– Tárgyaltak már a kormánnyal a 2009-re kért 30 százalékos béremelésről?
– Nem, erre nem volt módunk.
– Nem is kezdeményezték?
– Amikor a kamarai vezetők első őszi ülésén elhatároztuk, hogy kiállunk a bérköveteléssel, akkor azon nyomban küldtem egy levelet az egészségügyi miniszternek, amelyben a részleteket leírtam, és sürgős tárgyalást kértem. Erre nem érkezett válasz. De ne feledkezzünk el az alapellátó orvosok tavaszi érdekérvényesítő akciójáról sem. Akkor négy követelést fogalmaztunk meg – azok közül csak egy volt a vizitdíj kompenzálása, ami teljesült –, s a pontok között szerepelt bértöbbletre vonatkozó igény is. Úgy volt, hogy a fennmaradó három pontra nyár végén, kora ősszel visszatérünk, de ez eddig nem történt meg.
– Meddig várnak?
– Nincs határidő.
– Sok idejük nincs, hiszen a jövő évi költségvetés összeállítása már javában zajlik.
– Meghatároztuk az őszi cselekvési tervet, amelynek tárgyalással kell kezdődnie. Ennek a tárgyalásnak egyfajta nyilvános változata az október 11-re, illetve november 8-ra meghirdetett nagygyűlés. Ezek nem utcai demonstrációk és nem lesz hőzöngők gyülekezete sem, mert a céljuk, hogy ne csak a köztestület néhány felelős vezetője hozzon döntéseket, hanem legyen mód arra, hogy az érintettek hozzászóljanak, s a tárca első embere is szembesülhessen a helyzettel.
– Székely Tamást aligha kell szembesíteni az orvosok alacsony fizetésével. Radikálisabb eszközökhöz nem nyúlnak?
– Jóslásokba nem bocsátkoznék. Az alapellátóknál a tömeges szerződésbontás veszélye továbbra is él, a járó- és fekvőbeteg-ellátásnál pedig az önként vállalt túlmunka megtagadása, a saját zsebből fizetett továbbképzések lemondása – amit egyébként a munkáltatóknak kellene fizetniük, de nem teszik – és a klaszszikus érdekérvényesítő eszközök bevetése, például a sztrájk, egyaránt lehetőséget kínál.
– A miniszter annyit már mondott, hogy a tervek szerint az egészségügyi dolgozók a közszféra béremelésénél néhány százalékkal többet kaphatnak jövőre. Ez igencsak messze van az önök által kért 30 százaléktól. Nem kellene már most lépni?
– Valóban, néhány százalék nem old meg semmit. És mivel a költségvetés végső formába öntése zajlik, a nyomásgyakorlással sem lehet sokáig várni. Mi a határozott követelésnyilvánítással – bármennyire is furcsa – a miniszter segítségére szeretnénk lenni.
– Ő aligha értékeli majd segítségként mondjuk a munkabeszüntetést.
– Nekünk mindig is az volt az elvárásunk a mindenkori miniszterrel szemben, hogy a szakma és a betegellátás érdekeiért küzdjön a kormányon belül, és ne a kormány érdekeiért a szakmával szemben. Ebben próbálunk a segítségére lenni. Azt szeretnénk, ha érezné, hogy hátulról „betámogatjuk” arra a hadszíntérre, ahol a pénzügyi döntéshozókkal kell harcolnia. Mert az egész ágazat a pénzügyérek pórázán csahol.
– Nem hagyott alább az új minisztert kezdetben övező bizalmuk? Nem vártak többet tőle, mint amennyit eddig sikerült elérnie?
– Nyilván lehetnek ilyen benyomások, de nem szeretnénk elhamarkodott ítéletet hozni. Ma is fennáll a veszélye annak, amit korábban tapasztaltunk, hogy a gúzsba kötött egészségügyi miniszter érdekérvényesítésre képtelenné válik. Persze az ő kötöttsége nem saját magából, hanem a politikai kényszerből ered. Egymaga nem tud prioritást elérni. Viszont könnyebben tud nyomást gyakorolni a kormányra, ha mögötte van egy komoly szakmai felzúdulás, követelés. Ha csendben maradnánk, akkor nem történne semmi. A felelősség elsősorban a pénzügyi kormányzaté és a kormányfőé.
– Gondolja, hogy éppen akkor lesz fontos az egészségügyi dolgozók bérrendezése, amikor a kormánypárt a saját túléléséért és a szavazóbázisának kegyeiért küzd?
– Valóban csak az érdekli a politikust, ami a választójának fontos. Ilyen szempontból nem tökéletes a helyzetünk. Másrészről viszont az a választói réteg, amit mindegyik politikai erő meg akar nyerni, egyre nyomorultabb helyzetben van, az egészségügyi ellátását tekintve is. És a helyzet az utolsó egy évben folyamatosan romlott. Tehát mégsem olyan rossz a pozíciónk.
– Miért pont 30 százalékos béremelést követelnek jövőre?
– Kerülni akartuk a túlzottan nagy mértéket, többek között a pillanatnyi gazdasági teljesítőképesség miatt. Ugyanakkor a néhány százalékos ígéret elfogadhatatlan. Ezért köztes értéknek gondoltuk a 30 százalékot. De a követelésünk két részből áll. Egyidejűleg törvényi garanciát akarunk arra, hogy az orvosbérek 2013-ig elérik EU-s kollégáik bérátlagának 75 százalékát.
– Mit jelentene egy fiatal szakorvosnál a 30 százalékos béremelés?
– Egy kezdő szakorvos tábla szerinti bére bruttó 140 ezer forint körüli, ami nettó 90 ezret jelent. Ehhez kell hozzátenni a 30 százalékot. Ugyanakkor az általunk készített bértábla szerint egy kezdő szakorvos nettójának már most is ennek a négyszeresét kellene elérnie.
– Ön szerint miből lehetne ezt finanszírozni?
– Sokszor elmondtam már, hogy a forrás megtalálása nem a szakma dolga. Felelős politikusnak a nemzet érdekében kell cselekednie, úgy, hogy prioritásokat határoz meg.
– Régi követelésük a bérek rendezése, de eddig komolyabb eredményt nem értek el. Ha most sem járnak sikerrel, akkor lemond elnöki tisztségéről?
– Azért a tavaszi akció sikeréről ne feledkezzünk meg, hiszen akkor az alapellátóknak 7,5 milliárd forint kompenzációt küzdöttünk ki. Ez az elmúlt tíz évben a legmagasabb összeg, leszámítva az 50 százalékos béremelést. Én a tagság választása alapján ülök a székemben, s addig ülök ott, míg a tagság ott tart.
origo.hu
Droggal fizetett a bátorterenyei család a munkásoknak
