A legfrissebb közvélemény-kutatások országos szinten is visszaigazolják a IX. kerületben történteket. A törvényhozás két legkisebb pártja mögül lassan elfogynak a támogatók. Az MDF morális és szervezeti értelemben is romokban hever, ahonnan nehéz lesz talpra állni
A múlt vasárnap megtartott ferencvárosi időközi képviselő-választás végeredménye új fejezetet jelent a hazai választástörténetben. Ugyanis először fordult elő a rendszerváltás óta, hogy a jobboldal jelöltje egy olyan választókerületben szerezte meg a mandátumot, melynek azt megelőzően balliberális képviselője volt. Az érintett mandátum csak 2002 óta számított baloldali hitbizománynak, mivel a kilencvenes években többször is volt már jobboldali gazdája. Emiatt kabalának sem rossz a fideszes Bácskai János győzelme.
Bár az alacsony részvételi arány miatt kockázatos a mélyebb következtetések levonása, mégis joggal bizakodhat a Fidesz tábora. A IX. kerületben élő választópolgárok álláspontja teljesen szinkronban van azokkal a közvélemény-kutatási adatokkal, amelyek a napokban kerültek nyilvánosságra. Hiába vetette be tavaly ősz óta a legváltozatosabb kommunikációs trükköket a Gyurcsány-kormány, hogy a világgazdasági válság miatti riadalmat kihasználva megpróbáljon új arculatot építeni magának, a szocialista törzsszavazók táborán kívül már szinte senki nem hisz neki. Nyugodtan megrendezhették volna ezt az időközi választást az ország bármelyik településén, a végkimenetel mindenütt ugyanaz lett volna. Talán csak az okozott volna némi izgalmat, hogy sikerül-e az MSZP jelöltjének szorossá tenni a versengést. Rímel a fenti állításra a fóti polgármester-választás is, ahol a Fidesz jelöltje, Mádly Zsolt annak ellenére is meggyőző fölénnyel nyert, hogy erdélyi származása miatt a Gyurcsány-korszak legvisszataszítóbb fejezeteit idéző mocskolódást kellett elviselnie.
A többi párt szereplésének értékelése miatt érdemes röviden áttekinteni, milyen eredménnyel végződtek az időközi választások az első Gyurcsány-kormány megalakulása óta. 2004 őszén Szécsényben a Fidesz–KDNP-s színekben induló Nagy Andor százalékosan kerekítve 69:24 arányban nyert a második fordulóban az MSZP–SZDSZ közös jelöltjeként ringbe szálló ellenfelével szemben. A kis pártok aspiránsainak egyike sem érte el a 3 százalékos szintet. 2005 májusában Sopronban Firtl Mátyás 71:17 arányban győzött a szocialista Csák Ferenc ellen. Utóbbit egyébként nem támogatta az SZDSZ, melynek jelöltje a többi törpe pártéhoz hasonlóan az ötszázalékos küszöb alá szorulva bukott el.
2006 októberében, Veszprémben a Horváth Balázs halála miatt megüresedett képviselői szék a fideszes Horváth Zsolté lett. A két nagy párt közötti különbség 61:34 volt. Nem egészen egy esztendővel ezelőtt Újbudán lettek az urnák elé szólítva a helyiek, akiknek a kereszténydemokrata Rétvári Bence 71 százalékos támogatottsággal nyerte el a bizalmát, az MSZP és az SZDSZ közös jelöltjének, Lakos Imrének a 20 százalékával szemben. Ha a fentiekhez viszonyítjuk a fideszes Bácskai Tamás sikerét (60:27 arányú győzelem a szocialisták favoritjának rovására), akkor rögtön láthatóvá válik, hogy a mostani arány nagyjából megfelel az elmúlt öt esztendő átlagának. Növeli a siker értékét, hogy a 2004 és 2008 közötti időközi választásokkal szemben – amelyek masszívan jobboldalinak nevezhető választókerületekben születtek – ezúttal a Fidesz idegen pályán győzött.
Fel lehet persze tenni például a kérdést, hogy az MSZP akkor is a színtelen-szagtalan Bánsághi Tamást indítja-e egy alvókampánnyal körítve, ha valamiféle csoda folytán az MDF és az SZDSZ következetes marad korábbi fogadkozásához, és valódi ellenzéki pártként leszavazza a 2009. évi adótörvényeket és a költségvetési törvényt. Mivel a megtörténteken már nem lehet változtatni, ezért a válasz is örökre rejtély marad. Miután egyes, a megélhetési politizálás műfajában jeleskedő független honatyák, illetve a szabad és a magyar demokraták révén rendre többségbe került a Gyurcsány-kormány a fontosabb szavazásokon, ezért megengedhette magának azt a luxust, hogy elbagatellizálja a ferencvárosi urnák előtt zajló politikai mérkőzést. Nem teheti azonban meg Pécsen, ahol Tasnádi Péter halála miatt rövidesen időközi polgármester-választást kell majd tartani. Az egyelőre még nem jogerősen gondnokság alá helyezett Toller László országgyűlési képviselői mandátuma szintén veszélybe került. Mivel a baranyai megyeszékhely az MSZP egyik legfontosabb fellegvára, ezért a kormánypárt a presztízsszempontok mellett a két tragikus sorsú politikus iránti tisztelet miatt is kénytelen lesz minden erőforrását mozgósítani. Egy itt elért Fidesz-győzelem (vagy győzelmek) után nagyon nehéz lesz a mind fásultabb kormánypárti szimpatizánsokkal elhitetni, hogy a Gyurcsány vezette szocialistáknak még van esélye a 2010-es parlamenti választásokon való helytállásra.
A ferencvárosi mandátumért folytatott harcnak nem csupán a két nagy párt közötti verseny volt az egyetlen jelentős epizódja. A kampányt kísérő botránysorozat – a tömeges ajánlószelvény-hamisítással és a szelvényekkel való üzérkedésről értekező helyi SZDSZ-elnökkel körítve – egyértelműen bebizonyította, hogy a hazai választási rendszer ezer sebből vérzik. Ennek legfőbb okát a jelöltek egy részének gátlástalansága jelentette. Lehet vitázni azon, hogy a kormány- és MDF közeli Political Capital intézet milyen szándékból próbálta előzetesen megtámadni a bíróság előtt az akkor még nem ismert végeredményt, ám nem vitás, hogy a közel húsz éve meghozott választójogi törvény alapos módosításra szorul. Ha ez nem történik meg, akkor a visszaélések is szaporodni fognak.
Érdemes szemügyre venni a kisebb pártok teljesítményét is. Az önmaga felszeletelésével foglalkozó MDF – melynek színeiben 1990-ben Szabó Iván még megnyerte az érintett mandátumot – ezúttal a jelöltállításra sem volt képes. A helyi alapszervezet akaratának semmibevételével elindítani kívánt Dézsi Mihály az ajánlószelvények hamisításának vádja miatt már a kampány során elbukott. Nem lehet büszke teljesítményére a szabad demokrata John Emese sem, aki a második forduló előtti visszalépése során nyíltan elismerte: arra játszik, hogy az alacsony részvétel miatt érvénytelen legyen a szavazás. Ez sem fedi azonban el a Jobbikénál is jóval gyengébbre sikeredett eredményt, amit ráadásul egy olyan kerületben ért el, ahol nemrég még a polgármester és a képviselő is szabad demokrata volt. A legfrissebb közvélemény-kutatások országos szinten is visszaigazolják a IX. kerületben történteket. A törvényhozás két legkisebb pártja mögül lassan elfogynak a támogatók. Az MDF morális és szervezeti értelemben is romokban hever, ahonnan nehéz lesz talpra állni. A szabad demokratáknál az Országgyűlés feloszlatására irányuló fideszes kezdeményezés elutasítása tette (a koalíciós szakítás óta nem először) nyilvánvalóvá, hogy ellenzékiségük csupán a hangzatos fogadkozások szintjén létezik, valójában viszont ugyanúgy a posztkommunista hatalom szekértolói, mint 1994 óta bármikor.
Összességében elmondható, hogy az MSZP egyelőre képtelen kimozdulni a vereségre ítélt kormánypárt szerepéből. Korábbi szavazóinak többsége a passzivitás állapotába süppedt, akiknél emiatt nehéz felmérni, hogy az országgyűlési választások során milyen magatartást fognak majd tanúsítani. Ha nem történik valami drámai fordulat, akkor a kormánypárt további mélyrepülése valószínűsíthető. Mindezt a júniusi európai parlamenti választás még inkább felgyorsíthatja.
