Magyarország, az úttörő

Számos híradás tudatta az elmúlt héten, hogy Magyarország első helyezést ért el: Magyarország az első uniós ország, amely pénzügyi vészhelyzetbe került; elsőként kapott olyan nagyságú mentőcsomagot (20 milliárd euró, azaz 25 milliárd dollár), amely mellett az Ukrajnának nyújtott segítség messze elmarad, és amely jóval több, mint amivel 1976-ban az Egyesült Királyságot húzták ki a bajból, amikor az égbetörő infláció miatt a font meggyengült. Magyarország adta az első alkalmat arra is, hogy az uniós szerződések egy kevéssé ismert cikkelyét alkalmazzák, amely az eurózónán kívüli országok számára is lehetőséget ad pénzügyi segítség nyújtására, ha „egy eltéréssel rendelkező tagállam a fizetési mérlege tekintetében a fizetési mérleg egészének egyensúlyhiányából vagy a rendelkezésére álló deviza típusából adódóan nehézségekkel küzd” (az érvényben lévő amszterdami szerződés 119., az írek által elutasított lisszaboni szerződés 143. paragrafusa).
A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió által együttesen nyújtott készenléti (szükség esetén lehívható) hitelnek azonban ára van. Mint ahogy a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója, Dominique Strauss-Kahn mondta: „A költségvetést érintő fontos intézkedések csökkenteni fogják a költségvetés kiadásait, és biztosítják az adósság hosszabb távú fenntarthatóságát.” A homályos mondat tartalmát jobban megmagyarázza Orsalia Kalantzopoulos, a Világbank Közép-Európát és a balti államokat felügyelő igazgatója, aki világosan megmondja, hogy „a javasolt világbanki segítség arra szolgál, hogy az olyan kulcsterületeken, mint a pénzügyi szektor, a pénzügyek intézése, továbbá a szociális ellátás, reformokat kell kidolgozni és végrehajtani”.
E javaslatok nem újak, 1995-ben a korábbi jelentősebb fizetési krízis (Bokros-csomag) idején a Nemzetközi Valutaalap akkori ügyvezető igazgatója, Michel Camdessus javasolt hasonló reformokat, amikor Horn Gyula akkori miniszterelnökkel találkozott. Akkor is a költségvetési hiány lefaragásáról, a közszféra reformjáról (privatizálásáról), az állam szerepének csökkentéséről volt szó, és ezt a Bokros-csomag nagyrészt meg is valósította. Hogy, hogy nem azonban a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által javasolt gyógymód hosszabb távon nemhogy javított volna az ország helyzetén, hanem végül még nagyobb eladósodásba sodorta, aminek az eredménye a jelenlegi fizetésképtelenség, illetve az annak nyílt megjelenését eltakaró hatalmas mértékű készenléti hitel. Ezen persze nem lehet csodálkozni, ha valaki ismeri a fizetési mérleget, és tudja, hogy a fizetési mérleg hiánya abból származik, hogy a liberalizáció és privatizáció során az új tagállamok lerombolták saját iparágaikat, mértéktelenül nagy teret adtak a multinacionális tőkének, amely eleinte látszólag dinamizálta a gazdaságot, később azonban a kivitt jövedelmek révén rontotta a fizetési mérleget, és növelte az adott ország adósságállományát. Ezen a tanárok elbocsátása vagy az egészségügy magánosítása (ugyanis ez a sokat hangoztatott államháztartási reformok valós tartalma) nem sokat segít, mert 100 forint spórolás a béreken legfeljebb 15 forintnyi egyenlegjavulást okoz a fizetési mérlegben, a lakossági fogyasztás importtartalma ugyanis mintegy tizenöt százalék. Ez a külső egyensúly javításának rendkívül alacsony hatékonyságú módja, amit egyszer talán még az Európai Bizottság és a Világbank meg a valutaalap vezetőivel is meg lehet értetni, különösen, ha Magyarországot ez úton követni fogja a többi közép-európai ország is.
Magyarország ugyanis csak az úttörő a fizetésképtelenség elérésében, a fizetési mérleg erőteljesen romlik a balti államokban és más országokban (például a most példaképül állított Szlovákiában) is, holott ezek között több olyan van, ahol a költségvetés egyensúlyban van és nincs is nagy államadósság. A román miniszterelnök, Calin Popescu-Tariceanu politikusoktól szokatlan őszinteséggel a helyzetet a Titanic elsüllyedéséhez hasonlította, amikor az alsó szinteken a víz már az emberek nyakáig ér, de a fedélzeten még muzsikálnak. Ha azonban Közép-Európa elsüllyed az adósság tengerében, Nyugat-Európa sem fogja élvezni a zenét.