Cs. Péter diszkóba indult azon a szeptemberi napon 2006-ban, ám nem jutott el odáig, mert barátjával együtt valahol a Deák tér környékén öszszeverték őket, megrugdosták, majd hat napra áristomba helyezték a rendőri szervek. Cs. Péter és barátja azóta nem kedveli igazán a rendőrséget, lelki és anyagi értelemben is súlyosan károsodtak, azonkívül megingott bennük a hatóságba vetett bizalmuk. Ha egyáltalán volt.
A dologból per lett, végül az államot képviselő Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium felkínálta a megegyezés lehetőségét a meghurcolt embereknek, akik állítólag hamarosan 750-750 ezer forintot kapnak a humánus rendőrségtől, illetőleg annak emberbarát minisztériumától. (Ebben valószínűleg benne van a lelki károsodás is, nem tudom, óránként mennyit számolnak.) A Cs. Péteréhez hasonló történetekkel tele a padlás, már csak azt lenne jó megtudni, hogy az azonosító szám nélküli (sokszor a magyart nem is beszélő) gumibotos előemberek milyen órabérrel verték agyba-főbe a járókelőket azon a napon. A közvélemény csak annyit tud, hogy a pankrátorok vezérét, Gergényi rendőrtábornokot hamarosan kitüntették, talán boldoggá is avatták.
Cs. Péter ügye annyiból áttörésnek tekinthető, hogy ő legalább kártérítést kap, sőt ezt az állam önként ajánlja fel, megkímélve a sértettet a bizonyítási eljárások újabb lelki traumáitól. Adódik a kérdés, mikor kap az államtól bármiféle támogatást a Gyurcsány-kormányzat lelki traumáitól sújtott lakosság. Akárcsak szóban is. Egy pardon erejéig…
Erre várhatunk.
Ausztria
Végképp elege lett az osztrákoknak a bűnöző migránsokból
