Épp a kezdésre érkeztem a Vágtázó Csodaszarvas koncertjére a Petőfi Csarnokba Berecz András előadásáról, a Szilaj Dobcsoport előműsorát emiatt le is késtem. Amiért azonban nem aggódtam a nagy rohanásban: a két eseményt összekötötte egy kiváló népzenész, Fábri Géza, akiről tudtam, hogy mindkét helyen tamburázik majd. Ahogy ez az átfedés is bizonyítja, a Vágtázó Csodaszarvas nem egy alternatív rockzenekar, mint ahogy a VHK után sokan várták volna, hanem tulajdonképpen egy olyan világzenei együttes, amelyik a népzene segítségével keresi azt az ősi hangzást, amivel a Halottkémek a rockzene útján próbálkoztak. Elképzeléseink persze lehetnek arról, milyen lehetett kettő, esetleg ötezer évvel ezelőtt a szakrális zenénk, ahogy valamiféle képet mutatnak a még itt-ott fellelhető sámánkultúrák énekei, hangszerei, de alapvetően azért a sötétben tapogatózunk. Grandpierre Attila gondolt egy nagyot, és a lovaglás élményéből kiindulva keresett álmaihoz ritmikus képleteket, dallamokat a magyar népdalkincsből, s persze nem meglepő, hogy jórészt moldvai anyagot talált hozzá. Még ha sok is a román és a balkáni hatás egyes moldvai tánczenékben, alapvetően mindenki erre az „ősi életérzésre” asszociál a zenék hallatán, ráadásul a koboz és a dob könnyen is „rockosítható”.
Ha elvonatkoztatunk a Vágtázó Csodaszarvas színpadi élményétől, és elemeire szedve nézzük a zenét, akkor is eltér a legtöbb worldmusic irányzattól, ez ugyanis integrálja a sámánéneket, a táltoshit világát is, és nem titkoltan hordozza magában a szakralitást. Ami az előadás hatását illeti, komoly tudományos vizsgálat kellene ahhoz, hogy megmagyarázzák, miért képesek együtt mozdulni, énekelni a „révülő”, rasztahajú, dülöngélő huszonévesek és a negyven-ötven éves korosztály jól öltözött képviselői, például az ötgyermekes Lévai Anikó. Mindenesetre tény: Grandpierre Attilának nincsenek különösebb hangi adottságai, a beleélés sokszor az intonáció rovására történik, mégis magával ragadja az embert, és ilyenkor még a legkényesebb fülűek sem tudnak a hibákra koncentrálni. Ráadásul M. Gebri Bernadett, az énekes társa jó fülű, profi énekes, aki átütő erejű hangjával jól kiegészíti mindazt, amit Grandpierre Attila nyújt.
(Vágtázó Csodaszarvas: Végtelen Ázsia! – lemezbemutató, PeCsa, december 5.)
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
