Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, / S most Pannónia is ontja a szép dalokat. / Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, / Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld! – a Pannónia dicsérete című költeményt Janus Pannonius, a magyarországi latin nyelvű humanista költészet megteremtője írta. A kiemelkedő lírikus 1434. augusztus 29-én született Szlavóniában. Unokaöccse volt Vitéz Jánosnak, Mátyás későbbi kancellárjának, esztergomi érseknek. Az ő támogatásával került az ifjú Ferrarába, ahol először négy esztendeig elsajátította a humanista műveltséget, majd Padovában újabb négy éven át hallgatott kánon- és római jogot. Hazatérvén több száz epigrammával, kétkötetnyi elégiával, panegyricusokkal, episztolákkal és számos versfordítással gazdagította a magyar irodalmat, egyebek között a Búcsú Váradtól, az Egy dunántúli mandulafáról, valamint a Galeotto Marcióhoz írt költeménnyel vált közismertté.
Bár Mátyás király udvarának egyik legbefolyásosabb emberévé emelkedett, nem találta a helyét itthon. Búskomorság uralkodott el rajta, s egyre inkább szembekerült Mátyással is – 1471-ben részt vett a király ellen szőtt összeesküvésben, amelynek bűnöseit rajta kívül elfogták. Ő menekülés közben tüdőgyulladást kapott, s Medvegradban hunyt el 1472. március 27-én. Posztumusz bocsánatot nyert, Mátyás Pécsett eltemette, s műveit összegyűjtötte a Corvina könyvtárban. A költő csontjait 1991-ben a pécsi székesegyház renoválásakor fedezték fel, de teljes bizonyosságot csak az idei antropológiai vizsgálatok után nyert az utókor. Janus Pannonius földi maradványait ma helyezik újra, remélhetőleg végső nyugalomra a pécsi székesegyház altemplomában, Dulánszky Nándor püspök mellett.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
