Egri Lajos (1888–1967) Egerben született, s a harmincas években Amerikában íróiskolát alapított. Honfitársunk legismertebb, 1942-ben kiadott kötetét, A drámaírás művészete című könyvet eddig magyarul nem olvashattuk. Sokat mond a híres kötet alcíme is: Az emberi mozgatórugók kreatív értelmezésének alapjai. Ahogy felismeréserejű munkáknál nemegyszer megtörténik, Egri Lajos könyvének elolvasása után is úgy érezzük: a lelkünk mélyén mindig is tudtuk azt, amit a kiváló író összefoglalt számunkra, csak éppen nem valószínű, hogy el tudtuk volna ugyanígy mondani. Hiszen evidencia, hogy minden jelentős munka mögött egy vagy több jelentékeny ember munkálkodik, ám a kreativitás, az aktív tehetség nem adatik meg mindenkinek. Egri Lajos már az alcímben megfogalmazza, hogy minden alapszabály működőképességének alapfeltétele a tehetség. Nem véletlenül illusztrálja mondandójának lényeges elemeit többek között Shakespeare, Moliére, Ibsen műveivel, s az sem véletlen, hogy a negatív példaként emlegetett szerzőket 1942, a könyv amerikai megjelenése óta elfelejtettük.
Egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik az is, hogy Egri Lajos szerint a hiteles színpadi mű és film sorsa már a megírás pillanatában eldől. Három fontos alapeleme van a színpadra, illetve filmvászonra szánt irománynak: a premissza, a karakter és a konfliktus. Ha ezek rendben vannak, akkor erős és szilárd az alkotás csontszerkezete, s már csak a rendezőn és munkatársain múlik, hogy egy darab képes-e mindig újjáéledni a közönség előtt is, vagy megbukik. Az első szabály, a premissza a gyakorlatban nem működik mindig úgy, ahogy kellene. Hiszen a legbonyolultabb, sokrétűbb filozofikus darabnál is szükségszerű, hogy legyen egy gondolati vezérfonal, a sok mellékszál között az a legfontosabb üzenet, amit akár egyetlen mondatban is meg tudunk fogalmazni. Shakespeare nyomvonalán haladva a Macbeth a beteges hatalomvágy, az Othello a féltékenység, Moliérrel folytatva A fösvény a zsugoriság, a Tartuffe a képmutatás és a hiszékenység drámája, illetve tragikomédiája. Egri Lajos lépten-nyomon árnyalja mondandóját: a premissza nem jelenti azt, hogy az adott műnek csak egyetlen dologról szabad szólnia, de kell egy gondolati csúcsüzenet, ami a többinek is értelmet ad. Jó példa lehet erre, hogy sok rendező azért nem tudja igazán hitelesen színre vinni az abszurd egyik alapművét, a Godot-ra várva című Beckett-drámát, mert nem érti meg annak igazi premisszáját. Nevezetesen, hogy nem arról van szó a műben, hogy az életünk értelmetlen, hanem arról, hogy értelmetlenné válhat. A hamis premissza, a tisztázatlan gondolati üzenet vagy az autentikus üzenet hiánya a rossz dráma vagy rossz film egyik titka. Bizony számos mai magyar szerzőinek szánt filmnek sarkalatos hibája az, hogy a premisszát, az üzenetet maga az alkotó sem tudná megfogalmazni. Egri Lajos másik legtöbbet vitatott tétele a karakter fontossága; ezt még maga Arisztotelész is vitatta. Pedig inkább Lessingnek van igaza, aki kimondja: a szabályok legszigorúbb követése sem ellensúlyozza a jellemrajz legapróbb hibáit.
Erős karakterek nélkül a legmodernebb film és dráma is működésképtelen, erre is hozhatnánk számos példát az újabb kori magyar filmművészetből. Ha a valódi karaktereket üres, mozgáskompozíciókkal körbefont sematikus képletek helyettesítik, a legszebben komponált látványvilágú film is érdektelenné válik. A harmadik kritérium: a valódi konfliktus megléte vagy hiánya is perdöntő. Ebben fontos, hogy konfliktusok logikus sora vezessen el a tetőponthoz, a sorsdöntőhöz. Egri Lajos az amerikai drámairodalom feledhető színpadi munkáiból vett példáinál is meggyőzőbb az írói bravúr, amelylyel Egri a gyakorlatban is megmutatja: hogyan lehetne Ibsen Nóráját elrontani azzal, ha a konfliktusok konfliktusához vezető motivációs láncolatokat kiszedjük, s csak a tetőpontot hagyjuk a levegőben lógni. Az átírt, szándékosan elrontott jeleneteknél az olvasó gurul a nevetéstől. S már érti, miért fontos a három fő szabályon kívül a rajtuk alapuló negyedik: a csontszerkezet hibátlansága.
Nehéz egy minden részében találó és lehengerlően szórakoztató munkát ismertetni, szinte csak ízelítőt adhatunk belőle. Tény, hogy igaza van azoknak a szakembereknek, akik már a könyvbemutatón elmondták: Egri Lajos A drámaírás művészete című munkáját kötelezővé kellene tenni minden filmmel és színházzal foglalkozó művész, szakember számára. Talán kevesebb rossz művel találkoznánk.
(Egri Lajos: A drámaírás művészete. Vox Humana Produkció– Műegyetemi Kiadó, 2008.)
origo.hu
Komoly fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat, ha így kezeljük a nyers húst
