A vallás az emberek kenyere

Tavaly karácsonykor súlyos tragédia érte Baranyi Károly országos hírű pedagógust. A Nemzeti Pedagógus Műhely vezetőjének szervezetét egy agresszív baktérium támadta meg, s életének megmentése érdekében térd alatt amputálni kellett az egyik lábát. A fizikus-filozófus, aki az Antall-kormány idején az oktatási tárca főosztályvezetője volt, életkedvét nem törte le a betegség: továbbra is teljes erőbedobással dolgozni akar, ez azonban most elég nehéz, mert csak két mankóval tud közlekedni. Javítana a helyzetén egy korszerű műláb, ám ez nagyon sokba kerül.

Legutóbbi beszélgetésünkkor még kórházi kezelés alatt volt. Azóta már hazatérhetett. Most hogy érzi magát?
– Sajnos, nagyon hosszúra nyúlt a rehabilitációm, mert néhány héttel az amputációm után kinyílt, és elfertőződött a seb. Négy és fél hónapot kellett kórházban töltenem, de hála istennek, most már túl vagyok ezen az időszakon. Próbálok mindent ugyanúgy csinálni, mint régen, de ennek anyagilag nagy ára van: mindent át kell alakítani körülöttem, miközben kevesebbet tudok dolgozni, mert a sérülés jelentősen megnehezíti a közlekedésemet.
– Mi történt önnel?
– Egy nagyon agresszív baktérium támadott meg. Azóta sem tudjuk, pontosan mi okozta ezt, honnan került a szervezetembe, csak annyi bizonyos, hogy évek óta tartó cukorbetegségem jó táptalaj volt a terjedéséhez. Tavaly december 23-án észlelte a feleségem, aki egyébként orvos, hogy van egy inggombnyi érzékeny felület a talpamon. Ekkor még nem sejtettük, hogy milyen nagy a baj. Másnapra azonban ez a csomó már ötvenforintosnyi nagyságúra növekedett. Ekkor a feleségem kétségbeesve telefonálni kezdett a kórházak között, de szenteste sehol sem voltak fogadóképesek. 25-re azonban már buborékok jelentkeztek a bokámban, amiről a nejem számára világos volt a diagnózis. Azonnal kórházba vitt, ahol még aznap éjjel megműtöttek, de sajnos nagyobb volt a baj, mint ahogy azt az orvosok először gondolták, 28-ra már nem maradt más lehetőség: ha meg akarják menteni az életemet, le kell vágni a lábamat.
– Fel tudta dolgozni a tragédiát?
– Csak pillanatokig éreztem kétségbeesést. Segített a hitem: belenyugodtam, hogy ennek azért kell így történnie, mert ez Isten akarata. Ha az ember naponta mondja, hogy „legyen meg az akaratod”, akkor most ezt kell mondani. Sokan nem értik, fizikusként, a természet törvényeit ismerve, hogyan lehetek vallásos. A válaszom egyszerű: ha azt a tézist vallanám igaznak, hogy a világot a természet törvényei irányítják, akkor az egy olyan könyörtelen világ lenne, amelyben értelmetlen élni. A vallást sokan a nép ópiumának mondják, szerintem az emberek kenyere, amely átlendít olyan válsághelyzeteken is, ahol már semmi más nem segít.
– A betegsége veszélybe sodorta az anyagi biztonságát?
– A mai társadalmi helyzetben a tartósan beteg állapot szinte egyenlő az éhenhalással. Eszméletlen pénz ment el a négy és fél hónapos rehabilitációs kezelésre. Egy ideig táppénzen voltam, aztán rájöttem, hogy vállalkozóként nagyrészt magamnak fizetem ezt az összeget, vagyis olyan, mintha egyik zsebemből a másikba raknám a pénzt, így, habár messze nem vagyok teljesen egészséges, újra aktívan dolgozom. Ehhez azonban sok mindent meg kellett változtatnom: rengeteg pénz ment el a ruhatáram lecserélésére és az autónk átalakítására, a gáz és a fék most kézzel kezelhető, így sérülten is tudok vezetni. Hiába voltam évtizedek óta elismert tanár, köztudomású, hogy ez ma Magyarországon nem jár együtt anyagi megbecsültséggel. A tanítás mellett feleségemmel egy hajléktalanorvoslást végző kft.-t működtetünk, ami erkölcsileg szép, de szintén nem hoz extraprofitot, ráadásul az ígért adóváltozások sem kecsegtetnek semmi jóval.
– Tanít most valahol?
– Igen, bár mozgáskorlátozottságom miatt jóval kevesebbet, mint a betegségem előtt. Jelenleg a Szegedi Hittudományi Főiskolán filozófiai előadásokat tartok leendő papoknak, és a budai Szent Margit Gimnázium végzőseinek tanítom a filozófiát. Emellett hetente egyszer hittant tanítok fiataloknak, egyetemistáknak a Vörösmarty utcában, ez azonban nem jár fizetéssel. Az eseti óraadások sem jelentenek akkora keresetet, amiből meg is lehetne élni. Vállalnék többet is, de a járásom erősen korlátoz ebben.
– Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem finanszíroz a sérülteknek végtagprotézist?
– De igen, sőt többet is, ahogyan időközben változik a láb mérete. Ezek az eszközök néhány évtizeddel ezelőtt még professzionális termékek voltak, Németországban azonban ma már a protéziseket olyan anyagból készítik, amelyek a járást úgy megkönnyíthetik, hogy észre sem lehet venni, hogy valaki ezzel él.
– Mennyibe kerül egy olyan műláb, amivel járni is tudna?
– Magyarországon is lehet ilyet kapni. Érdeklődtem a hazai forgalmazó cégnél, nagyjából kétmillió forint az ára.
– Mikor döntöttek úgy, hogy a nyilvánossághoz fordulnak segítségért?
– A korszerű végtagprotézis ötlete sem az enyém volt, hanem a barátaimé, kollégáimé és egykori tanítványaimé. A tettek mezejére Hegedűs Endre zongoraművész lépett, aki tudását adja a cél érdekében. Ő ad majd jótékonysági hangversenyt a megsegítésemre október 1-jén, szerdán 19 órától a Szent Margit Gimnáziumban. A Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara is felhívásban fordult tagjaihoz a támogatásom érdekében, mert a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1974-től 2007-ig harminchárom éven keresztül – ingyen – tanítottam fizikára, készítettem fel felvételi vizsgára orvosnak, gyógyszerésznek készülő, egyetemre jelentkező fiatalokat, ma a világ minden táján dolgozó orvosokat, gyógyszerészeket.
– A legtöbb ember, akit ilyen súlyos tragédia ér, magába fordul, elveszíti munka- és életkedvét, és megkeseredett ember lesz. Önnek mi adja az erőt?
– Az életkedvemet a feleségem és az öt gyermekem őrizte meg, akik a betegségem óta állandóan körülöttem forognak, és csak úgy ontják rám a szeretetüket. A belőlük áradó erő az, ami nekem is lendületet ad ahhoz, hogy ugyanolyan élvezettel vessem magam a munkába, ahogyan korábban. Amíg nem tudok újra rendesen mozogni, addig sem tétlenkedem. Időm nagy részét írással töltöm, most éppen teljesen átdolgozva újraírom korábbi művemet, a háromkötetes Fizikai gondolkodás iskolája című könyvet, amelynek korábbi kiadásaiból már az összes példány elfogyott. Ez az érettségizőknek, felvételizőknek, műszaki képzésen tanuló egyetemistáknak nyújt segítséget a fizika valódi megismerésében. Nincs miért elcsüggedni: nem tudom, tudják-e, de Loyolai Szent Ignácnak fiatalkorában egy ágyúgolyó szétroncsolta a lábát. Miután más úgy érezte volna, véget ért az élete, ő nem adta fel ilyen könnyen, és a tragédia után vitte véghez az igazán maradandó dolgot, létrehozta a jezsuita rendet. Az ő életfelfogását tartom a szemem előtt én is.

(Aki a Baranyi Károly megsegítésére szerda este rendezendő jótékonysági koncerten nem tud részt venni, de szívesen támogatná a másokon mindig az elsők között segítő szakembert, az megteheti a 11773061-03961258 bankszámlaszámon.)