Művészetről támogatás nélkül

A Magyar Írók Egyesületének 1992-ben alapított folyóiratát, a Lyukasórát már többször elsirattuk. A lap jó ideje akadozva került a hírlapboltokba, az óévben az első három számot több hónapos szünet követte. Most rövid időn belül napvilágot látott két tavalyi összevont szám, s esély van arra, hogy bár kéthavi ütemben, de a megjelenés újra rendszeressé váljék Sághy Ildikó főszerkesztésében.

Önről köztudott, hogy gyakorlata van reménytelen helyzetbe került lapok újraindításában. Szerkesztőnek készült?
– Eredetileg az evangélikus teológián végeztem, s a pártállami években sokáig Csepelen gyakoroltam a lelkészi hivatást, de az irodalmat otthon szerettem meg édesapám, Sághy Jenő szárszói parókiáján, ő a népi írócsoport tagja, s ifjú balatonszárszói lelkészként a szárszói konferenciák egyik szervezője volt. Én korábban voltam a Négy évszak című kulturális magazin szerkesztője, mindenese, majd a 2005-ben megszűnt Taps színészmagazin főszerkesztője.
– S most újra egy hátrányos helyzetű folyóiratot vett védőszárnyai alá.
– Holott a Lyukasóra mögött megalakulásakor felsorakozott az írótársadalom színe-java. Ugyanaz a nagy hatos hozta létre, amelyik 1991-ben a Magyar Írókamarát (1994 óta Magyar Írók Egyesülete), illetve a Független Magyar Írók Szövetségét. Előbbit Gyurkovics Tibor, utóbbit Hernádi Gyula elnökletével. Gyurkovics elnöki stallumát egy éve Kiss Dénes József Attila-díjas, babérkoszorús költő vette át. A lap alcímében Gyurkovics Tibor javaslatára az szerepelt: olvasói lap. Egyre nehezebben, de annak dacára létezik, hogy 2005 óta gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem kapott támogatást a Nemzeti Kulturális Alap illetékes szakmai kollégiumától. Mi több – bár hivatalos értesítést pályázatunkra még nem kaptunk –, az interneten közzétett döntések szerint most sem ítélt meg nekünk a kuratórium egy fillért sem.
– Az utóbbi két számot ön jegyzi főszerkesztőként. A lap megújult külleme is jelzi, és ön sem titkolja, hogy megpróbál ellenszert is találni a támogatáshiányra. Mivel próbálkozik?
– A legutóbbi megújult küllemű és reményeim szerint megújult szellemű Lyukasóra lapszám művészeti tervezője az egykori Taps kép- és tördelőszerkesztője, Réti Attila. A szellemi hátteret biztosító szerkesztőbizottság tagjaival és a szerkesztő munkatársakkal is egyetértettünk abban, hogy jó értelemben vett konzervatív, ám modern megoldású lappal kell jelentkeznünk. S igenis ki merem mondani, bár nyilván sokan fanyalognak majd: igényes irodalmi magazint szeretnék szerkeszteni, amely kurrens lehet a piacon. A képi megújhodás része az elegáns fekete-fehér színhez való visszatérés is. Azt gondolom, ha egy lap, mondjuk anyagiak híján, nem tud végig színes nyomással készülni, jobb, és talán tetszetősebb is, ha egyértelműen fekete-fehér marad. A gazdagabb grafikai és képanyag, az ötletes képi megoldások pedig kiegészíthetik a szövegek gondolatmenetét, erősíthetik azok érzelmi töltését. A mostani számban például Gyurkovics Tibor Szandai december című versét beleforgattuk egy téli fasor képébe, s ez sajnos a november 16-án elhunyt Gyurkovics Tibor emlékszáma is lett. A megújulás másik komponense a testvérművészetek tudatos vállalása, ettől az olvasógárda bővülését is reméljük. Nyitunk a képzőművészek felé is, előző számunkban Schrammel Imrével készült beszélgetés, és megjelenésre vár az Orosz Istvánnal, illetve Kemény Henrik bábművésszel készült interjú. Néhány évvel ezelőtt az Ernst Múzeumban volt egy Fordított vernisszázs című sorozatom, amelyben a képzőművészetek világába fordítottam bele az irodalmat a képzőművészet népszerűsítésére. A Lyukasóra esetében a folyamat fordítottja játszódik: az irodalmat támogatják a társművészetek.
– Persze a lap elsősorban irodalmi folyóirat maradt. Ez a profil is bővül, frissül?
– Egyrészt a hagyományos rovathatárokat új rovatszerkezettel tágítjuk, ebben segít a tördelés is. Másrészt ezek tartalmilag is felfrissülnek, például nemcsak recenziókat, kritikákat közlünk, hanem ismert pályatárs mutatja be a másik új könyvét. Ennek első darabja Ágh István Kossuth-díjas költő írása, aki Búzás Huba verskötetéről beszél, s mellette szerepeltetjük a kötetből a költeményeket és a két alkotó fényképét is. Fontosak az írókkal, költőkkel folytatott, szakmailag és emberileg is izgalmas beszélgetések, ezúttal Bodnár Dániel Tóth Éva költővel készített érdekes nagy interjút. Folytatódik Szakonyi Károly sorozata, az Olvassuk újra!, amelyben közelmúltunk már-már elfeledett prózai remekléseit veszi sorra, saját lírai hangvételű kísérő soraival.
– Reméljük, nem lesz kérészéletű az újrainduló Lyukasóra.
– Abban a hitben ténykedem tovább, hogy a kiváló honi és határon túli magyar szerzőknek segíthetek a Lyukasórával még egy kiváló, de mindenképpen színvonalas országos fórumot biztosítani. A Pest Megyei Önkormányzat Közgyűlése adott a vármegyeházán helyet a szerkesztőségnek, így most egy védett kis szigeten dolgozhatunk.