A Nyugat-legenda és Szolzsenyicin

2008. 10. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Száz éve jelent meg a legendás Nyugat című folyóirat első száma. Sokan, sokféleképpen emlékeznek a lapra, az viszont vitathatatlan, amit a PoLíSz című irodalmi folyóirat szeptemberi számának megemlékezésében is ovashatunk, amely szerint a Nyugat megkerülhetetlen fogalommá vált. Csak megerősíthetjük L. Tábori Kálmán cikkének gondolatait: a Nyugat novellarovatának szerkesztője, Osvát Ernő felfedezésre, a fiatal tehetségek pártolására kész szellemisége áthatotta annak minden sorát, annak dacára, hogy ő maga soha egyetlen sort nem írt a saját folyóiratába. A PoLíSz szerkesztősége úgy döntött, hogy azzal ünnepli méltóképpen a legendás Nyugatot és úgy idézi meg Osvát sziporkázó ötleteit, hogy folytatja a lap és a szerkesztő szellemiségét. Novellapályázatot hirdettek meg a százéves Nyugat emlékére, a beérkező munkákat Elmer István, Kipke Tamás, Szappanos Gábor írók és Turcsány Péter költő-főszerkesztő bírálták el. A sok izgalmas témát felvillantó munka közül azon művek alkotói kapták meg a fő díjakat, akik ki tudtak lépni saját privát fájdalmaik köréből, nevezetesen Jakab-Köves Gyopárka Fizetésnap, Kapitány Máté Szemben a sárkány, valamint Rab István Az élet rendje című elbeszélései. A győztesek és a dicséretben részesült fiatalok műveit már most olvashatjuk a lapban.
Szolzsenyicin halálának híre nemrégiben az egész világ közvéleményét megrázta. Nem kevés indulatot korbácsoltak fel a magyarországi írások és szóbeli nyilatkozatok kis részében felbukkanó igaztalan vádak. Madarász Imre irodalomtörténész-professzor elegánsan, finom áttételeken át reflektált ezekre az elhamarkodott gondolatokra. A Vátesz halála és halhatatlansága című jegyzetében imigyen értékeli a XX. század meghatározó alkotóját: „Ízig-vérig a szörnyű XX. század fia, krónikása és bírálója volt, mégis, bizonyos értelemben az utolsó XIX. századi vátesz, küldetéses írástudó távozott vele: népe erkölcsi nevelője, vezetője, szószólója. Nobel-díjazásakor nem alaptalanul hasonlították Dosztojevszkijhez, Tolsztojhoz. E korszerűtlenségében rejlik időszerűsége és időtlen értéke.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.