A félelem igazgat

A kisebbségi ombudsman sem most, sem a szociális segélyezés anomáliái kapcsán nem tett egyetlen érdemi megjegyzést sem a kormány politikájára. Minduntalan a kirekesztést, a rasszizmust emlegeti, figyelmen kívül hagyva, hogy a cigányságot nem a többség, hanem a Gyurcsány-kormány szélsőséges politikája rekeszti ki

A romák félnek. Juhász Gábor rendészeti államtitkár emiatt örül annak, hogy – szavai szerint – él egy zöldszám, amelyen bárki jelentheti, ha gyanús körülményeket észlel. Jelentem, gyanús körülményeket észleltem. Ráadásul nem közvetlenül az államtitkár legutóbbi parlamenti felszólalása után és nem is egyedül. Az elfogadható hétköznapi viszonyok fenntartásáért felelősséget érző állampolgárok legalább hat éve jelzik, hogy a magyar közéletben gyanús jelenségek mutatkoznak. Azt követően ugyanis, hogy az ész nélkül végrehajtott rohamos privatizáció kisöpörte a munkahelyekről a jórészt szakképzetlen, legszegényebb rétegeket, köztük a romákat, csak átmeneti javulás következett. Az Orbán-kormány idején megpróbálták elősegíteni, hogy pályázat útján a közép- és a felsőoktatásba is eljussanak tehetséges cigány fiatalok, sőt Pécsett gimnáziumot alapítottak. Fontosnak mondták azt is, hogy a romák munkához jussanak. A szocialista–szabad demokrata koalíció azonban mindent lerombolt.
Talán még emlékszünk: a 2002-es választások előtt az SZDSZ erőteljesen hirdette, támogatja a romák boldogulását. A kampány a szavazatszerzést szolgálta. A cigányság csak addig volt számukra fontos, míg a zámolyi üggyel – egyébként teljesen alaptalanul – a polgári kormány ellen uszíthattak. A nemzetközi fórumok és személyiségek sem változtathattak azon – a szociálliberális holdudvar petíciója és köszönőlevele ellenére sem –, hogy Zámolyon gyilkosság történt, és abban a romák főszerepet vittek.
A kormányzati pozícióban a liberális pártnak esze ágában sem volt, hogy a cigányokon segítsen, őket egyenrangú polgárként kezelje. Ez nem is állt érdekében. Untig elég volt számára a maradék állami vagyon minél gyorsabb kiárusítása, hiszen a gazdasági világválsággal most bukásra ítélt neoliberális politika azt hirdette: az állam rossz gazda, mindegy mennyiért, a közvagyont privatizálni kell. Ugyanakkor alig veszszük észre, hogy a különben agyondédelgetett multik valamit visszajuttatnának a társadalomnak, s – akár például sepregetőként – alkalmaznának cigány embereket.
A roma gyerekek oktatásában sem sikerült az egyébként szociálisan állítólag érzékeny kormányok idején eredményt elérni. Gyurcsány Ferenc eredetileg – még első miniszterelnöksége idején – úgy nyilatkozott: majd kollégiumokat hoznak létre, és ott szállásolják el a cigány családok iskolás gyermekeit, mert – úgymond – a generációs láncot minél előbb meg kell szakítani. A rasszista ötlet nem valósult meg, ám ez nem változtat azon, hogy a cigányság nyomora a magyar történelem során talán sohasem volt olyan mély, mint most. A romák a számukra fenntartott hagyományos szakmák, foglalatosságok gyakorlásával évszázadokon át részt tudtak venni a társadalom életében. Vályogvető, teknővájó munkásként vagy a szórakoztatás és a művészetek területén értékes teljesítményt nyújtottak.
Sorsuk most reménytelennek látszik. Nem a rendészeti államtitkár által említett zöldszámon ugyan, de jelezném: gyanús és kártékony megnyilvánulásnak vélem azt, ahogy az etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa viszonyul a történésekhez. Kállai Ernő a pécsi kettős gyilkosság után indulattól elfúló hangon sérelmezte, még le sem zárult a nyomozás, a hatóság máris közli, nem rasszista támadás történt. Kállai beszállt abba a hisztériakeltésbe, amelyet a balliberális média indított a pécsi és az azt megelőző nagycsécsi gyilkosság kapcsán. Ő követte el azt a hibát, amelyet a nyomozóknak felrótt: a tények ismerete nélkül nyilatkozott.
Az azóta beállt mély csönd is jelzi, a baj nagy, lehetséges, hogy a romák egymástól félnek, mert egymást is célba vették. A kisebbségi ombudsman azonban sem most, sem a szociális segélyezés anomáliái kapcsán nem tett egyetlen érdemi megjegyzést sem a kormány politikájára. Minduntalan a kirekesztést, a rasszizmust emlegeti, figyelmen kívül hagyva, hogy a cigányságot nem a többség, hanem a Gyurcsány-kormány szélsőséges politikája rekeszti ki. Nem csupán a társadalomból, hanem az emberi lét elemi feltételeiből is. A kistelepüléseken a cigányok számára végképp nincs munkahely, s az iskola sem nyújt kapaszkodót. A tanintézeteket ugyanis éppen a romák által lakott, pusztuló falvakban szüntetik meg, azon a címen, hogy a nagyobb települések iskoláiban korszerűbb az oktatás, a nevelés. Kár, hogy a kakaóbiztos számítógépre és a digitális táblákra most külön nem hivatkoznak. Érthetetlen, miért nem szán a nevelésügy annyi erőt a cigányok felzárkóztatására, hogy legalább részben figyelembe vehesse kulturális szokásaikat, mentalitásukat. Egy bűncselekménybe torkolló eset kapcsán vethető fel: helyénvaló-e, ha a hozzátartozót az óvoda vagy akár az iskola rendreutasítja, megrója azért, mert a gyereket nem reggel nyolc órára, hanem csak tizenegyre viszi be a foglalkozásra. Örülni kellene, ha a kiskorúak, akár fokozatosan is, csatlakozni képesek társaikhoz, részt tudnak venni az intézményes nevelésben.
Jelezhető volna a zöldszámon: gyanús az országos rendőrfőkapitány magatartása is. Bencze József tizennégy pontos intézkedést, másképpen mondva jogszabálynak nem minősülő, általános jellegű eligazítást adott ki. Ebben arra hív fel: a futballpályák lelátóin meg kell szüntetni a renitens viselkedést. Nem lehet akármit bekiabálni, akármilyen transzparensekkel a stadionokban megjelenni. Kérdés azonban, miként teljesítik igényeit, hiszen a jogtalan, alaptalan előállítás, rendőri intézkedés – mint számos ítélet mutatja – milliós kiadásokat okozhat a rendőrségnek.
A tábornok egy kissé elgaloppírozta magát. A kisebbségi biztoshoz hasonlóan pótcselekvéshez folyamodott. Indulati síkra próbálja terelni a folyamatokat: látványos kezdeményezésével azt kívánja leplezni, hogy ami itt van, az nem közbiztonság. A rendőrség anyagi feltételek híján sem a romákat, sem a többségi társadalmat nem tudja megvédeni. Tevékenysége úgyszólván az elégedetlenkedők féken tartására – marxista terminológiával –, a belső elnyomásra szorítkozik. Az ORFK nemrég ismerte el lapunknak a vidéken tömegessé váló kis lopások kapcsán, hogy a 2890 körzeti megbízotti státusból csak 2438-at tudnak betölteni. A budapesti utcákról is hiányzik nyolcszáz rendőr. A létszámhiány az év végére országosan eléri az ezerötszázat.
Bencze József intézkedése ugyanúgy alkotmánysértő, ahogyan elődje, Bene László 2006. szeptember végén kiadott szabályzata volt. Bene a rendőrségi törvényt és az Alkotmánybíróság ehhez fűzött értelmezését megsértve tette lehetővé, hogy a helyi főkapitány felmentést adjon az azonosító jel viselése alól. A fejlemények ismeretében azt mondhatjuk: Bene és Gergényi Péter budapesti rendőrfőnök október 23-ra időzített intézkedése nem volt véletlen. Azt a kormányzati politika inspirálta. Erről van szó most is. Gyurcsány Ferenc, aki a dunaszerdahelyi meccs magyar szurkolóinak megverése után, a szlovák miniszterelnökkel folytatott tárgyalásán semmiféle eredményt nem tudott elérni, most buzgó módon kétharmados törvényt helyettesítő intézkedés kiadására kötelezte a főkapitányt. Így akar megfelelni a szomszédok igényeinek. Alaptörvényt sértett, hiszen a szólásszabadságot ő egy személyben nem korlátozhatja. Kétségtelen, hogy a kormányfő újabb gyűlöletkeltő akciójának lehetünk tanúi. Erős a gyanúnk, hogy a kisebbségi biztos és az országos főkapitány ezt pontosan tudja, mégis készségesen asszisztál a jogellenes produkcióhoz.