Hozzáértő vezetést a kóklerek gyülekezete helyett

A globális pénztőke kicsúszott az állami ellenőrzés (lehetősége) alól, önálló életre kelt. Ma tízbillió (tízezermilliárd) dollárnyi spekulációs tőke kering a tőzsdék és bankok elektronikus rendszereiben, kontrollálatlanul.
És éppen ez az, ami a kapitalizmus meghaladásának kérdését napirendre tűzheti a jövőben, persze nem úgy, ahogy Marx képzelte, és még kevésbé úgy, ahogy Lenin és Sztálin megpróbálta megvalósítani. Inkább egy szerves fejlődés útján, úgy, hogy a társadalom fokozatosan átveszi az ellenőrzést a globális tőke fölött. Például a Tobin-adó révén, amelyet a nemzetközi tőkeáramlásra vetnének ki. A másik lehetőség az lenne, hogy előírnák a működőtőke-áramlás esetén azt a minimális bért, amit bárhol a világon a befektetők kötelesek lennének megfizetni.
A válság magyar vetületei. Magyarország egyrészt a krónikus egyensúlytalanság állapotában leledzik immár három évtizede, folyamatosan, másrészt gazdaságunk ciklusokat él át, mégpedig markáns válságciklusokat. A ciklusok időben nézve a következők: 1979–81, 1987–89, 1995–96, 2006–2008. Az egyensúlyi zavarok oka az elavult gazdaságszerkezet. Egy neofordi-neotaylori szisztémával kapcsolódunk a nemzetközi munkamegosztásba, vagyis olcsó bérekre, adókedvezményekre alapozva alkatrész-összeszerelés, minimális hozzáadott értéktartalommal. Emellett a világnak felkínált termékeink között még mindig túl nagy részarányt képvisel a nyersanyag- és energiaigényes termék. Kicsi a magyar gazdaság transzformációs képessége tehát. Végre kellene hajtanunk a gazdasági makroszerkezet tudatos átalakítását. Ezt a piac és a magántulajdon önmagában nem fogja elvégezni. Nagyon fontos, hogy az elavult makroszerkezet működéséhez nagyban hozzájárul a forint magas inflációja, mert ez teszi lehetővé az elavult, alacsony hatékonyságú szféra túlélését, inflációs árnyereség bezsebelése révén. Vagyis az elavult szféra a rossz költséggazdálkodás következményeit a fogyasztókra háríthatja át.
Válságciklusainkat pedig az alkalmazott terápia generálja, vagyis a fiskális restrikciós ciklusok a monetárszférában: ezek a fluktuációk terjednek tovább a reálgazdaságra. A legjobb példa erre a Bokros-csomag volt (1995–96), amelyet egy már spontánul megoldódóban levő egyensúlyi zavar kezelésére alkalmaztak, de amely végeredményben súlyos válságot idézett elő a gazdaságban. 1994-ben megkezdődött a kilábalás a négy éve tartó recesszióból, 3,1 százalékkal nőtt a GDP, 16,6 százalékkal az export. A rendszerváltás miatti gazdasági krízis véget ért, kezdődött a fellendülés, és ezt törte meg a Bokros-csomag a fiskális és monetáris restrikcióval.
A mostani problémák gyökere 2005-re nyúlik vissza, amikor elkezdődött a Gyurcsány–Kóka– Draskovics trió szabályos kóklerkedése a magyar gazdaságban. Felelőtlen monetáris expanzió az állami megrendelések terén (autópálya- és metróépítés irreális költséggel), ugyancsak felelőtlen hitelexpanzió devizahitelekre alapozva. Hangsúlyozom, hogy ez és nem a korábbi kormányok béremelése idézte elő a mostani egyensúlyborulást.
Az Orbán-kormány minimálbér-emelése 2000–2001-ben (19 600-ról 50 000 forintra) és a Medgyessy-kormány 50 százalékos közalkalmazottibér-emelése (800 ezer embert érintett!) után is ment lefelé az infláció és az államháztartás hiánya. 1997–2004 között az infláció 18 százalékról 4 százalékra, az államháztartás hiánya a 2002 végi 9,2 százalékról 2004-ig 5,4 százalékra mérséklődött! Kiderült, hogy Magyarországon nincs bérinfláció. (Nem is lehet, de ebbe itt nem tudok belemenni.)
2004 szeptemberében jön Gyurcsány, és kezdődik a dilettantizmus, a felelőtlenség tobzódása. Egy orvosból lett kis amatőr makrogazdász a gazdasági miniszter, Draskovics személyében egy jogot végzett „szakember” a pénzügyminiszter. Ez utóbbitól végül csak egy szánalmas újabb Bokros-csomag-utánzatra telik, így Gyurcsánynak még őt is menesztenie kell. Jön Veres János, hm… Nem sokkal jobb elődjénél. Közben Magyarországot elönti a korrupció, míg a politikai életben megjelennek a hatalom részéről a gengsztermódszerek.
Magyarország az Európai Unió 27 tagállama közül a legsebezhetőbb állapotban érkezett a globális gazdasági válság küszöbéhez. Megállapodás az IMF-fel, jönnek az újabb megszorítások. Teljesen feleslegesek lesznek, mert nem a valós bajokat kezeljük velük, hanem a felszínt kapargatjuk csupán. Sőt, a restrikciós csomag fogja elmélyíteni igazán a válságot, ahogy annak idején a Bokros-csomag tette. Az IMF-nek még egyetlen országot sem sikerült univerzális terápiájával (húzzuk össze a nadrágszíjat azokon is, akiken már nadrág sincs!) kihúzni a bajból, annál több országot taszított még súlyosabb válságba. Magyarországon is ez lesz az „eredmény”.
Nagy kérdés még, hogy mit tesznek most a szakszervezetek? Ha azok, amiknek nevezik magukat, akkor nem engedik ezt az újabb őrültséget, az újabb megszorítócsomagot végrehajtani. Megbuktatják a kormányt, hogy végre felelősségteljes és hozzáértő kormány alakulhasson a kóklerek kormánya helyett. Gyurcsány és klikkje tönkretette a szocialista pártot, a magyar baloldalt. E baloldalnak is hasznára válik majd, ha megújul és megtisztul. Az SZDSZ-ről már nem is ejtek szót. Semmi közük a liberalizmus eszméihez. Ők remélhetőleg a magyar politika szemétdombjára kerülnek a következő (előre hozott!) választásokon.

A szerző közgazdász, egyetemi docens