Idén már nem szavaznak a klímacsomagról

Gyurcsány Ferenc kormányfő magatartását ugyan harcosnak és követelőzőnek ítélték meg a brüsszeli klímacsúcson, a magyar miniszterelnök alapvetően kudarcot vallott minden kérdésben Európa fővárosában. A zöldek szerint a kormányfő sikertelensége kedvező az ország környezeti állapotának szempontjából, hiszen többnyire éppen olyan célokért küzdött, amelyek a széndioxid-kibocsátásunk csökkentése ellen hatnak. Az EU klímacsomagját viszont a szigorúbb szabályozás ellenére is elfogadhatatlannak tartják a környezetvédők.

Patthelyzet az ENSZ-ben is. Feszült hangulatban fejeződött be az ENSZ klímakonferenciája is december 13-án. A vita fő témája a klímaváltozás elleni harc finanszírozása volt, amely végül erőpróbához vezetett a fejlett és az úgynevezett „G77”-be tömörült fejlődő országok között. A résztvevők nem tudtak megegyezni abban, hogy Európának kellene-e fedezni a klímaváltozás árát azon szegény országok helyett is, amelyek a legjobban veszélyeztetettek a globális felmelegedés által. Mindezt elvileg a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) bevételeinek két százalékából kellene finanszírozni.

Januárra halasztotta döntését az Európai Parlament (EP) a nemrég elfogadott klímacsomagról. Az indoklás szerint a képviselőknek az idén már nincs idejük megvizsgálni a dokumentum részletes tartalmát. Ez jó jel is lehet, hiszen arra utal, hogy az EP politikusai nem feltétlenül szolgai módon képviselik országaik álláspontját.
A zöldek szerint ugyanis az európai klímacsomag a jelenlegi formájában elfogadhatatlan, bármennyire is mérföldkőnek tekinthető, ezért közös levélben kérik az európai képviselőket a szavazatuk megfontolására.
Az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége, valamint a WWF magyarországi szervezete tegnap külön deklarációt is postázott a magyar EP-képviselőknek az ügyben.
Mint ismert, az Európai Unió (EU) döntése értelmében a tagállamoknak 2020-ig húsz százalékkal csökkentenie kell a széndioxid-kibocsátását, és ugyanilyen arányban növelnie kell a megújuló energiaforrások felhasználását.
A magyar kormány azt szerette volna, hogy mindkét vállalásban kapjunk kedvezményt, de szinte semmit sem sikerült elérnie, ahogyan más kelet-európai államok is valójában sikertelenül képviselték az álláspontjukat.
A miniszterelnök azt kezdeményezte például, hogy a kibocsátás-csökkentésben ne csupán a 2005-től tett erőfeszítéseket vegyék figyelembe, hanem azt a folyamatot is, amellyel gyakorlatilag a kilencvenes évektől kezdődően megszűnt a nehézipar jelentős része hazánkban, de az EU vezető nyugat-európai államai nem fogadták el a javaslatot. A szegényebb, újonnan csatlakozó tagországoknak mindössze annyit sikerült megszavaztatniuk, hogy létrehozzanak számukra egy szolidaritási alapot, amelyet az EU kvótakereskedelmi rendszeréből befolyt összegekből különítenek majd el a kevésbé fejlett gazdasággal rendelkező tagállamok számára. Az eredeti elképzelések szerint a kvóták aukciójából Európa-szerte befutott összegek tíz százalékát osztották volna szét a kelet-közép-európai tagállamok között, de ezeknek az országoknak a nyomására további két százalékot is kiosztanak majd „a korai erőfeszítések elismeréseként”.
Gyurcsány kardoskodása ellenére Magyarország azonban a jelenlegi határozat szerint ennek a további két százaléknak csak öt százalékát kapja, míg Románia huszonkilenc, Lengyelország huszonhét, Bulgária tizenöt, Litvánia hét, Észtország hat, Csehország és Lettország négy, Szlovákia három százalékkal részesedik belőle.
A zöldek szerint viszont minden ilyen kedvezmény felhígítása a korábban elhatározott céloknak. Az egyes tagállamok a plusz kibocsátási kvótáikat ugyanis szabadon osztogathatják az általuk kedvezményekre jogosított iparágaknak. A környezetvédők szerint ez óriási visszalépés ahhoz képest, hogy egész Európában valójában nem kevesebb, hanem több (minimum harminc százalék) kibocsátás-csökkentést kellene elérni.
– Nagyon csalódottak vagyunk, hiszen túl sok a kibúvó a kibocsátáscsökkentési célok megvalósítása alól, amely jelentősen felhígítja a korábbi elképzeléseket – panaszolta lapunknak Bozsó Brigitta, az Energia Klub munkatársa. A klímacsomag lehetőséget ad például arra, hogy kiváltsák az európai uniós vállalások több mint hatvanöt százalékát külső klímavédelmi befektetésekkel a fejlődő országokban. Ezeknek a projekteknek azonban az eddigi tapasztalatok alapján kétséges az éghajlatvédelmi hozadéka. A kibocsátáscsökkentési ígéretek betartását sem garantálják megfelelően szigorú ellenőrző és büntető rendszerrel – tette hozzá a szakértő. Az Energia Klub szerint Gyurcsány Ferenc kormányfő azért harcolt, hogy minél több kibocsátási jogot szerezzen. Ez viszont csak akkor hasznos, ha ezzel kereskednek, és a bevételekből az éghajlatvédelmi programokat támogatják. Gyanús azonban, hogy Magyarországon több kísérlet is volt ezeknek a bevételi forrásoknak az átcsoportosítására. Először az energiaügyi tárca alá kívánták szervezni, majd az idei költségvetés tervezetében megpróbálták a kormány döntésétől függővé tenni, hogy ezekből a pénzekből mennyit fordítanak az éghajlatvédelemre – emlékeztetett Bozsó Brigitta.
– Az európai klímatárgyalásokon az volt a magyar kormány célja: minél nagyobb kvótakereskedelmi bevételre tegyünk szert anélkül, hogy valós környezetvédelmi programokat kelljen megvalósítani – közölte a Magyar Nemzettel Tömöri Balázs, a Greenpeace szóvivője. Szerinte ezt igazolják az iparágaknak tett engedmények, amelyek így később kezdenek hozzá a környezetbarát technológiaváltáshoz. Mivel az egyes tagállamoknak az iparágak kedvezményei ellenére is csökkenteniük kell a szén-dioxid-kibocsátást, a terhek a társadalomra és az egyéb ipari szereplőkre hárulnak – mutatott rá a zöldszervezet munkatársa. A Greenpeace képviselője úgy tartja, a legnagyobb gond az, hogy Magyarországon már októberben elkészült az a zöldberuházási program, amelyre a kvótakereskedelemből származó pénzeket kellene fordítani, de ezt a mai napig nem indították el.
A zöldszervezetek azt szeretnék, ha az Európai Parlament hangot adna az aggodalmaiknak, és végül elutasítaná az Európai Tanács által kidolgozott kompromisszumot.