A mosoly

Akik veled voltak, azt mondják, úgy léptél át abba a másik, az itt maradóknak mindig félelmetes világba, hogy mosoly játszott az ajkadon. Vajon ismerősnek tűnt a látvány, nem lepett meg az első pillantás? Hiszen tudtad, az az oldal csak nekünk titokzatos és borzongást keltő, az ott lévőknek az a szürke és hétköznapi.
Már régen izgatott az a másik világ. Nem rettentél tőle, s nem fordultál el szkeptikusan, hanem igyekeztél felismerni a jelzéseit, megérteni az üzeneteit, használni, mások javára is fordítani az onnan nyert tudást. Nevezhetjük ezt hitnek is. De a te hited nem a ráción túli ismeretlen belenyugvó elfogadása volt, hanem hittél, mert volt olyan tapasztalatod, hogy a ráción túli ismeretlen működik ebben a világban, hatással van az életünkre, s rajtunk is múlik, hogy hasznunkra legyen. Ha szeretettel fordulsz felé, élhetőbb, de tágasabb és megismerhetőbb is lesz a világ. A szeretet irányította tetteid, vállalva azt is, hogy korunk „felvilágosult” embere nem egyszerűen csak nem érti meg, hanem egyenesen félreérti s gyakran lekezelően vagy agresszíven reagál. A fensőbbséges okosok lenéző, megvető „magabiztossága” ellenére töretlenül bíztál az imádság építő, gyógyító erejében, s nem sajnáltad erőt adó energiáidat azoktól sem, akik gúnyolódtak rajta. Ha megfáradtál, Csíksomlyó misztikus közösségének erőforrásából töltődtél fel, követve az Úr és a nemzet útját.
Szerettél volna átjárást találni a vízöntő kor kitágult szellemi horizontja és a mindenkor érvényes tudásvágy között, mert értékeket tagadó és pusztító evilági időnkben a harmóniára, az egyensúlyra van legnagyobb szükségünk. Egy új, korunk kérdéseire választ adó bölcsességre, amely óvja hagyományait, de meghaladja azt, amelyre nem az arisztokratikus kívülállás, hanem a mindent befogadni akaró dinamizmus, nem az apatikus belenyugvás, hanem az áradó érzelmek kiszolgáltatottságát is elfogadó önátadás a jellemző. Te tudtad, az önfeláldozást is vállalnod kell, a lehetetlen, a megvalósíthatatlan sem riaszthat vissza, ha a magad állította mércének akarsz megfelelni. Elfáradhattál, de amibe belekezdtél, azt nem hagyhattad félbe, vallottad és élted, a manapság oly sokat emlegetett önmegvalósítás valójában a felelősségünk felismerése, megcselekvése és vállalása.
S most, mit kell látnunk! Utad váratlanul megszakadt, sorsod félbemaradt! Igazság ez?! Mosolyogtál mindezen. Te, aki oly elszántan kutattad az evilági igazságot, oly kétségbeesetten küzdöttél minden igazságtalanság ellen, szembesültél azzal, amit addig is sejtettél, a mi fogalmaink szerint az a másik, a túlvilági igazságszolgáltatás még sokkal igazságtalanabb.
Mosolyod átkerült egy más dimenzióba, hiszen a túlvilág is mosolyra fakasztott. Az a mosoly ennek a világnak mindig, pótolhatatlanul hiányozni fog.
Ugró Miklós

Emlékezés a Lánchíd Rádióban. Szarka Ágotára emlékezik a Lánchíd Rádió Zöldgömb című műsora ma délután egy és kettő óra között. A környezetvédelmi ügyekben is gyakran kardoskodó újságíróról Ludwig Emil beszél, a Gádor utcai ökoiskola diákjai pedig a kiváló riporter egyik írása kapcsán osztják meg a gondolataikat a hallgatókkal. A műsort aznap este tíz órától ismétlik meg a 100.3-as frekvencián. A Lánchíd Rádió fogható az interneten is a www.lanchidradio.hu oldalon.