Maura Delpero olasz filmrendező, aki korábban a Maternal című alkotásában az anyaság és a női összetartás erejét vizsgálta, most egy hegyi közösség asszonyain keresztül mesél a háború másik arcáról. Nem a fronton harcoló férfiakról, hanem azokról, akik otthon maradnak, várnak, reménykednek és túlélnek. Delpero dokumentarista gyökereiből fakadóan finom rezdülésekkel és apró pillanatokból épít drámát, így a film ereje épp visszafogottságában rejlik.
A Vermiglio – A hegy menyasszonya egy archaikus világot idéz
A történet középpontjában Lucia, a helyi tanító legidősebb lánya áll, aki beleszeret egy idegen, szicíliai katonába, Pietroba.
Szerelmük nemcsak a család hierarchiáját, hanem a falu zárt világát is megrengeti – és beláthatatlan következményeket von maga után.
A férfiak hiánya miatt az asszonyok – anya, lányok, nővérek – kénytelenek átvállalni a közösség fenntartásának minden terhét. Delpero kamerája szinte áhítattal figyeli őket: az arcokat, a kezek mozdulatait, a tejet forraló, gyolcsot hajtogató női gesztusokat. A háború pedig távoli morajként van jelen, mint egy soha el nem múló félelem.
A film története annyira univerzális, hogy bármely európai nép magáénak érezheti. A várakozás, az elválás, a hűség és a veszteség motívumai mind felfedezhetők a magyar népi kultúrában, népdalokban is.
Delpero nőalakjai pedig ugyanúgy hordozzák a sorsuk súlyát, mint a magyar balladák és népmesék hősei.
A Vermiglio – A hegy menyasszonya atmoszférája – hóban tompult fények, lassan gomolygó köd, csendes közösségi terek – egy archaikus világot idéz, ahol a női tapasztalat a mindenség tükre.
A kamera itt nemcsak figyel, hanem hallgat is: a kimondatlanságban, a visszafojtott lélegzetben lakozik az igazi dráma.
A film azonban túlmutat a történelmi drámán. Nem egyszerűen a múltat idézi, hanem a női lét archetípusait formálja újra: a menyasszony, az anya, a magányos nő és a közösségben élő asszony mind ugyanannak az ősi tapasztalatnak a különböző arcai. A végén Lucia döntése pedig nemcsak személyes, hanem szimbolikus gesztus is: a nő, aki meg meri szakítani a hagyományt, valójában új értelmet ad annak. Bár az ő története a legerősebb és legmegrázóbb, egyfajta fejlődéstörténet, de mellette a többi szereplő is súlyos terheket cipel.
A Vermiglio – A hegy menyasszonya kimondottan lassú, meditatív film, de épp e csendessége teszi mélyen hatásossá. Nem harsány, mégis minden mozzanata, minden rétege szíven talál.
Delpero kamerája és a hegyek asszonyai együtt idézik fel mindazt, amit mi, Kárpát-medencei népek is jól ismerünk: a női lélek erejét, amely túléli a háborút, a férfiak hiányát, a történelmet – és mindent, ami elmúlik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!