Mély gyökér, magas korona

Szikora József, a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség elnöke, a Magyar Katolikus Rádió főmunkatársa, a szakrális újságírás meghatározó személyisége irodalmi szociográfiát írt Molnár Ferenc hajómérnökről, aki a Balaton északi partjának festői települése, Pécsely–Klárapusztán újította föl a Zichy család kastélyát úgy, hogy korszerű, környezetbarát üzemet, munkaalkalmat is teremtett az ott élőknek.

Szikora József ezzel az irodalmi szociográfiával nyert ősszel Bertha Bulcsu-díjat, amivel a kiemelkedő irodalmi és újságírói tevékenységet egyaránt folytató alkotók életművét díjazzák. A tőle megszokott szerénységgel úgy kezdi beszélgetésünket, hogy őt pannonhalmi bencés öregdiák társai és egyetemi kollégái későn érő típusként emlegetik. Negyvenéves koráig az MTA Izotópkutató Intézetének kutatómérnökeként dolgozott. A nyolcvanas évek második felében úgy érezte, hogy új módon kell viszonyulnia a változásra megérett világhoz. Fölkereste lelkész-irodalmár barátját, Blanckenstein Miklóst, aki ma már pápai prelátus, püspöki helynök, az esztergomi szeminárium rektora. Ő nyomban Czakó Gábor íróhoz irányította, aki éppen akkor alapította meg az Igen című katolikus irodalmi folyóiratot. Már biztos középvezetői státust elhagyva, családos emberként beállt szerkesztőnek a folyóirathoz. – Világossá vált, hogy új módon kell szolgálnom az Urat és a hazát. Keresztény újságírónak a hit mindennél fontosabb, de szorosan összefonódik a nemzeti hovatartozással, hiszen a magyarság Isten ajándéka, amely kijelöli az utat számunkra – tűnődik. Szikora József hitvalló publicistaként, író-újságíróként, a Magyar Katolikus Rádió markáns alakjaként vált jeles, példaértékű alkotó személyiséggé. Idén több könyv kiadását is tervezi, egyikben a Bertha Bulcsu-díjas szociográfia is szerepel.
A Csak a mély gyökerű fának nőhet magas koronája című szociográfia főhőse, Molnár Ferenc, a Magyar Hajó- és Darugyár Balatonfüredi Sporthajó Üzemének egykori hajómérnöke, ma a Carbon Composites című pécselyi üzem tulajdonos-vezérigazgatója és a szerző között szembetűnő a lelki rokonság, a kegyelem üzenetének megértésében, a hiteles sorsválasztásban. Molnár Ferenc hajósi, alföldi gyerek létére megvalósítva gyermekkori álmát, Gdanskban lett hajómérnök, ott még megismerte a hagyományos fatechnológiát, de már a modern hajóépítkezés csodáit és fortélyait is elsajátította. Itthon a balatonfüredi hajógyárban fejlesztette ki a szörfkészítés területén a kompozittechnológiát, amely a természetben föllelhető szálszerkezetek utánzásán alapul, a hajógyártás minden területén alkalmazható, és abszolút környezetbarát. 1984-ban vásárolta meg a pécsely–klárapusztai egykori Zichy-kastélyt, amelyet a helyi téesz vezetői csontig lepusztítottak. Első látásra beleszeretett a csodálatos vidékbe, a festői kastélyba, az épület és a táj harmóniájában rejlő lehetőségekbe. Mire a birtok szinte minden anyagi forrását kimerítve a tulajdonába került, a felújításra egy fillérje sem maradt. Ráadásul az üzem akkori, szocialista vezetését nem érdekelte az új technológia. Molnár Ferenc nem a rossz hazai beidegződéseket követte, nem adta föl a sebeit nyalogatva a harcot, hanem elfogadta a vállalat ausztriai üzemében fölkínált lehetőséget. 1984-től 1993-ig eljutott sikereinek jutalmaként oda, hogy önálló gyáralapítással bízták meg az osztrákok. Kiharcolta, hogy Magyarország legyen a megvalósítás terepe. Saját érvényesülésénél jobban érdekelte hazájának fölemelkedése. Hazatérvén a fokozatosan magántulajdonába került Carbon Composites nevű gyárat a felújítással egy ütemben költöztette Pécsely-Klárapusztára, munkalehetőséget teremtve a helyieknek.
A gyönyörű környezetbe került, megújult birtok irodaépületének mestergerendáját díszíti a Carbon Composites jelmondata, amelyet Szikora József dolgozata címéül választott: Csak a mély gyökerű fának nőhet magas koronája. Azt jelenti, hogy az igazi megújulás nemcsak a modernizáció, hanem magában foglalja a visszatérést is az ősi hagyományokhoz. Az igazgatói irodáját egy parasztházban rendezte be, amelynek a mestergerendája olyan alacsonyan van, hogy ő maga, a tulajdonos is csak fejét meghajtva léphet be a helyiségbe. Szándékosan hagyta meg úgy, ahogy volt, s egy háromszéki székely mesterrel, Kubánda Miklóssal megfaragtatta a fát, amelyre a jelmondaton kívül rákerültek a honfoglalás kori palmettás-indás motívumok, a turulmadár, Emese álma. Aki átlépi a parasztház-iroda küszöbét, eszébe vésheti, hogy az igazi nagyság kicsiségünk megvallásában s az isteni kegyelem felismerésében rejlik – fejezi be beszélgetésünket Szikora József.