Románia nem tett meg mindent a 2000. január 30-án Nagybányán történt tiszai ciánszennyezés megakadályozása érdekében, ezáltal veszélybe sodorta a máramarosi megyeszékhelyen működő színesfémfeldolgozó vállalat közvetlen közelében élő polgárok életét – marasztalta el keleti szomszédunkat az Európai Emberi Jogi Bíróság a napokban meghozott ítéletében. A strasbourgi bíróságon Vasile Tatar és fia, Paul indított pert Románia ellen. Keresetében a két nagybányai lakos azt állította: a lakhelyüktől mindössze száz méterre működő ipari vállalat által alkalmazott ciántechnológia veszélybe sodorta életüket. A felperesek sérelmezték, hogy a román hatóságok egyetlen felmérést vagy tanulmányt sem készítettek az arany- és ezüstbányában zajló termelésnek a környezetre és a lakosságra kifejtett hatásáról, illetve ennek megelőzéséről. Továbbá azt állították, Paul Tatar asztmás megbetegedése a kilenc évvel ezelőtti ciánkatasztrófa nyomán súlyosbodott. Éppen ezért a nagybányai apa és fia 146 ezer eurós anyagi, valamint 50 ezer eurós erkölcsi kártérítést követelt a román államtól egészségük károsodása miatt.
A napokban kihirdetett ítéletében az emberjogi bíróság megállapította: Románia megsértette a felpereseknek a háborítatlan magánélethez való jogát, ezáltal az állam áthágta az európai emberi jogi egyezmény nyolcadik paragrafusát, amely egyebek között az egészséges környezethez fűződő jogot is szavatolja. Strasbourg egyúttal arra a következtetésre jutott, hogy a román hatóságok nem támasztottak olyan feltételeket a nagybányai üzem számára, amelyek révén elkerülhető lett volna a környezet és az emberi szervezet károsodása, sőt, a tiszai szennyezés után sem korlátozták a színesfém-feldolgozást, noha aggályok merültek fel a technológia biztonságát illetően. A bíróság mindemellett – az Egészségügyi Világszervezet tanulmányára hivatkozva – nem talált ok-okozati viszonyt Paul Tatar légúti megbetegedése és a nátrium-cianidos ipari technológia alkalmazása között, ezért sem anyagi, sem erkölcsi kártérítést nem ítélt meg a felpereseknek, a román államot viszont 6200 eurós perköltség megtérítésére kötelezte.
Miközben Strasbourg már elmarasztalta Romániát, hazánknak még mindig nem sikerült végső győzelmet aratnia a tiszai ciánkatasztrófa miatt indított perben. Magyarország nem sokkal azután perelte be a Nagybányán akkoriban Aurul Rt. néven, a román állam résztulajdonában működő vállalatot, hogy a bozintai zagytározón keletkezett gátszakadás nyomán százezer tonna ciántartalmú zagy ömlött közvetve a Tiszába, példátlan pusztítást végezve a folyó élővilágában. A budapesti Fővárosi Bíróság 2006-ban az időközben Transgolddá keresztelt vállalatot tette felelőssé a katasztrófáért, a magyar állam által követelt 28,5 millió dolláros kártérítés ügyében azonban még nem született ítélet.
Ennek főként az lehet az oka, hogy az Aurulhoz hasonlóan az azóta csődeljáráson átesett Transgold sem létezik már, mivel három évvel ezelőtt felvásárolta a brit Oxus Gold és a kazahsztáni KazahGold színesfémfeldolgozó, és a Romaltyn Mining Rt.-ként működő vállalat nem is képviselteti magát a budapesti peren. Jelenleg újabb tárgyalás kitűzésére várunk, de ha jogerőre emelkedik a Transgold felszámolási eljárása, akkor már nem lesz alperes, így a vállalat megmenekülhet a kártérítés kifizetése alól – nyilatkozta lapunknak Szecskay András, a magyar államot a ciánperben képviselő ügyvéd. Szerinte azonban Magyarország mindenképp erkölcsi győzelmet aratott azáltal, hogy megállapítást nyert a nagybányai üzem felelőssége. Mindezt ugyanis a román hatóságoknak figyelembe kell venniük, amikor a gyár újraindításának engedélyezését mérlegelik, mivel őket is felelősség terheli a biztonsági intézkedések betartatásáért.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
