Drágaságot hozott a reform

A térítésmentes gyógyszerkiváltásra jogosító új közgyógyellátási rendszer bonyolultan, a szociális rászorultságot kevésbé figyelembe véve, átláthatatlanul s a korábbinál drágábban működik – többek között ezeket a kritikákat fogalmazta meg az Állami Számvevőszék most elkészült vizsgálata.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a közgyógyrendszer 2006–2007-es átalakítása. Az új rendszer bonyolultabb, bürokratikusabb és drágább lett. A ráfordítások 2005 és 2008 között 12,5 százalékkal, 52,3 milliárd forintról 58,8 milliárdra növekedtek. Pedig a jogosultak száma a korábbi 539 ezerről 337 ezerre csökkent, igaz, ebben közrejátszott az érvénytelen igazolványok visszavonása is.
Azoknak a száma, akik méltányossági alapon kaptak közgyógyigazolványt, drasztikusan, hatvan százalékkal visszaesett. Esetükben ugyanis az önkormányzatoknak is mélyen a „zsebükbe kell nyúlniuk”, ám az új rendszer a helyhatóságok számára drágává és nehezen tervezhetővé alakította az ellátást. Ez azt eredményezte, hogy a dinamikusan fejlődő és lemaradó települések lakosai közti hozzáférési különbség emelkedett. A lemaradó településeken tovább romlott a szociális rászorultság elvének érvényesülése – állapította meg az Állami Számvevőszék.
Legfrissebb jelentésükben az áll: az újfajta ügyintézési folyamat túlbürokratizált, a résztvevők számára átláthatatlan. Kiszámíthatatlan és tervezhetetlen mind a jogosultság megszerzése, mind a támogatás mértéke – olvasható a vizsgálat megállapításai között. Ugyanakkor az informatikai rendszert jónak tartották. Kifogásolták viszont, hogy a közgyógyellátás fedez olyan szereket is – például vitaminokat –, amelyeket egyébként nem támogat a társadalombiztosítás, s a beteg számára nem hoznak jelentős egészségnyereséget. Pedig ezekhez a termékekhez 2008 első fél évében a központi költségvetés 2,7 milliárd forintnyi támogatást nyújtott a közgyógyosoknak.
Mint ismert: korábban a közgyógyellátottak térítésmentesen juthattak korlátlan mennyiségű gyógyszerhez, gyógyászati segédeszközhöz és gyógyfürdőellátáshoz, ám csak egy listán szereplő termékek közül választhattak. A törvény 2006-os módosítása után a gyógyszerlista megszűnt, s már a teljes kínálatból választhattak az érintettek. Igaz, az állami támogatás egy hónapra jutó összegét személyre szabottan meghatározták, s ahhoz a legalacsonyabb napi terápiás költségű készítmények árát vették alapul.
A maximálisan adható támogatás krónikus betegségre havi 12 ezer forint volt – amit évi 6 ezerrel lehetett bővíteni –, ám a havi keretmegállapítást a költségek csökkentése érdekében szigorították, s előírták, hogy a háziorvos és a szakorvos által rendelhető medicinák legfeljebb 6-6 ezer forintot tehetnek ki.