A tigris, a besúgó és a törökök

Tegnap hatvanadik alkalommal nyílt meg a nagyközönség előtt is a frankfurti könyvvásár. Már-már szinte hagyomány, hogy a világ egyik legjelentősebb könyvszemléjét egy-egy írói megnyilatkozás is emlékezetessé teszi.

Irodalmáraink Frankfurtban. A Majna-parti városban, a könyvvásár 172 ezer négyzetméteres kiállítóterén száz országból mintegy 7400 kiállító képviselteti magát, összesen 402 ezer kötettel. A legnagyobb kiállító a házigazda Németország, majd Nagy-Britannia és az Egyesült Államok következik. Frankfurtban a kiadványok mintegy harminc százaléka digitális, illetve hangoskönyv. Magyarország számos kiadóval, a kortárs és a határon túli magyar irodalommal képviselteti magát. Továbbá olyan, Németországban már jól ismert vagy most bemutatkozó írókkal, mint Dalos György és Dragomán György, Földényi F. László, Kemény István és Kalász Orsolya.

Még a kilencvenes évek közepén történt, mikor Ausztria volt a Majna-parti város könyvvásárának díszvendége, az Egyesült Államok pedig éppen készült nyitni Kína felé, csak néhány évvel a pekingi diáktüntetések, majd megtorlások után: Harry Wu emberjogi aktivista megjelent „Mainhattan” egyik könyves dísztermében, majd levetített egy dokumentumfilmet arról, hogyan lövik tarkón a politikai foglyokat Kínában egy-egy nemes szervért, májért vagy veséért. Harry Wu, aki maga is megszökött egy ilyen lágerből, felejthetetlen „élményeit” könyvbe foglalta, kötetének bemutatóján pedig arra intette az amerikai elnököt, ne rázzon kezet a kínai méltóságokkal – mert a kezük véres. A kedélyeket Wu ír írótársa is felkavarta, nevezetesen Gerry Adams. A Sin Fein vezére békülékeny és józan kijelentéseiből akkor már sejteni lehetett, hogy Belfastban hamarosan a béke korszaka kezdődik, és itt is, ott is az értelem kap majd elsőbbséget. A könyvvásár békedíjasa, Annemarie Schimmel eközben muszlimszimpátiájával borzolta a tolerancia és objektivitás bajnokait. A könyvvásár nem várt villámvendége Románia akkori elnöke, Ion Iliescu elnök pedig igaztalan vádakkal illette hazánkat, amit később írói munkásságának részeként minősítettek, és nem vettek fel a diplomáciai programba. Mindez alig egy hét alatt: már-már szinte hagyomány, hogy a világ egyik legjelentősebb könyvszemléjét egy-egy írói megnyilatkozás is felejthetetlenné teszi.
Ezt támasztja alá az idei frankfurti könyvvásár ünnepélyes megnyitója, amelyet most Orhan Pamuk tett emlékezetessé. A vasárnapig tartó rendezvény a tervek szerint a kilométernyi kötetekről, a digitális kütyükről, elektronikus könyvekről, valamint a díszvendég Törökországról szólt volna, ám a Nobel-díjas török író Abdullah Gül államfő jelenlétében udvariassági klisék puffogtatása helyett szülőföldjének demokráciadeficitjéről beszélt: a szólásszabadság hiányáról, valamint az újságírók üldözéséről. Mindez annak fényében, hogy Németországban jelentős török közösség él, valamint Törökország az Európai Unió tagja szeretne lenni, külön hangsúlyt kapott. Emellett szinte eltörpül az a hír, hogy a könyvvásár békedíját első alkalommal egy képzőművész, Anselm Kiefer Franciaországban élő német festő, szobrászművész kapja.
Ám van még író a földön, aki e héten még inkább életközelivé tette az irodalmat: Milan Kundera, aki Günter Grasshoz hasonlóan a világ egyik lelkiismereteként vált szépprózai ikonná. Úgy tűnik, e lelkiismeret sem lehet patyolattiszta. A világsajtót bejárta a hír, hogy Kundera, akit eddig az egykori cseh író-államfő, Václav Havel mellett a prágai tavasz emblémájának tekintettek, 1950-ben feljelentette egyik kollégiumi lakótársnőjének barátját az állambiztonságon, akit emiatt kis híján halálra ítéltek, végül huszonkét év börtönt kapott, amelyből tizennégyet rács mögött töltött. Kundera a botrány kirobbanása után csalásról és hamisításról beszélt. Ám a cseh biztonsági szolgálatok levéltára tegnap kizártnak nevezte, hogy hamisítvány lenne az a levéltári okmány, amelyből a Milan Kundera állítólagos besúgására vonatkozó értesülés származott.
Kundera múltja és 1968-as pálfordulása ismert, remek könyveiben visszatérő motívum a besúgás, a besúgó lelkivilága, mégis kellemetlen meglepetést okozott. És van még irodalmi meglepetés: az irodalmi Nobel-díjas Jean-Marie Gustave Le Clézióhoz hasonlóan az angol nyelvterület legrangosabb brit irodalmi elismerését, a Booker-díjat szintén egy „ismeretlen” szerző kapta, Aravind Adiga első könyves indiai író A fehér tigris című regényéért. Adiga egyébként a Financial Times és a Time magazin újságírója. Elismerésével olyan írók társaságába került, mint Ian McEwan, Yann Martel, William Golding, Nadine Gordimer, Iris Murdoch vagy Salman Rushdie, ráadásul harminchárom évesen a legfiatalabb Booker-díjazottként.