Börzsöny: terápia szarvasbőgés idején

Napokig el lehet lenni egyetlen röpke hétvégében. Tekingetni csak, mint aki nincs is itt: ott ragadt. Szalmaszálat találni a pulóver zsebében. Mit sem törődni a beton látványával. Sandítani át a kerítésen. Így legyint a városlakó arra, ha a buszon az ellenőr jóformán a vércsoportját is tudni akarja, oda se figyel a fülébe süvítő zajra, még a „menjen má’ odébb”-ok is lepattannak róla. Csak a csendet hallja, amit az erdőből magával hozott. Zsebre vágta, és azóta is féltve vigyázza, mint egy óvodás a kiránduláson begyűjtött tobozt. Mert mindig elfelejti, pedig a lelke mélyén pontosan tudja; a hiány hajtja, a vágy, hogy újra és újra megtapasztalja, amit emitt hiába keres. A csendet. Ezért megy az erdőbe. És éppen ezért nem lehet elég hálás, hogy még csak messzire sem kell mennie. Tőle alig órányira kínálja magát a terápia: a Börzsöny falvai, erdői, és temérdek turistaútja.
Szerencsére szorult némi tapintat a MÁV menetrendjébe; a zónázó vonatok hétvégén is óránként indulnak a Dunakanyarba a Nyugatiból, így még akkor is van értelme elindulni, ha az ember szombaton képtelen megbirkózni a korai keléssel. Vác, Verőce, Kismaros, zakatol a kis piros, a táj ismerős, egy szemvillanás alatt otthon lehet lenni benne. Kora délután már a kisvasút felé slattyogunk. A szezonnak régen vége, ritkábban jár, várni kell. Hát várunk. A város határán túl a várakozásnak is lehet örülni. A kismarosi megálló eresze alatt összeverődnek a kiruccanók, előkerülnek a térképek, házi bor a táskából, történetek börzsönyi túrákról. Szűk óra alatt még arról is kiokosodok, hová érdemes menni az erejüket fitogtató hím szarvasok bőgését fülelni. Hárman csak ezért jöttek. A Magas-Börzsöny Csóványos és Királyháza közötti részén, a bércekkel párhuzamos völgyekben szeptember közepétől október közepéig tisztán lehet hallani, ahogy a nőstények kegyeiért viaskodó bikák egymásnak felelgetnek. Hűvös idő kell hozzá, csillagos ég, réteges öltözék, jó vastag hálózsák és éberség. Ők a Bivaly-rét, mi Királyrét felé tartunk. A vagonban kályha fűt, köréje kucorodunk. Mellénk telepszik a kalauz, és mintha régi ismerős lenne, csak úgy mellékesen összefoglalja nézeteit a világ folyásáról. Köszöni szépen, szolgálatban nem iszik, no de azért, búcsúzásképp abból a háziból épp csak egy kortyinka kóstolót mégis.
Mire Királyrét, kivirul bennünk a kedély. Hiába, hogy manapság kirándulni sokaknak annyi, mint autóval elmenni az erdő szélére, beülni egy vendéglőbe, jól belakni, aztán hazamenni, Királyréten tartja magát a régi képeslapokon megfestett hamisítatlan kiránduló hangulat. Kellemes nyüzsgés, pohárkoccanás, tányércsörömpölés. Maradnánk, de lassan ránk esteledik. A piros jelzésen indulunk a Nagy Hideg-hegy felé. Semmi sietség. A Börzsöny túraútjai eleve nem a teljesítményről szólnak. Sokkal inkább arról, ahogy a csendben a fák lassan beszélni kezdenek, a sötétedő erdőben kiélesednek a neszek, a gondolatok hallhatóvá válnak. Sétálunk, s közben eltelünk azzal, hogy érezzük egymás jelenlétét. Elterül az erdőn a vaksötét, mire a Magas-taxra érünk. Fény pislákol a fák mögött, térképünk nincs, térerő pláne, hát bekopogunk, útbaigazítást kérünk. Csendben, aztán botladozva, röhögve kaptatunk tovább a koromsötétben. A Nagy Hideg-hegy tetején már javában rotyog a bográcsgulyás, mire felérünk. A turistaház tele magunk fajta kiruccanókkal, s ha már így összejöttek, hajlítják az estét görbére szépen. Reggel még közös rántotta – már ezért megérte. Vén, tompa napfény nyújtózik a teraszon. Idén talán utoljára még jól átmelenget. Lassan baktatunk lefelé a piroson, megállunk a Magas-Taxon. Beülőbe bújunk, sisakot húzunk; végigjárjuk a kalandpályát. Gyerekeknek szánták, s arra az időre kamaszok leszünk mi is. A csörlő-liftezést egyszerűen nem lehet abbahagyni. Királyrét felé tovább, hamar elfogy az a néhány kilométer táv. Komótos ebéd, kávé, zsibbadt nyugalommal hallgatjuk szintetizátorkísérettel a magyar nótát. Persze, hogy az esti ismerősök vigyorognak a szomszéd asztalnál. Szokolyánál még leszállunk, elhúzzuk a vasárnapot, amíg csak lehet. A megállótól néhány percnyi sétára a Viski Lovasudvar egyik büszkesége, Szikrázó Pirítós még nem is tudja, hogy miattunk nyergelik éppen. A Börzsönynél jobb terep aligha kell a lovaglásra. Pirítóssal egész kikerekedik az összhang a próbalovaglás végére. Aztán az istálló tövében, a szénakazalban heverészve azon sóhajtozunk, hogy bárcsak csomót lehetne kötni az ilyen vasárnapok végére.

Mankó. A Nagy Hideg-hegy turistaház az ország egyik legmagasabb pontján fekvő, kőből épült turistaháza. Télen sípályák indulnak a tövéből. Egy négyfős szoba ára
11 000 Ft, akinek igénye, jakuzziban is ázhat. A Magas-Tax turistaházat felújítják, de a kalandpark télen is működik, a 06-30/984-8407-es számon azért érdemes előre érdeklődni. A Viski Lovasudvar szolgáltatásairól mindent meg lehet tudni a www.viskilovasudvar.atw.hu oldalon.