelt a jelenlegi áldatlan állapotok közepette.
– Gyurcsány magabiztossága nyilván azon alapszik, hogy pozíciójánál fogva egy sereg információval rendelkezik. Elszámította azonban magát, mert az SZDSZ-en belüli törésvonalakra épített. Újdonság erejével hatott, hogy Fodor Gábornak a várakozásokkal ellentétben sikerült egységet kovácsolnia pártján belül. Olyan dolgokat mondott ki, ahonnan már igen-igen nehéz visszalépni. Az SZDSZ deklarálta, hogy Gyurcsány Ferencnek hitelképességi problémái vannak, és ez már nem a kormányfő személyes gondja, hanem magát a kormányképességet zárja ki. Eddig csak a jobbközép ellenzéki pártok hangsúlyozták, hogy Gyurcsány az emberek előtt vált hiteltelenné. Márpedig így a szabad demokraták kimondták: Gyurcsánynak mennie kell.
– Paradox módon Gyurcsány Ferencnek saját szavai szerint is mennie kellene. Régebben azt mondta: nincsen tragédia, ha egy ideig húsz százalék körül lesz a pártja. A Szonda Ipsos szerint már több mint másfél éve alatta van ennek az MSZP, hogy a többi közvélemény-kutatót ne is említsük. Medgyessy Péter leváltása idején ehhez képest kacagó tarka tavasz volt a szocialisták helyzete. Vagyis a kormányfő lódított.
– Nem először tette ezt. Az MSZP-n belül növekszik a feszültség, akár az országban. Jogosan, hisz azt ígérte a pártelnök: 2007 lesz az áldozathozatal éve, 2008-ban pedig lehet már látni az eredményeket. Sikerek azonban sehol, inkább rosszabbodik a helyzet minden mutató szerint. Újra jelentősen kell emelni a
gáz-, illetve energiaárakat, az infláció folyamatosan araszol fölfelé, az államadósság nő, miközben a lakossági türelem elfogyóban van.
– Érdekes kommunikációs technikával a kormányfő mégis úgy igyekszik feltüntetni, mintha ő védené meg a kiszolgáltatott rétegeket a ki tudja, honnan fenekedő megszorításhívő lobbiktól.
– A túlcsorduló elégedetlenséget ő is érzékeli, így már nem erőlteti az egészségügyi átalakítást vagy az államreformnak nevezett elképzeléseket. A kisemberek védelmezőjeként igyekszik tündökölni. Ismét vészesen lebecsüli azonban a lakosságot, amely tudja, hogy nem jóságos szakszervezeti érdekvédővel, hanem a végrehajtó hatalom fejével áll szemben, aki meghozta az összes, őket hátrányosan érintő lépést az utóbbi négy évben.
– Létezik, hogy az MSZP-ben nem látják: valaki az ő dárdájukkal veri a bozótot? Egy dúsgazdag pénzember bármikor kiszállhat, a szocialista talpasok viszont ihatják a levét évekig, amit más főzött.
– Az MSZP-ben érzékelik a riasztó fejleményeket. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbben azzal is tisztában vannak, hogy egy választás mielőbbi megtartása egyáltalán nem az ő érdekeik ellen való. Tisztes eredményt érhetnének el. Még azzal is érvelhetnének a polgárok előtt: lám, ők a rendszerváltozás óta első ízben fölébe helyezték az ország érdekeit saját pártszempontjaiknak. Ellenkező esetben könnyen lehet, hogy a lengyel baloldal sorsára juthatnak, és olyan történelmi mélypontra zuhanhat a magyar szocialisták parlamenti prezentációja, amire 1990 óta nem volt példa. A nagy vereséget hozó 2006. őszi önkormányzati választások után országos szinten is visszaszorulhatnának.
– Kedvenc véleményformáló közhely: ha van párt, akinek ma Magyarországon nem érdeke az előre hozott voksolás, az az SZDSZ. Sokan nem értenek ezzel egyet, mert a 2010-es választások is itt vannak a nyakunkon. Bő egy év múlva már kemény előkampány folyna az EU-parlamenti választások után pár hónappal. Ha tehát a liberálisok nem akarnak kihullani minden rostán, most kell összeszedniük magukat és visszaszerezni egykori tömegbázisuknak legalább egy részét.
– Kétségtelen, hogy ma Magyarországon több mint tíz százalék azok aránya, akik magukat többé-kevésbé liberális gondolkodásúnak tartják. Ezek az SZDSZ hajtűkanyarai miatt nagyrészt más pártokra adják voksaikat vagy el sem mennek szavazni. Ha a szabad demokraták rendszerváltás körüli magas támogatottságát vesszük alapul, lenne honnan gyarapodniuk. Így az ő érdekük, hogy világosan határozzák meg magukat, és ne tűnjenek úgy, mint akik segédkezet nyújtanak akár passzívan is az ország antiliberális, etatista szétrombolásához. Ha mégis beérik a gyurcsányi politikai látványpékség állópultjáról lehulló morzsákkal, végleg eltűnhetnek.
– Pedig van olyan szakértő, aki szerint az SZDSZ inkább csak mórikálja magát, valójában násztánc folyik a volt koalíciós partnerek között.
– Ezzel szemben én azt mondom, inkább haláltánc, amit a kormányfő és szűkebb stábja előkészít. Gyurcsány Ferenc személyes túlélőshow-jának vagyunk ma az elszenvedői. Nem szabad lebecsülni, mert nagy küzdő és túlélő. Egyre szűkül azonban a tér és fogy a levegő körülötte. Ebbe a maga ácsolta ketrecbe próbálja beédesgetni az SZDSZ-t. Ma még nem lehet tudni, milyen sikerrel, ám a szabad demokraták új vezetése úgy tűnik, tényleg meg akarja ragadni azt az esélyt, amit az elvesztett hitelességük visszaszerzése jelenthetne.
– Ők azonban elsősorban a szakértői kormány ötletét preferálják, csak annak sikertelensége esetén hoznák előre a voksolást.
– Már régóta mondom: a kisebbségi kormányzás a rendkívüli választások előszobája. A szakértői kormányról valójában nem is lehet tudni, mi értendő alatta, hisz senki sem határozta meg pontosan. Más dimenziót ad azonban a kérdésnek az az ellenzéki felvetés, hogy válságkezelő átmeneti kormányra van szükség. Ez körülhatárolt mandátummal működne, s biztonsággal el tudná vezetni az országot az előre hozott szabad választásokig.
– A parlamenti többség megállapodására is szükség lenne hozzá.
– Jó elképzelésnek tartom Dávid Ibolya MDF-elnök kezdeményezését az ellenzéki konszenzus kialakítására és az Országgyűlés feloszlatására. Ezzel mód nyílhatna a helyzet politikai konszolidálására.
– Mikor kerülhetne sor optimális esetben a polgárok urnához szólítására?
– Ha jövő júniusban az európai parlamenti választásokkal egy időben tartanák a voksolást, messzemenően takarékos és progresszív megoldás születne. Sok milliárd forintot lehetne megspórolni. Ennél is fontosabb azonban, hogy végre megszűnne az iszapbirkózás és az agónia, és egy világos felhatalmazású, cselekvőképes kormányzat jöhetne létre, amely haladéktalanul megkezdhetné az államháztartás rendbetételét és az ország csaknem elveszett tekintélyének visszaszerzését. Ha az immár valódi reform elmarad és az embereknek sokadszor is csalódniuk kell, félő, hogy nemcsak a kormányzó pártok, hanem az igazi cselekvésre képtelen ellenzék, tehát a teljes politikai osztály hitele odavész. Gyurcsány Ferenc és szűk köre kivételével az egész országnak az az érdeke, hogy legkésőbb az európai parlamenti választásokkal egy időben dönthessünk végre a jövőnkről. Legyen vége a politikai álarcosbálnak, különben az egész rozoga bálterem elsüllyed a Titanickal együtt.