Szeretnénk a Magyar Állami Népi Együttest (MÁNE) visszavezetni a hagyományos színházi játszási formába, vagyis ősztől tavaszig tart a színházi idény, tavasztól őszig az idegenforgalmi szezon, a most induló színházi idény pedig bérleteket jelent – magyarázza az előadás-sorozatok bevezetését Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója. Hozzáteszi: szélesítették is a kínálatot, hiszen a tavalyi nagy sikerű Táncról táncra bérletet három új sorozattal sikerült kiegészíteniük. – Egyrészt a ma induló, nyugdíjasoknak szóló bérlettel, ami azért is fontos, hiszen ők az egyik bázisunk, másrészt megpróbáltunk egy olyan családi bérletet létrehozni, melynek előadásait nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is élvezik: a Sebő együttes által feldolgozott Lázár Ernő-mesekoncerten a szülők sem fognak unatkozni, de a Honvéd Táncszínház Országalmája is olyan előadás, amely minden korosztálynak a tanulságára szolgál – folytatja. – Harmadik újdonságunk pedig a pénteken kezdődő „Dúdoltam én…” címmel jegyzett sorozat, ebben az elmúlt harminc év nagy népdalénekeseinek termését szeretnék összefoglalni. Ki mással is kezdhetnénk, mint Kallós Zoltánnal, akinek az első feketelemezein szereplő dalok közszájon forgó nótákká váltak, mint például a „Fordulj kedves lovam…”, a „Hallod-e te szelídecske…”, a „Válaszúti hegyet hidegen fújja a szél…” Nemcsak arról szól majd ez az alkalom, hogy Zoli bácsit hallgatni mindig nagy élmény, ráadásul 83 éves, tehát már nem sok koncert várható tőle, hanem arra is számítunk, hogy a közönség is együtt énekel majd vele. Őt Fábián Éva követi novemberben, aztán Berecz András, majd pedig Sebő Ferenc folytatja a sort, de egyeztetés függvénye Sebestyén Márta, Kiss Ferenc és az újabb generáció fellépése is – teszi hozzá a Hagyományok Háza főigazgatója.
Néhány éve elindultak a gyermekbérletek, elsősorban az alsó tagozatos korosztálynak. Kelemen László elmondja: bár a tizenéveseket a legnehezebb megszólítani, idén mégis belevágtak. Ez az új bérlet A reneszánsz virágoskertjében címet viseli, itt az iskolai tananyaghoz is kapcsolódva az élményszerűségre törekednek, arra, amit egy óra keretei között nehéz megmutatni: hogyan nőnek ki a népművészet virágai a reneszánsz televényéből. Ha az őszi szezon sikeres lesz, újabb sorozatokkal szélesítik a palettát.
A Fonó természetes szövetségese a Hagyományok Házának – utal a két intézmény együttműködésére az igazgató, aki elmondja: most a gyimesi nagy prímások sírhelyeinek a rendbetétele érdekében fogtak össze és karoltak fel egy civil kezdeményezést. Október 11-én a Fonóban gyimesi estet tartanak, ahol a gyimesi zenét, táncot szeretők színe-java fellép, a gyimesi táncosoktól és Zerkula-tanítványoktól Dresch Mihályig. Meghirdettek egy fotópályázatot is, a beérkező alkotásokat ezen az eseményen elárverezik, puliszkát főznek, és a teljes bevételt a sírhelyekre fordítják.
Szintén újdonság lesz a hazai vendéglátó-ipari palettán a hamarosan megnyíló Tradíció étterem, amely a Hagyományok Házával szemben található, és kizárólag tradicionális parasztételeket kínál majd a vendégeknek. Ehhez kapcsolódik az intézmény egy akkreditáció alatt álló főzőtanfolyama is, de különböző szórakoztató programokat is szerveznek majd az étterembe.
Folytatódik a MÁNE Bartók-trilógiája is, a Labirintus című második részt október végén mutatják be a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában. – Az együttes repertoárját annak idején három szinten képzeltük el: az egyik a hagyományos folklórelőadások, a másik a populáris műsorok, a harmadik pedig a magasművészetet felvállaló koreográfiák szintje. A Labirintus ez utóbbi kategória, Bartók nem is lehet más. Ez egy kísérlet az örök bartóki kérdés megválaszolására: hogyan lehet egy hagyományos nyelvet szétszedni, majd összerakni belőle a sajátunkat. Én magam is izgalommal várom, hogy az alkotók – Kovács Gerzson Péter és Mihályi Gábor a rendező, Horváth Csaba a koreográfus, a zenét pedig Sáry László zeneszerző írja – mit tudtak ebből kihozni, hiszen látom, hogy óriási munka, nagyon nagy távolságot kell ugyanis bejárni mind a táncosoknak, mind a zenészeknek a beszélt anyanyelvtől a lebontott és újraépített saját nyelvig – fogalmaz Kelemen László.
Tavaly a Fő utcában a Népi Iparművészeti Múzeum létrehozását is tervezték, az erre vonatkozó európai uniós pályázaton azonban nem nyertek, valószínűleg azért, mert ebből az úgynevezett norvég alapból korábban már jelentős öszszeget kaptak archiválásra és az Utolsó óra program befejezésére.
– Most az I. kerületi önkormányzatnál próbálkozunk, és saját erőből igyekszünk megoldást találni, annál is inkább, mivel senki sem veheti a lelkére, hogy a pincében menjen tönkre – teszi hozzá Kelemen László.
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
