Vegyes vágott

A padlón
Igaza volt a háziorvosomnak. Már az elején megmondta, hogy az erős gyógyszerek segíthetnek ugyan, de a legjobb gyógymód a far- és derékzsábára az, ha a padlón ágyazunk meg magunknak.
Régen a parasztok levették az ajtót, és arra feküdtek, mondtam, hogy ne lásson teljesen tájékozatlannak.
Igen, mondta, mert nem volt nekik parkettájuk.
Megnézte a személyi igazolványom fényképét is.
Igen, mondtam, soványabb voltam, mint ma. De van egy barátom, aki szintén zenész, egy deka felesleg nincs rajta, tíz évvel fiatalabb nálam, és minden évben derékon döfik a boszorkányok.
Aztán visszaköltözködtem a padlóra. Nem mondom, hogy gyógyult vagyok, de már sokkal jobban hajladozom.
Vörös és fekete
Elképesztő dolgot művelt a reklámkormány az augusztus 20-i tisztavatáson. A gatyaváltás óta a magyar Szent Korona másolata előtt esküdtek fel a tisztek, de azt most elsinkófálták. Nem kellett mondaniuk az ifjú tiszteknek az eskü végén, hogy „Isten engem úgy segéljen!” Mégis mondták. Mondvacsinált ürüggyel (mert állítólag egy corvinában így találták) piros-fekete csíkos zászlót vonultattak fel a piros-ezüst (fehér) helyett. Az majd mindenki számára világos, hogy az ezüst hogyan változik feketévé egy régóta csukott könyvben. De a kampánykormány még nagyobbat botlott, mint gondolta. Mert a piros-fekete (a nap és a hold) a székelyek színe. Ezt mindenki tudja, még az is, aki nem volt a csíksomlyói búcsún. Székely színek előtt tették le hát esküjüket a fiatal tisztek.
A=A
Kovács Zoltán ÉS-beli Sajtómunkások című cikksorozatát mindig kedvtelve futottam át, mert beolvasott jobbra-balra, a szakma védelmében. A XXXVI.-ban viszont odáig megy a Széles Gábor tulajdonolta napilap szapulásában, hogy becsületsértésnek számító kijelentést tesz. Persze ügyesen, hisz ügyes ő. „…mostanában a főszerkesztő Stefka István. Róla nem tudok egyebet mondani, mint hogy ő Stefka István.” Na, ezt támadja meg valaki, ha tudja. Hogy szitokszóvá teszi egy sajtóbeli társa nevét, ki tudja azt bebizonyítani. Hiszen, mint a matematikában, mindenki egyenlő önmagával. A egyenlő A-val. KZ=KZ-vel.
Titkos nyelv: a szilbo
Mindig vonzottak a titkos nyelvek, kódok és persze a megfejtéseik is. Nem csak a katonaiaké. Van – pontosabban volt – a Kanári-szigetekhez tartozó Gomera szigeten egy füttynyelv, amelyet azért használnak, mert a sziget közepén van egy nagy hegy, amelyről mély völgyek futnak le a tenger felé minden irányban. A füttybeszéddel néhány kilométer távolságról is könnyen megértetették magukat egymással a sziget őslakói, a guancsok. De ismerték Tenerifén, Gran Canarián, ismerték a kasztíliaiak is. Végül is egy füttyös tájszólása lett a spanyolnak. El Hierrón a tizenkilencedik században is virágzott. Amikor a huszadik század végén a távközlési eszközök miatt kihalt, a helyi önkormányzat kötelezett minden gomerai iskolást, hogy tanulja meg. Hogyne sajátították volna el a csak két magánhangzó (mély és magas), valamint négy mássalhangzó alkotta nyelvet. Még ma is fütyülik egypáran. Az egyszerű szép. Nekem is füttyentett a sárgarigó, amikor még gyermek voltam. Az első (novellás) kötetemben azt írtam, hogy egy fiú és egy lány közti füttyjel lennék legszívesebben. Az már csak slusszpoén, hogy felkeresvén az Iowai Nemzetközi Íróprogram lapját a neten, láttam, hogy az első könyvemet és a Por című regényemet is Rakovszky Zsuzsa nevéhez írta az ismeretlen összeállító. (Ottlétemkor még csak ez a két könyvem jelent meg.) Nem tudom, hogy Zsuzsa járt-e ott, de hogy jó író, az biztos. Elegek neki a saját könyvei.
A kedvenc titkosírásom
Jobb, mint a láthatatlan tinta, jobb, mint a német enigma. Ennek a trükknek az első kivitelezője egy szirakuzai hadvezér volt az ókorban, sokak szerint. Én Arkhimédésznek adnám az ötlet szerzőségét, aki szülővárosa védelmére hadigépeket is tervezett. Bár erre nem tenném le a nagyesküt.
Az ötlet egyszerű: leborotváltatjuk a hírvivő fejét, ráírjuk a szöveget, és megvárjuk, míg megnő a haja. Még az első világháborúban is használták.
Barna sereg
Nem tudom, ki hogy van vele, de én már a Magyar Gárda megalakulásakor sem bontottam pezsgőt. Valamikor (atom)fizikus akartam lenni, hogyne ismertem volna a pofonegyszerű hatás-ellenhatás törvényét. Ha nyomom a falat, visszanyom. De hogy a szereptévesztésben lévő Kolompár Orbán fújja meg a harci kürtöket, az több mint veszélyes. Halálos is lehet. Nyilván addig se foglalkoznak a médiakormánynyal a szegények: bőrszínre való tekintet nélkül.
Kolbászda
Újabban kedvet kaptam, hogy egy bajor kolbászdában költsem el nagy néha vacsorámat A.-val. Sose hittem volna, hogy a német konyha is jó lehet, ha jól csinálják, és nem generálszósszal, mint amikor az NDK-ban, Poroszországban dolgoztam egy sörgyárban. Ja: ez bajor. Fölnézek: mert megérzem, ha néznek. Egy valamikor jóképű színész néz. Visszanézek, csúnyán. Ő volt az, aki részegen elveszítette az estem kéziratát még Szegeden. Ő volt az is, aki tánc közben megkínált minden ok nélkül egy pesti művészklubban. Aztán reggelig könyörgött bocsánatért. Megadtam neki, különben kirúgták volna. De akkor minek néz?
Peti és Gyuri
Petit a Szigetből ismerem: munkanélküli lett, pont azon a napon, amikor találkoztunk. Görögországba megy, mondta. Elég görögös a feje tényleg. Na, de azok tudnak görögül is.
Gyurit már régebben ismerem egy haveromtól, mindent megszerel, amit kell. Csak egyet kér ki: ő nem villanyszerelő, hanem műszerész. Egy évig lerobbant félkarú rablókat javított. Mondtam neki: na, ez örökös állás. Nem volt igazam. Az utcán van ő is.
Az amerikai rokony
Vélek, hogy az apjáról írtam, talán róla is. Az iowai egyetemre járt és vízilabdázott. Egyszer elmentem egy edzésére: kapott egy indítást. Ha bevágja, övé a trikó, gondoltam. Bevágta. Egy eredeti selyem szbornaja-mezt kapott, amit Moszkvában vettem volt.
Az már kissé nehezebben ment, hogy elmagyarázzam neki, miért jobb a magyar póló az amerikainál. Akkor épp döntőt játszottak az olimpián.
Most is. Végig gondoltam rá, amíg a magyar fiúkat néztem, akiknek a több ezer magyar mellett még a kínaiak is szurkoltak: Zsia, zsia, Hungázsia! Az „r” hangzó az nem megy nekik.
Olyanokat üvöltöttem a magyar góloknál, hogy a szomszédok mintha neheztelnének azóta.
Bánom is én.
Őrangyal
(Mártonlaci levele a ZUSÁból)
Szia Feri, hanyagoltam a levelirast, nagyon el voltam veszve a munkaban, utazasban es minden mas baromsagban, amire semmi szuksege nincs senkinek. Most mentek el a MAGYAROK (igen igy, csupa nagybetuvel), fantasztikus csapat, majd irok roluk bovebben. Alairtak egy szerzodest, amivel megszereztek a jogokat a szabadalmaink hasznositasara, igy kozelebb kerulok, tobbet jarhatok haza. Minden szepen alakul, meg penz is lehet belole a vegen. Elore a zold energiaert es a kornyezetvedelemert!
Igertem neked egy tortenetet, ami teljesen megvaltoztatta az eletemet, es minden bizonnyal mas emberre tett.
Olyan hat-het eves lehettem, es a Pestrol Ajkara kitelepitett nagyszuleimnel toltottem a nyari szunetet az elso naptol. Rettentoen elveztem a szabadsagot, nem voltak keritesek, udvarok a lakotelepeken, a folyoparton, erdon-mezon szabadon koboroltunk a helyi barataimmal. Kosarral halat fogtunk a bakonyi patakokban, gombaztunk, csavarogtunk, furodtunk, es tele pofaval elveztuk a nyarat. Egy napon a Bercsenyi kozi lakotelep melletti park fuven onfeledten pokfociztunk, ami egy nadragszaggato, feneken csuszkalo foldonfuto jatek. A szulok es a nadragok nagy banatara. Eppen kipontozodtam, es el akartam somfordalni, amikor egy harom-negy eves kislany tunt fel, sirva, kezeben egy nagy viragokkal teli akacfaaggal (ami akkor abban a szegeny vilagban komoly csemegenek szamitott…). Megkerdeztem tole, mi baja van. A konnyei mogul nagy huppogve azt felelte, hogy elveszett, es nem talal haza, es arra kert, hogy segitsek neki, vigyem haza. Belem bujt a kisordog, talan a kieses miatt is, mert azt mondtam neki, hogy ha nekem adja az akacfaagat, segitek neki. Boldogan ram mosolygott, felem nyujtotta az agat, es megfogta a kezem, hogy mehetunk is. Az agat atvettem, a kezem kiszabaditottam, es megmondtam az ismet keserves sirasban kitoro kislanynak, hogy nem is tudom, hogy hol lakik, es elsetaltam. Nem jutottam messzire, szamban megkeseredtek az edes akacviragok, es mar az elso saroknal olyan borzaszto lelkiismeret-fudalasom tamadt, hogy magam is sirva fakadtam, es mindent megbanva szaladtam vissza a zsakmanyolt aggal a kislanyhoz, hogy megvigasztaljam, es valahogy jovategyem azt a rettenetes cselekedetet. Megdobbenesemre mar nem volt sehol. A jatekban elmerult barataim es a mar szinten kiesett nezok allitottak, hogy nem is lattak senkit, egyaltalan, mirol beszelek. Pedig nekem valoban ott volt, es azota is itt van mindig velem. Es ha kell, lefogja a kezem. Ennyit az angyalokrol, az en angyalomrol. Olel Laci
Sandor
Itthon voltak Berenből (morvául Brno) Norbi és Ancilla, és többek között elmesélték, hogy volt egy jelentkező a nagy nemzetközi cégnél, ahol dolgoznak. „Sandor” volt a keresztneve. Kicsit meglepődtek, amikor egy százötven magas fekete lány állított be, százhúszas mellbőséggel. Ti magyarok vagytok?, kérdezte a kenyai illetőségű leány. Jaj, de jó. Az apám valami forradalmár magyar költőről nevezett el a katonai junta uralkodása idején. Van ilyen keresztnevű magyar költő?
Van, nyugodj meg, Sandor, mondta neki a chilei származású Ancilla.