A fővárosi Szabolcs utcában, az Országos Gyógyintézeti Központban (OGYK) operáltak két évvel ezelőtt. A műtét közben a hasüregemben felejtettek egy törlőkendőt, amit sokáig nem vettek észre. Ez rengeteg gondot okozott, állandó súlyos fájdalmakat, összenövéseket, tályogokat, majd újabb műtétet – mesélte lapunknak egy középkorú nő, aki sokáig munkát sem tudott vállalni a megpróbáltatások miatt. – Lélekben összetörtem, de mára kicsit összeszedtem magam, s arra gondoltam, hogy bíróság elé viszem az ügyet. Csakhogy elbizonytalanodtam, mert az intézmény már nem is létezik, a Szabolcs utcában már nem is folyik gyógyítás – indokolta, hogy eddig miért nem tett jogi lépéseket.
– Attól még lehet kártérítési pert indítani, hogy a gyógyintézet megszűnt – adta meg a választ Simon Tamás ügyvéd. Arra azonban oda kell figyelni, hogy ne lépjük túl az általános elévülési időt. Ez azt jelenti, hogy a kár bekövetkeztétől számított öt éven belül – legalább a kapcsolatfelvétellel – el kell kezdeni az ügyet.
*
Nem szűntek meg azok a jogi eljárások sem, amelyek korábban indultak az azóta már megszűnt kórházak ellen. – Irodánknak is több ilyen ügyfele van, akad közöttük, akinek az önállóságát elveszítő Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetben, a BM- vagy a MÁV-kórházban okoztak egészségkárosodást – mondta Simon Tamás. A megszüntetett intézményeket érintő műhibaperes esetek többsége egyébként az említett helyeken történt, s csak elvétve akad, amelyikben az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, vagy a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet érintett.
Persze befolyásolja az ügyeket, hogy az egykori intézmény milyen formában működött, gazdasági társaságként, vagy például költségvetési szervként, illetve, hogy jogutóddal, vagy anélkül szűnt-e meg.
Simon Tamás szerint talán valamivel jobbak az esélyek a bíróság által megítélt kártérítés, vagy havi járandóság kikényszerítésére, ha egykori költségvetési szerv az alperes. Ilyenkor végső esetben ugyanis az alapítónak, azaz az önkormányzatnak, vagy az államnak az általa kijelölt intézmény révén kell helytállnia, s megtérítenie a megítélt összeget. Ez független attól, hogy az egykori intézménynek a károkozás időpontjában volt-e, és ha igen, milyen felelősségbiztosítása, illetve, hogy a biztosító bevonható-e az ügybe.
A megszüntetett kórházak esetében is van lehetőség arra, hogy peren kívüli megállapodást kössenek a felek. Az egyik ügyfelemmel tettünk is erre kísérletet, esetében az államot az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) képviselte – mondta Simon Tamás.
Kérdés, hogy milyenek a betegek esélyei most egy peren kívüli megállapodásra. Egyesek szerint talán valamivel kedvezőbbek, hiszen arra lehet számítani, hogy az EKI munkatársainál nem érvényesül annyira az orvosi ego, a „mi nem hibázhatunk” magatartás. Mások – köztük Simon Tamás – viszont úgy látják: a helyzetet most az nehezíti, hogy az állami bürokráciában egy ilyen megállapodás jóváhagyásához sok-sok engedélyre van szükség, s kérdésessé teszi az egyezség megkötését a pénzügyi válság is.
Kárpáti Zsuzsa, az EKI főigazgatója körülbelül 40 olyan műhibaperről tud, amelyet megszüntetett, egykori állami intézmények ellen indítottak. Ezek között volt olyan ügy, amelyben kártérítést ítélt meg a bíróság, s a pénzt már ki is fizettük – tette hozzá. Kárpáti Zsuzsa szerint összesen több milliárd forintra rúg a szóban forgó intézmények elleni műhibaperekben benyújtott követelés.
origo.hu
Orbán Viktor: Megvan a bérmegállapodás!
