Ezernyi végletet – Dante egyetemességétől a Santa Lucia című fülbemászóan „szép szerelmes” nápolyi dal áradó érzelmességéig – képes magába foglalni az olasz kultúra fogalma. Sztanó László Olasz–magyar kulturális szótár című kiváló kötete azt igyekszik felmutatni megannyi árnyalatban, ami Olaszország, az olasz férfi és az olasz nő, az olasz filmművészet és az olasz kulináris kultúra fogalomkörébe beletartozik. Magyarán: a kötet több mint szótár, sokkal inkább színesen, élvezetesen megírt, tartalmas és lényegre törő szócikkekre tördelt, a teljességet összefoglalni szándékozó enciklopédia.
A szerző reneszánsz személyiség, a Debreceni Egyetem olasz tanszékének docense, jeles, többszörös Quasimodo-díjas költő, műfordító, irodalmár, nyelvész. E kötet megírásához mindegyik alkotói énjére szüksége volt. Ahogy a bevezető és a kötetzáró esszében is megfogalmazza, egy olasz–magyar kulturális szótár szerzőjének illik túllépnie azokon a sztereotípiákon, amelyek az isteni Itáliához, a mediterrán kultúra bölcsőjéhez, a Római Birodalom utódállamához, a katolicizmus fellegvárához kapcsolódnak. Ugyanakkor a teljességhez nagyon is hozzátartoznak azok a látszólag leegyszerűsítő köznapi toposzok is, amelyek segítségével az átlagember is fogalmat alkothat e csodálatos országról és nem kevésbé elbűvölő lakóiról. Van, akinek Olaszország a spagettit, a pizzát, mások számára a velencei gondolát jelenti. Egyesek a velencei San Marcótól esnek révületbe, mások a Colosseum, a Forum Romanum és a Capitolium megpillantásától sírják el magukat ki tudja, hányadszor. Sztanó László sem az antik Róma mágneses varázsát, sem a Vatikán, a Szent Péter-bazilika csodáját, sem a Fontana di Trevi báját nem hagyja ki a könyvből. Észrevétlenül juttatja el olvasóit az olasz nyelv árnyalatainak megértéséhez, e sokrétű kultúra milliónyi színének elmélyült megismeréséhez. Mindenki talál benne csemegézni való szócikket, legyen bár az antikvitás vagy az úgynevezett turisztikai Itália megszállottja.
Amikor Sztanó például az olasz identitás fogalmát járja körül, szembesíti a régi rómaiakat az újkori olaszokkal. Előbbiek törvényszeretők, utóbbiak anarchisták, a rómaiak inkább tudósok, az olaszok inkább művészek. De a szerző arról sem feledkezik meg a fejezetben, hogy az átlagos turista Olaszország-képének is van általános érvényű valóságtartalma. Az olasz férfiak egy része valóban ellenállhatatlan, az olasz nők jelentős hányada fiatal korában tűzrőlpattant, vonzó Venus, később aztán Xanthippévé korosodik. A szerző is úgy véli, sok igazság rejlik abban a régi viccben, amely szerint a mennyországban angol a rendőr, francia a szakács, német a technikus és olasz a szerető, mindez svájci szervezésben. A pokolban viszont angol a szakács, francia a technikus, német a rendőr, svájci a szerető, akiket egy olasz hangol össze. Sztanó László remek kulturális enciklopédiája azoknak is kedvükre való lehet, akiket a fecsegő felszín érdekel, de azoknak is ajánljuk, akik a hallgató mélységre kíváncsiak.
(Sztanó László: Olasz–magyar kulturális szótár. Corvina Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 2990 forint)
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
