Reisner Ferenc címzetes kanonok mintegy tucatnyi, az egyházban és az iskolások között is elismert könyv írója, aki a teológia, a Központi Szeminárium, majd a szerzetesi iskola tanári katedrájáról is azért imádkozott, hogy egy közösség lelkipásztora lehessen. S köszönetet mond Istennek, amiért ez megadatott. Önök között szembetűnő az alkati, mentalitásbeli hasonlóság.
– Köszönöm ezt a megjegyzést, de nem vagyok méltó rá. Igyekszem a dolgokhoz úgy viszonyulni, hogy egyfajta „kicsinek” tekintem magam, aki tegye meg, ami tőle telik és igazodjon valami „nagyhoz”. Ezzel a könyvvel meg szeretném mutatni, hogy nekem mi az érték, úgy, hogy egy másik, hiteles emberre rámutatok. A cím hamarabb született, mint a könyv. A lényegből a lényegért azt akarja jelenteni, hogy valaki Istenből és Istenért él.
– A könyv érzékeny kérdéseivel, regényszerűen izgalmas cselekményformálásával elüt számos, hasonló munkától, eltér, szinte kiemelkedik közülük. Inkább riport, mint interjúregény, amelyben a kérdező jelenléte alig érzékelhető, rövid, lényegre tapintó kérdéseivel mégis minden mondatban jelen van. Mi a titka?
– A regényszerűség nem az én érdemem. Ez a történet az atya élete. És az ő teológiai-filozófiai gondolatai színesítik. Van egy pap, akinek van mintegy tíz csodálatosan megírt, általa megszerkesztett hittankönyve gyermekek és fiatalok számára, léteznek emblematikus történelmi és teológiai tanulmányai. Aki eközben a szónak fizikai és manuális értelmében is dolgozik az egyházközösségéért, a templom felújításáért, a közösségi ház megépítéséért, padot hegeszt és díszletet épít, és van ereje karitatív tevékenységet is folytatni. Eközben a szó szoros értelmében lelki atyja Hegykőnek és a szomszédos kis falvaknak. Az a fajta pap, „ki szívét osztja szét”. Nem reklámozza magát, alig sikerült a könyvre is rábeszélni. A mai világban politikusként jómagam nagyon gyakran találkozom azzal, hogy valami látványos dologról kiderül, belülről üres, mesterségesen létrehozott homlokzat, csak imázs, marketing. Én a magam részéről megpróbálok másmilyennek maradni, „rendszerhibaként” működni a mai politikában. Szerintem ezzel a gondolkodás- és ezzel a működésmóddal is lehet hatékony valaki.
– Hogyan lehet ezt megtartani, hiszen a mindennapok a politikában nyilván befolyásolók, és az ilyen embereknek nehezen megélhetők.
– Minden reggel azzal ébredek és este azzal térek nyugovóra: Bíró Ildi, nem változol meg! E törekvéshez a Reisner Ferenc atyával való találkozás is segítséget nyújtott. Mint tudjuk, véletlen találkozások nincsenek. Azért volt nekem, reformátusnak ez a találkozás sorsdöntő, mert egy folyamatnak a mérföldköve volt, mérföldkő egy úton, ami hitből és kételyből van kirakva, és amely beleillik abba a sorozatba, ami engem nemcsak hívővé, de református vallását tartó, templomjáró emberré is tett. Engem nem neveltek vallásos szellemben, a hitemért magamnak kellett megdolgoznom. Először, Reményik Sándor szép versét idézve, csak „gyönyörködni jártam a templomokba”. A művészetért, a szépségért. S aztán jöttek a teológusok, a papok, az elhivatott tollforgatók. Mindegyik egy kicsit kísért az úton, letett nálam egy fontos mondatot. Sokan közülük mára igaz barátaim lettek. Ezektől az emberektől kézről kézre adatva kristályosodott ki a hitem. Már felnőttként konfirmáltam. Ahogy a könyv bevezetőjében is leírom, egy polgári körös rendezvényre hívtak Hegykőre, ott ismertem meg Ferenc atyát, aki úgy vonult el a szülővárosához, Sopronhoz közeli, eldugott kis falu lelkészének, hogy örült neki, mert mindig is az akart lenni.
– Reisner Ferenc atya csak az ügyért állt kötélnek, azért, hogy személyes példát adhasson a kötet olvasóinak… Úgy érzi, sikerült a vállalkozásuk?
– Megható volt, amikor a riportkönyv nyersanyagának elkészülte után áldását kértem, kis keresztet rajzolt a homlokomra és azt mondta: Ildikó, vedd vissza a nyakadba azt a kis keresztet, amiről meséltél, amit mindig hordtál… Az emberek gyarlósága és szeretetlensége nem ok arra, hogy elhagyd érte Istent. S talán a legnagyobb elismerés, amit kaptam, az volt, hogy az atya utólag igazolta, volt értelme, és nagyon örült a könyv megjelenésének. Minden ember, akár bevallja, akár nem, szeretne a szüleinek bizonyítani, hogy érdemes volt őt a világra hozni és felnevelni. És ő, Reisner Ferenc ezzel a kis könyvvel lehetőséget nyert arra, hogy az idős édesapja kezébe adhatta az életét, minden szó, magyarázkodás nélkül, és ő rongyosra olvasta és büszkén mutatta mindenkinek: ez a fiam könyve.
origo.hu
Komoly fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat, ha így kezeljük a nyers húst
