Irodalmi pápa elefántcsonttoronyban

Ahány olvasója van, annyi Babits Mihály létezik. Ez a látszólag minden alkotóra érvényes igazság rá is illik, akit mondanak sokan poeta doctusnak, hideg, a költészetének tárgyával szemben objektív távolságot tartó filozofikus alkotónak vagy elefántcsonttoronyba vonuló szellemi arisztokratának. Ha végigolvassuk a Danaidák tökéletes időmértékekbe szabott sorait, jogosnak véljük e minősítést. Hiszen aki a halálfélelemről, a bűnről, a szorongásról is képes objektíven értekezni, az emberi szenvedélyről és szenvedésről az antik filozófusok elemző pontosságával szólni, az ízig-vérig tudós, mi több, költő-filozófus. Ám van, aki a Karácsonyi ének című bensőséges Krisztus-élményt míves egyszerűséggel kiéneklő Babitsért van oda.
Van-e értelme eldöntenünk, melyik olvasónak van igaza? Hiszen Babits Mihály, a ma éppen százhuszonöt esztendeje, Szekszárdon született költő életútja és életműve is feszül látszólag kibékíthetetlen ellentmondásoktól.
Vallásos értelmiségi szülők gyermeke, a pesti egyetem bölcsészkarának hallgatójaként rajongott a görög–latin kultúráért, Négyesy László stílusgyakorlatain vált a magyar nyelv stílusromantikájának és költői hajlékonyságának megszállottjává. Volt bajai, szekszárdi, fogarasi, újpesti tanár, a Nyugat főmunkatársa, egyetemi tanár, majd olykor esztergomi, vidéki magányba visszahúzódó remete, ugyanakkor 1929-től a Nyugat főszerkesztője is.
Van-e értelme eldönteni, melyik Babits az igazi, az elefántcsonttorony lakója, vagy az irodalmi pápa? És költőként, íróként, melyik Babits volt a sok közül az igazi? Első kötetének címe árulkodó: Levelek Írisz koszorújából, e cím latinista, klasszicista képzeteket ébreszt, mégis bensőséges viszonyban van pályájának kezdetén a dekadenciával is. Keresztény hitével békésen összefér az individualizmus: csak én bírok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: / a mindenséget vágyom versbe venni, / de még tovább magamnál nem jutottam. Nietzschének is becsületére válna a zarathusztrai magány bevallása, de ennek ellentmond a háborúellenes versek, a Játszottam a kezével, a Húsvét előtt közösségért perelő hevülete. Ám az antikvitás ismeretében azt is tudjuk: a harmónia valójában nem más, mint az ellentétek kiegyenlítődése. S miközben irtózik az avantgárdtól, megírja a Vakok a hídont, a hazai avantgárd költészet egyik etalonját. A Fekete ország című költeményét meghökkent kritikusainak egy része dekadens és zavaros opusnak minősítette. És e változatos szólamok magas szinten egyesülnek a Jónás könyvének, majd a Jónás imájának Isten- és emberszeretetében, amelyet a költő halála előtt három, illetve két évvel írt meg.
A Babits-szintézis különös, különálló pólusait testesítik meg a Gólyakalifa fantasztikus és lidérces példázatától a Halálfiai című regény realizmusáig. Hozzátartozik a sokszínűséghez az is, hogy számos tehetséget felfedezett, de olykor a legnagyobbakban nem érezte meg a zsenit. József Attilától idegenkedett, a Nyugat horizontjáról lemaradtak a magyar irodalomnak olyan minden kétséget kizáró csillagai, mint Krúdy Gyula, Tamási Áron, s alig szerepelt a lapban Szabó Dezső. Aki úgy képzeli el a huszadik századelő békebeli korának nagy magyar klasszikusait, hogy ugyanolyan nyugodtan megfértek egymással, mint ahogy a neveik a tankönyvek lapjain, igen csak csalódik, amikor értesül Babits és József Attila kölcsönös idegenkedéséről. Sok ember ma is meghökken attól, hogy Szabó Dezső mily lesújtó képet fest Babitsról a Csodálatos élet című regényében, nem beszélve a Halálfiairól írt megsemmisítő és olykor bizony telibe találó pamfletjéről. Babitsra is érvényes Weöres Sándor Nagyság című versének mondata: Minden nagyság… kicsiség is.

BABITSRA EMLÉKEZNEK. Az ország számos pontján ünneplik Babits Mihály születésének évfordulóját. Egy éve ellopták Babits Mihály bronz mellszobrát, Borbás Tibor alkotását Esztergomban. Ám a rajongók megalapították az Esztergomi Polgárok a Babits-szoborért nevű civil szerveződést, amely 2007 végére csaknem 2,5 millió forintot gyűjtött össze. A szobor elkészült, ma délután háromkor a Széchenyi téren veszi birtokba a város a művész fia, Borbás Márton által újjáalkotott művét. Az évfordulóról az előhegyi Babits Mihály-emlékház is műsorral emlékezik egy órakor. A ház a költő nyaralója volt 1924-től haláláig (1941). Tegnap az I. kerületi budavári önkormányzat támogatásával megjelent Szigethy Gábor szerkesztésében A sziget nem elég magas című CD, amelyen színészeink mondják a költő verseit. A felújított szekszárdi Babits-emlékházban ma délután háromkor nyílik kiállítás életművéről és életútjáról.
Ma este 19 órakor mutatják be az Uránia Nemzeti Filmszínházban Jelenczki István Holt próféta a hegyen című filmversét, amelyben Babits Mihály Esztergomban írt verseit Simon Péter mondja el. A mozi a bemutató után igény szerint műsoron tartja Jelenczki István alkotását.