Országos szinten 4600 gyermek tanul népzenét, ebből 230-an az Óbudai Népzenei Iskolában, a többiek különböző művészeti és zeneiskolák népzenei szakán. Ez az intézményes hálózat úgy jött létre, hogy megmaradt az az élményszerű, személyes tapasztalatokra épülő tanulási forma, amit a táncház-mozgalomból és a néphagyományból örököltek. A mester-tanítány viszony szabadsága azonban kiegészült a szabályozott keretekkel és a tudományos háttérrel: a hallás utáni tanulás mellett a növendékeknek kottát is kell olvasniuk. Miközben a hallás utáni tanulás pedagógiai fontosságáról beszélgetünk, Kobzos Kiss Tamás, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója megjegyzi, hogy ezt Yehudi Menuhin is hangsúlyozta, aki úgy fogalmazott: a kottából való tanulást meg kell előznie egy orális játszó tanulási szakasznak.
Az iskola története az idén negyvenéves, III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskolában kezdődött harminchárom évvel ezelőtt, amikor Béres János furulyaművész létrehozta a népzenei tanszakot. Ezt a kezdeményezést töltötte meg néhány évvel később a táncházmozgalom szellemiségével ifjabb Csoóri Sándor, a Muzsikás, majd az Ifjú Muzsikás zenésze, akit a Téka együttesből Havasréti Pál és Lányi György, valamint az iskola első népiének-tanára, Bodza Klára követett a tanári karban. Az iskola 1991-ben vált önálló intézménnyé, eddigre már a népzenei élet legnagyobb alakjai tanították a második generációt: a kezdő oktatói körhöz csatlakozott Jánosi András, Ökrös Csaba, Juhász Zoltán, Budai Ilona és Virágvölgyi Márta, néhány évvel később pedig Fábián Éva, illetve a fiatalabb nemzedék vette át a stafétabotot Szabó Adrienn és Túri András érkezésével. Az iskola tanárainak nívóját mutatja az is, hogy sokan közülük a Zeneakadémián is oktatnak. – Most a tanári karban megtaláljuk azt a nemzedéket, amelyik közvetlenül élte meg a táncházmozgalmat, még ismerte Martin Györgyöt, ugyanakkor egyre többen vannak, akik már másodkézből, de azért valódi élményekkel ismerték meg ezt a kultúrát – fogalmaz Kobzos Kiss Tamás. Hozzáteszi: a személyes tapasztalatok szerzésének ma sincs akadálya, a hét végén zajlott például a csíkszeredai prímástalálkozó, ő maga nemrég kísérte el Kallós Zoltánt egy gyűjtőútjára, és amellett, hogy még az idősek közül is sokan élnek, részben éppen a táncházmozgalom hatására egyre több gyermek és fiatal tanulja vissza a saját kultúráját, akik szintén adatközlői szinten énekelnek-zenélnek.
Az Óbudai Népzenei Iskola, amely Európa egyetlen olyan állami fenntartású intézménye, ahol kizárólag népzenét oktatnak, egyfajta nemzetközi módszertani központként is funkcionál: Norvégiából, Japánból járnak hozzájuk zenepedagógusok. Az iskolában fogyatékos növendékekkel is foglalkoznak, akiknél komoly sikereket értek el. A sikeres tanítványok sora egyébként meglehetősen hosszú: itt tanult Sebestyén Márta furulyát és tekerőt, Bolya Mátyás, Palya Bea és a Zurgó együttes pedig a számos népzenei kiadványt jegyző Balogh Sándor növendéke volt, több jelenlegi tanáruk koptatta egykor diákként a padsoraikat, és jó páran bejutottak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei képzésére is.
Az iskola égisze alatt tizenhat éve működik A Népzeneoktatásért Alapítvány. Az intézmény növendékeit két lemezen is hallhatjuk, most pedig egy olyan könyv megjelenése előtt állnak, amelyben a tanárok vallanak a népzenével való találkozásukról és az iskolában eltöltött éveikről, ehhez is lesz CD-melléklet. Egy DVD kiadásán is gondolkodnak, ennek a felvételeit azon a jövő év elején esedékes jótékonysági koncerten rögzítenék, amellyel a Kallós Zoltán Alapítványt támogatják.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
