Terra Amata annyit tesz, hogy a szeretett föld. Ám a modern irodalom rajongóinak ez a szókapcsolat ennél többet jelent. Jean-Marie Gustave Le Clézio nevét és regényét juttatja eszünkbe, azét a kiváló íróét, akinek tegnap ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. A svéd királyi akadémia indoklásában „új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának” nevezte a hatvannyolc éves francia remekírót, a Terra Amata szerzőjét.
Le Clézio már az első regényében, A jegyzőkönyv című remeklésben bizonyította, hogy a kisujjában van Proust analitikus, idősíkokat keverő, valamint Joyce vad képzettársításokat megvalósító, mérnöki módon költői prózastílusának minden fortélya. Már ezért az alkotásáért megkapta a Renaudot-díjat. Remekléseinek sorát folytatta A láz című novelláskötettel, amelyben a megváltás esélyeit makacsul kutató ember kínjait örökíti meg. A Vízözön című regényében egy modern, XX. századi kálváriautat ír le, egy negatív fejlődési regény ívét, amelynek végpontja az új vízözön rémképe. A háború című könyvében nem a konkrét háborúról, hanem az emberi lélekben rejlő agresszió és önpusztítás lehetőségeiről ír költői belső csavargóregényt. Hősei lázadók, akik menekülnek még a lázadástól is, mintegy intellektualizált rokonaiként az amerikai beatirodalom antihőseinek és héroszainak. A szintézismű, a Terra Amata – a szeretett föld a nagybetűs Emberről szól. A gondolkodó lény csak azért is önmegvalósító, aki vállalja a küzdelmet
a XX. századi technokrácia, a globalizáció, az elidegenedés megannyi földi fantomjával.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
