Apám azt mondta, ez már nem normális. Nem a karácsonyt várom, hanem a farsangot. Ehhez mérem az egész évet – mondta egy busó. A Mohács környéki sokác népszokás egyike azon kevés Kárpát-medencei hagyománynak, amelyet nem feláldoztunk a globalizáció és a nemzetköziség oltárán, hanem felismerve annak idegenforgalmi és gazdasági lehetőségeit, nemcsak életben tartott az ország, hanem kifejezetten támogatott is. Olyannyira, hogy elsőként ezt a szokást javasolta felvételre az Országgyűlés bizottsága a szellemi-kulturális örökség nemzeti jegyzékébe. A busójárás a Mohács környékén letelepedő sokácokhoz kötődik, a sokácok a katolikus horvátok egy kisebb csoportjába tartoznak. A dunántúli városban busójáráskor akár öt-hatszáz beöltözött férfi sétál a városban kisebb csoportokban.
Eddig csak Mohácson élvezhettük ezt a rendkívül látványos farsang- és télbúcsúztatót, most azonban a fővárosiaknak is házhoz jönnek a kifordított bundába bújt alakoskodók. Budapestre február 13-án, pénteken érkeznek. Délután két órakor indul menetük a Váci utca déli részéről a Ráday utcán keresztül, este pedig a Fonóban folytatódik a program. Fél hétkor A maszk mögött címmel nyílik a busók szokásait bemutató kiállítás, amelyet a gyűjtő, Minorics Tünde etnográfus előadása kísér, majd sokác táncokat tanulhatunk, és megtekinthetjük a Zora Táncegyüttes szokásbemutató műsorát. Az estét a mohácsi Orasje zenekar táncháza zárja.
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!