A Farkasok éneke, az egyik új album címe Petőfi Sándor A farkasok dala című versét idézi emlékezetünkbe. Nagy költőnk szerint egyébként is a világ meghatározó csodái közé tartozik a szabadság és a szerelem, s ebben is nagyon egy húron pendülnek. Az alcím tudatosan van pesszimistára hangolva?
– A Farkasok éneke – Himnuszok rossz időkben, tökéletesen kifejezi jelenlegi gondolataimat, világérzékelésemet. Azok a dalok, amelyeket a Kormorán nyilvánosságra hoz, jelentős mértékben himnikus hangvételűek. Most rossz időket élünk. Nem csupán és nem is elsősorban a gazdasági problémákra gondolok, hanem arra a tudatos népbutításra, ami a sajtónak egy bizonyos részéből, a bulvártermékekből, a kereskedelmi és a közszolgálati rádiók, televíziók zöméből ömlik ránk. Elképesztő, amilyen intenzitással – és sajnos nem is sikertelenül – próbálják az emberek agyát átmosni.
– Önök mindig is a hivatalos divat ellen haladtak, régebben az olcsó sláger, ma a lélektelen high-tech muzsika ellenkultúráját próbálják megteremteni.
– Nyilván nem elsősorban valami ellen, hanem valamiért kardoskodunk. Tény, hogy az archaizáló magyar zene nyomvonalán elsők voltunk az úgynevezett popzenében. Valljuk, hogy aki kiáll a színpadra, annak a saját hangján illik megszólalnia, nem epigonkodni. A mi saját hangunk egyrészt a magyar nyelv, a magyar líra, a magyar költészet, a magyar népzene. Mi ezt akarjuk meghonosítani azzal a nemzetközi nyelvezettel beoltva, amit jobb híján rockzenének hívnak. Jutalmul agyonhallgatnak minket.
– Ön mégsem látszik boldogtalannak.
– Harminckét évvel ezelőtt, 1976-ban alapítottam a zenekart, utána bejártuk Nyugat-Európát, szinte az egész világot. Azért vagyok boldog, mert tíz évvel ezelőtt kialakult egy csapat, Géczi Erika, Tóth Renáta, Gáspár Álmos, Szabó Miklós, Zsoldos Tamás, Szűts István, Nagy László, Mr. Basary és jómagam. Ez a velem együtt kilenc muzsikus ugyanazt gondolja erről a világról, erről a nemzetről, erről a hazáról. Ez nem üzlet, hanem misszió, hitvallás, boldogságkeresés. Az elmúlt évben nagy sok koncertet adtunk, legutóbb például december 20-án szombaton a Körcsarnokban. Érzékelhető, hogy egyre többen jönnek a hangversenyeinkre. Meg tudunk tölteni egy sportcsarnokot, egy város főterét öt-hatezer emberrel. Ami azért fontos, mert bármennyire is nem játsszák a rádiók és a televíziók a dalainkat, sem a videoklipjeinket, titkos ellenállásként terjednek a dalaink. Hogyan, azt pontosan nem tudom. 1988-ból származik egy különös emlékem. Elkészítettem A költő visszatért című rockoperát Páskándi Géza librettójára, amit tíz alkalommal adtunk elő a Margitszigeten. Aztán eltelt sok-sok idő, s az albumot sehol máshol nem játszották. S mégis, amikor elkezdtünk turnézni, azt tapasztaltuk, hogy a közönség ismerte a dalok szövegét Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján. Lehet, hogy a jelenlegi kultúrpolitika nem kedveli a Kormoránt, a bulvársajtó agyonhallgat minket, de mégis érzem, hogy a hallgatóság szeret minket. Az embereknek ma hiányzik a lelki, a szellemi fogódzkodó.
– Tehát küldetést teljesítenek?
– Ön mondhatja, bár én azt szoktam mondani, hogy egy koncert egy nagymise. A prédikátor a zenekar, a befogadó közösség a hallgatóság, s egyik sem tudna működni a másik nélkül. Mi az energiáinkat a hallgatóság visszajelzéseiből kapjuk. Egyik legemlékezetesebb élményem egy picike, falusi futballpályához kötődik. Féltünk, már a focira teremtett környezet miatt is, de odajött az egész falu. S amikor A Napba öltözött leányból elkezdtük énekelni, hogy Én Istenem, jó Istenem, fogd meg árva, gyenge kezem, kétezer ember megfogta egymás kezét.
– Kicsit más hangnemben, ugyanakkor mégis rokon húrokon szól szerelemről, szeretetről az a tizenhat vers, ami az Őrizz meg engem című Koltay Gergely-kötetben megjelent. A CD-mellékletben szereplő dalokat első látásra furcsa öszszetételű társaság szólaltatja meg, bár valójában az a világ szörnyű, amelyben nem természetes, hogy különböző világnézetű művészemberek együtt szerepelhetnek.
– A könyv és a CD ötlete Somlai Zsuzsától, a Szabad Tér Kiadó vezetőjétől származik. Nagyon ráérzett arra is, amit a kérdése sugall. Somlai Zsuzsa egy olyan lemezt és könyvet szeretett volna a dalaimból összeállítani, ami érzése szerint hiányzik az ember életéből. Mi ez? A szeretet. Ebből a témakörből már készítettem három szerzői albumot. Az első a Szerelemből szerelembe, ezt követte a Titkos szeretők, tavaly publikáltam az Égjen neked a fényt, ezekben összevegyítettem a dalokat prózákkal. 2008-ban ezt szánom adventi, karácsonyi, újévi ajándéknak. Ez az a gárda, amelyben ott van a feleségem, Farkasinszky Edit, Géczi Erika, Tóth Renáta, Gregor Bernadett, Benkő Péter, Demjén Ferenc, Gesztesi Károly. Horváth Charlie együtt szerepel Sárközy Anitával, Papadimitriu Athinával, Keresztes Ildikóval, Csernák Jánossal. A régi harcostársak, barátok hajlandók voltak egy közös album miatt öszszejönni, amiben mindenki a legjobbat adja. Példaadó lehetne a többi művészeti ág képviselőinek, hogy nálunk, zenészek között, egy kis szegmens kivételével, amely megpróbálja – sajnos sikerrel – kisajátítani a hazai rockmuzsika minden fórumát, nincs meg az, hogy a világnézeti különbségek életre szóló haragot eredményeznének. Ugyanakkor van egy másik nagy réteg, a többség, amelynek képviselői igenis szeretik egymást. Ha felveszed a telefont, s megkéred, jöjjön énekelni, nem azt kérdezi: mennyiért, hanem azt: mikor? S amikor a CD összejött, Somlai Zsuzsa kitalálta, hogy legyen belőle könyv is. A régi dalok mellett van három új, az egyiket Selmeczi Roland emlékére írtam, egyet mond Gesztesi Károly és a végén egyet énekel Charlie. A dalokban benne van életünk minden szépsége és szomorúsága, az élet teljessége, amit a szerelem kifejez.
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
