Megalkuvás nélkül

A legfontosabb magyar múzeumokból, hazai és külföldi magángyűjteményekből kölcsönzött művek szerepelnek a Korniss Dezső életművét bemutató centenáriumi gyűjteményes kiállításon a szentendrei MűvészetMalomban. A tárlaton csaknem négyszáz alkotás látható.

Az 1949-ben festett Kulcsos reprodukciója szerepel Korniss Dezső (1908–1984) festőművész gyűjteményes kiállításának meghívóján. Egy ház és egy karcsú torony között emelkedik magasba az absztrahált figura, amelynek egyik kezében óriási kulcsot látunk, a kulcslyuk azonban az alak testén található. Egyszerre jellemzi a művet a mozgalmasság és a statikusság, az elvontság és a konkrét utalások, a színbeli visszafogottság és az abszolút festőiség, a szellem szabadsága, a tökéletesen átgondolt kompozíció és a játékosság,
humor.
1949-ben mindaz, amiben Korniss addig hitt, tökéletesen idegen volt az új hatalom zsarnokai számára, helyzetét azzal könnyíthette volna meg, ha kompromiszszumot köt, s megfest legalább néhány képet, amely beilleszthető a szocreál követelményrendszerébe, s ha ezeket leadta a lektorátus vagy a minisztérium illetékeseinek, magára zárja a műtermet, s festi tovább az „igazi” Korniss-képeket. Kompromisszumos művet azonban nem találunk az oeuvre-ben. Ha van tehát kulcs a Korniss-életmű megértéséhez, jelentőségének felismeréséhez, akkor éppen ez a morális tartás, amely a kiváló művészt igazi mesterré tette. Igaz, így sem tudott százszázalékosan önmagára koncentrálni: háta mögött igen jelentős életművel napközben bábokat színezett amatőr bábszínházak számára, talán filléres órabérért, hogy megéljen, s csak azután festett, „délután öttől éjfélig.”
Mindez jól magyarázza, miért kulcsjelentőségű életműve ma is a XX. század magyar művészetében, sőt, azon túl is, élet és művészet, sors és történelem összefüggésrendszerében. A zene egysége jellemzi, aminek következtében képes a ráció számára megközelíthetetlen kérdésekre is válaszolni. Ahogyan a zenében, legyen szó archaikus dallamokról vagy Bartók, Kodály műveiről, a Korniss-művekben az élet teljessége, az értékek sokfélesége fogalmazódik meg.
A művész születése századik évfordulóján a szentendrei MűvészetMalomban rendezett kiállítás (kurátor Kolozsváry Mariann és Bodonyi Emőke) nem egyszerűen a művek számával, a főművek jelenlétével érzékelteti az életmű súlyát, jelentőségét, hanem maga is mintegy zenei alkotásként érzékelteti annak sokszólamúságát, s az ebből kirajzolódó egységes képet. A főművek körül pályája egyes korszakainak legjellemzőbb alkotásai sorakoznak, amelyek az első lépcsőben érzékeltetik az egyes pályaszakaszok egymásutániságát, az indulás időszakától a harmincas évek első szentendrei korszakán és a kiteljesedés évein át a kései remekművekig. A második lépcsőben tovább árnyalódik a kép, egy-egy műcsoport kap főszerepet, s miközben kiszíneződik minden pontján a kép, nyilvánvalóbbá válnak az összefüggések, a kapcsolat szervessége is az egyes műcsoportok között. A remekül szerkesztett, gazdag képanyagot és dokumentációt tartalmazó katalógus pedig kiváló segítség azok számára, akik a művek születésének körülményeit, a pálya egyes állomásait még alaposabban szeretnék megismerni.
(Korniss Dezső gyűjteményes kiállítása, Szentendre, Művészet-Malom, november 19-ig.)