Vannak emberek, akiket szinte csak kiváló munkájuk minősít, nevük az általuk létrehozott értékekhez képest igazságtalanul kevésbé ismert. Ez jutott eszembe, amikor szombaton meghallottam a szomorú hírt: a nyolcvanhetedik születésnapján elhunyt Czabarka György operatőr, festőművész, mintegy százötven televíziós játékfilm operatőre. A szakmabeliek tudják, a nagyközönség sajnos kevésbé: Czabarka György azok közé az elszánt művészek, filmesek, rádiósok, újságírók közé tartozik, akik a szó szakmai értelmében létrehozták 1958-ban a Magyar Televíziót. Czabarka György az első pillanattól kezdve azért harcolt, hogy a televízió ne ellensége, hanem szövetségese legyen a nemes magyar irodalomnak és a többi művészetnek.
Tehetséges festőművész hírében állt, amikor 1946–1947-ig elkezdte tanulmányait a prágai képzőművészeti főiskolán. Ám a kezdetektől vonzotta a mozgókép, így 1948-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára. A gyakorlatban tanulta meg igazán a szakmát, a Híradó és Dokumentumfilmgyár operatőreként. A szkeptikusok kételyeitől kísérten a semmiből teremtettek televíziót, s ahogy akkoriban nyilvánvaló volt, másoknak szereztek vele dicsőséget. A drámai osztály operatőreként 1961-ben Zsurzs Évával kezdett dolgozni. Nevükhöz fűződik többek között az Euripidész Elektra, Petőfi Sándor A helység kalapácsa, Móricz Zsigmond Barbárok, Fekete István A koppányi aga testamentuma című munkáinak megfilmesítése. Várkonyi Gáborral adaptálták az erdélyi magyar irodalom remekművét, Bálint Tibor A zokogó majom című nagyregényét.
Kapott kitüntetéseket is, többek között Balázs Béla-díjban, operatőri életműdíjban részesült, érdemes és kiváló művész volt. Bár 2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották, haláláig szívfájdalma volt, hogy napjainkra szinte teljesen kihalt az igényes, irodalmi ihletésű televíziós játék.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
