Milliók élnek a veszélyzónában

A gazdasági válság miatt tömegek kerülnek kilátástalan helyzetbe, pedig már jelenleg is hárommillió ember lakhatása bizonytalan. A szakértők által kidolgozott nemzeti hajléktalanügyi stratégia a szociális tárca szerint általánosságban támogatható, de a program megvalósítására nincs pénz.

A Szolidaritás napja. Több európai országhoz hasonlóan számos hazai civil szervezet, illetve hajléktalanellátással foglalkozó intézmény szervez figyelemfelkeltő akciókat november 14-én, pénteken a szolidaritás napja alkalmából. Budapesten a Felvonulási téren tartják az Egy éjszaka a hajléktalanokért rendezvényt, amelyen többek között hajléktalan írók és képzőművészek mutatják be műveiket, fellép az AHA színpad, az Oltalom Kulturális Kör, és hajléktalanokról szóló filmeket vetítenek.

A költségvetés teherbíró képességétől függ a szociális szakértők által nemrégiben kidolgozott és a kormányhoz eljuttatott nemzeti hajléktalanügyi stratégia megvalósítása. A programot több tárca, valamint a szakma képviselőinek bevonásával kell mérlegelni – közölte lapunkkal a Szociális és Munkaügyi Minisztérium sajtótitkársága. Szerintük a program általánosságban támogatható, bizonyos kérdések azonban a jelenlegitől jelentősen eltérő szervezeti, eljárásrendi megoldásokat igényelnének. A tervezet megvalósítására azonban egyelőre nincs forrás.
Mint arról beszámoltunk, a Merre tovább? Egy nemzeti hajléktalanügyi stratégia lehetséges keretei című szakértői javaslatot Vecsei Miklós szeptemberben adta át Korózs Lajosnak, a szociális tárca államtitkárának. Szabó Mátéval, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával együtt útnak indították a Szociális chartát, amelynek aláírásával a képviselők, a politikusok, az önkormányzatok jelezhetik, törekednek arra, hogy enyhítsék a súlyos szociális kríziseket.
A Győri Péter és Maróthy Márta készítette szakértői anyag célja egy olyan lakhatási-támogatási rendszer kialakítása, amely alkalmas a hajléktalanná válás megelőzésére, illetve a hajléktalanság felszámolására. A stratégia három fő területe a lakáshoz jutás és annak megtartása, az intézményrendszer és finanszírozásának átalakítása, illetve a Nyitás az utcára program, amelynek lényege a köztereken, utcákon élők számának csökkentése. Mindez nem az eltüntetésüket, koldusrendeletek meghozását jelenti, hanem azt, hogy a szociális balesetet szenvedett ember személyre szabott kezelést kap.
Nem nehéz belátni, hogy az alkotmányban előírt alapjogok – mint például az élethez és az egészséghez való jog – nem teljesülnek Magyarországon, a szociális törvény pedig jelen állapotában arra is jó lehet, hogy megszabja, miért nem kell segíteni. Ahhoz, hogy a veszélyben lévők helyzetén változtatni lehessen, nem elég csak a jogszabályt módosítani, hanem a képviselőknek, polgármestereknek is felelősséget kell vállalniuk – nyilatkozta lapunknak Vecsei Miklós egykori hajléktalanügyi kormánybiztos, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Az elmúlt húsz évben az ellátórendszer nem tudott áttörést elérni, a többség pedig tudomásul vette, hogy emberek kerülnek az utcára, és ott halnak meg. Társadalmi ítélet sújtja őket, a hajléktalansorsot végállomásként kezelik, a bajbajutottat pedig – afféle a szem elől eltüntetendő feladatként – a városképet rontó graffitikkel és a kutyapiszokkal együtt emlegetik. – fűzte hozzá Vecsei.
A szakértők a hajléktalanság megelőzésére többek között a saját tulajdonú lakások megszerzése helyett inkább a szociális bérlakásokhoz jutást és azok megtartását támogatnák. Annak érdekében, hogy az önkormányzatokat az eladósodás megelőzésére és kezelésére ösztönözzék, megdrágítanák a kilakoltatási eljárásokat, ráadásul elrendelésük előtt kötelező lenne megvizsgálni az érintettek szociális támogatásra való jogosultságát. A bérlőknek a lakástörvényben dolgoznának ki garanciális szabályokat. Ideje bővíteni a szociális munkás eszköztárát és jogosítványait is. Vecsei hangsúlyozta, a kormánynak el kell döntenie, megvalósítja-e a stratégiát. Ha igen, akkor egy év alatt derülhet ki, hogy milyen módon és mennyi idő alatt. Jelenleg körülbelül hárommillió ember él a veszélyzónában, a gazdasági válság miatt pedig tömegek kerülnek lehetetlen helyzetbe, a szociális gondok megsokszorozódnak. A magyar szociálpolitika korábban sem tudta megoldani a rá háruló feladatokat, ezért érthetetlen, hogy most, amikor várhatólag pluszteher nehezedik majd az ellátórendszerre, a kormány újabb pénzt von ki belőle.