Az utóbbi hónapokban gyakorlatilag kettészakadt Mezőörs lakossága, a két fél pedig ádáz háborút folytat egymással. A küzdelem oka a kormány oktatáspolitikája, amely hadjáratot indított a falusi iskolák ellen. A cél: bezáratni minden kis iskolát, és térségenként egy nagyot működtetni, mivel az olcsóbb, mintha mindenhol fizetni kellene a fűtést és a tanárok bérét. A kormányt a takarékossági szempontok vezérlik, az emberi tényezőket figyelmen kívül hagyják. A távoli iskolába kényszerített gyerekeknek kora hajnalban kell kelniük, hogy időben odaérjenek az órára, majd újabb buszozás után holtfáradtan esnek haza, így a kisdiákoknak sokszor arra sincs idejük, hogy felkészüljenek a másnapi órára. A polgármesterek azt hangoztatják: a falu szíve az iskola. Ha azt bezárják, azzal megindul az elvándorlás a településről, hiszen a családok egy része nem hajlandó vállalni a napi ingázást, vagyis az iskola megszüntetése magát a falut is lassú halálra ítéli.
A Hiller István által irányított oktatáspolitika úgy próbálja térdre kényszeríteni a falusi iskolákat, hogy törvényben meghatározott minimális csoportlétszámhoz köti az állami támogatás folyósítását, és ezt a létszámot minden évben feljebb srófolja. Ez azt jelenti, hogy hiába jár mondjuk 15 gyerek egy osztályba, ha a törvény szerint 20 a minimális osztálylétszám. Ebben az esetben az iskola egyetlen fillért sem kap a gyerekek után, vagyis becsukhatja a kaput.
A szocialista oktatáspolitika célba ért: sorra dőlnek be a kis iskolák. Vannak azonban olyan települések, amelyek a végsőkig küzdenek a életben maradásért, ami háborúkat szül a falvak, a családok között.
A Győr-Moson-Sopron megyei Mezőörs példája a gyurcsányi oktatáspolitika egyik legpontosabb látlelete: az ezerfős faluban korábban éveken át jól megfért egymás mellett két iskola, az egyik önkormányzati, a másik alapítványi fenntartású, a gyermeklétszámhoz kötött támogatás miatt azonban ma mindkettő a létéért küzd. Természetesen egyik intézmény sem akar bezárni, így háborút indítottak egymás ellen, amely kettéosztotta az egész falut.
– Az alapítványi iskolát működtető szervezet elnöke a helyi plébános, aki rendkívül felháborító dolgokra képes, hogy gyerekeket toborozzon az iskolájába. Évek óta azt terjeszti, hogy csőd szélén áll az önkormányzati iskola, hamarosan bezár, ezért sürgősen iratkozzon át mindenki hozzá – állítja Bogárdi Zoltán polgármester. A falu elöljárója azt mondja: az alapítvány még év közben is megpróbálja elcsalni a gyerekeket tőlük, a plébános pedig a temetésen és a misén is az ő szidalmazásával foglalkozik. Bogárdi azt állítja: valójában nem az önkormányzati iskola áll a csőd szélén, hanem az alapítványi, a birtokába került cégpapírok szerint ugyanis a szervezetnek több mint negyvenmillió forintos adóssága van, és olyan cégeket tüntet fel támogatóként, amelyek már csődbe mentek, vagy most folyik ellenük csődeljárás. Bogárdi attól tart, hogy a végén mindkét intézménynek be kell zárnia: az egyiknek a kevés gyerek, a másiknak az adósságok miatt.
Tény, hogy a polgármester mindent megtesz, hogy hozni tudja az állami támogatáshoz szükséges gyereklétszámot, így például nyáron sokgyermekes családokat telepített be a faluba. A település üresen álló ingatlanjait adták oda máshonnan betelepülő, rossz sorban élő nagycsaládoknak. Az iskola fenntartásához azonban minden gyerekre szükség van, és milliós veszteségeket jelent, ha az alapítványi iskola elvisz néhány gyereket.
Az alapítványi iskolát működtető Szabó Gyula plébános merőben másképp látja a helyzetet. – Temetésen temetek, és a misén sem a polgármesterrel foglalkozom, ezek csak az ő rágalmai – mondja az egyházi ember. Szabó szerint iskolájukba kétszáz gyerek jár, ebből csak 18 mezőörsi, a többi a környező falvakból jön hozzájuk, tehát érdemben nem nehezítik a helyi iskola helyzetét. Leszögezte: nem igaz az sem, hogy negyvenmillió adósságuk van, csupán egy ötmillió forintos rövid lejáratú hitelt vettek fel fejlesztésre. Kiemelte: alakulásukkor Orbán Viktor is támogatta őket, és a tanulók is nagyon elégedettek velük. Szabad iskolaválasztás van, ha gond lenne az oktatással, nyilván másik intézményt választanának. A plébános leszögezte: az a baj, hogy a polgármester bűnbakot keres, amiért nem tudja fenntartani az önkormányzati iskolát, és elkeseredésében vagdalkozik, vádaskodik, pedig a bűnösök nem ők, hanem Gyurcsány Ferenc és Hiller István, akik olyan oktatáspolitikát folytatnak, amely tudatosan igyekszik térdre kényszeríteni a kis létszámmal működő falusi intézményeket. Bogárdi Zoltánnak nem az lenne a dolga, hogy minket ócsároljon, hanem az, hogy a Parlament elé menjen, és nyilvánosan tiltakozzon a falvak megfojtása ellen.
A falu egyik része a plébános, a másik a polgármester mögött sorakozott fel, az indulatok pattanásig feszültek, és a tettlegességig fajultak. A település nyolcfős képviselő-testületében is patthelyzet van: négyen az egyik, négyen a másik oldalon álltak. A falu költségvetését például csak ötödszörre sikerült elfogadni, miután abban az egyik legjelentősebb tétel az önkormányzati iskola fenntartására fordított több mint húszmillió forint volt. A testület tagja egyébként Szabó Tiborné, az alapítványi iskola igazgatója is.
A faluban uralkodó hangulatra jellemző, hogy az egyik durva költségvetési vita után száz helybéli várta a kilépő képviselőket, majd egyikük nekiesett az igazgatónőnek, és megtépte a haját.
Emlékezetes: lapunk nyáron számolt be egy hasonló esetről, akkor két falu vívott harcot egymással a gyerekért. A nagyobbik település, Nagydorog megpróbálta elcsalni a sárszentlőrinci gyerekeket a helyi iskolából, mert ha nagyobb létszámú osztályokat tud működtetni, több pénzt kap az államtól. A nagydorogi pedagógusok a nyári szünetüket – vélhetőleg utasításra – arra áldozták, hogy Sárszentlőrincen házaltak újabb tanulókért. Sárszentlőrincen már csak alsó tagozat van, amely működőképes lenne, de ha a diákok egy részét elcsábítják, nem lesz meg a törvényben előírt létszám, az állam pedig nem fizet. A dolog odáig fajult, hogy a helyi iskoláért küzdő sárszentlőrinci polgármestert ismeretlenek többször életveszélyesen megfenyegették.
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak