Lothringer Miklós tíz év tanítás után határozta el, hogy visszatér gyermekkori nagy szerelméhez, a könyvhöz. 1989-ben feleségével megalapította az Auktor Könyvkiadót, s 1990-ben már ki is adta vitéz Somogyvári Gyula Virágzik a mandula című híres regényét.
Lothringer Miklós bevallja, két magyar szakos, egy főiskolai és egy egyetemi diplomája dacára sokáig nem tudta, ki is valójában vitéz Somogyvári Gyula. Nevét csak elrettentő példaként említették az 1990 előtti jegyzetírók. Elmaradott, vidékies íróként, költőként címkézték ok nélkül, hiszen a két világháború között a vidéki és a fővárosi értelmiség is kedvvel forgatta könyveit. Somogyvári Gyula író, újságíró, országgyűlési képviselő a Sopron megyei Fülesen született, mindkét ágon német eredetű családból 1895. április 21-én, s bár édesanyja soha nem tanult meg rendesen magyarul, az egyik legpatriótább magyar költővé fejlődött. Az I. világháborúból tartalékos főhadnagyként tért haza. Volt az MTI osztályvezetője, a Magyar Rádió igazgatója. Kevesen tudják, hogy neki köszönhető a hangjáték kifejezés meghonosodása. A Gyula deák nevet először azért használta, mert első művei megjelenésekor még katonatisztnek számított, s később is megtartotta, hiszen archaizáló, historizáló, deákos szellemű író volt. Mivel mindenfajta diktatúrát ellenzett, 1944. március 21-én a Gestapo letartóztatta, a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, ahonnan az amerikaiak szabadították ki. 1950-ben budai lakásán az ÁVO lefogta, és Kistarcsára internálta, fogságban, szívrohamban halt meg 1953-ban. Könyvei indexre kerültek, elvben meg is kellett volna semmisíteni mindet.
Lothringer Miklós először a Somogyvári Gyula összes versei és műfordításai című, 2001-es kiadású könyvet mutatja, amelyet az író-költő dédunokája, ifjabb Somogyvári Gyula rendezett sajtó alá. Időközben előkerült néhány költemény, de a gyűjtemény mégis teljesnek tekinthető. Leghíresebb költeményét, a Magyar miatyánk 1919 című versét Sinkovits Imre szavalta, a hangszalagot a Magyar Rádió archívuma őrzi.
Az első világháborúban játszódó Virágzik a mandula Somogyvári életművének másik nagy csoportját, a saját élmények nyomán megírt regénytrilógiát nyitotta meg. Óriási közönségsikert aratott, mert együtt jelenítette meg a hátországban élő egyszerű ember és az aknazáporban rettegő frontkatona életét. Olvasói kérésre írta meg a folytatást Ne sárgulj, fűzfa! címmel, majd az És Mihály harcolt… című zárókötetet. Ez utóbbi a bolsevik kommün alatt játszódik, kimondja azt, amit később több történész is megfogalmazott: az őszirózsás forradalom és a tanácskormány véres terrorját, és a trianoni békeszerződés tragédiáját.
A harmadik csoporthoz tartoznak a hatalmas szakirodalom alapján megírt történelmi művek. A reformkor végét és az 1848–49-es szabadságharcot Somogyvári monumentális tetralógiában jeleníti meg. A pirossapkás kislány a reformkor végét, A hadtest hű marad a márciusi forradalmat a pákozdi győzelemmel és a schwechati vereséggel együtt ábrázolja. A Katonacsillag megfordul című regényben megörökítődik a schwechati visszavonulás, Buda feladása, a Kossuth-kormány debreceni tevékenysége, majd Guyon Richárd branyiszkói győzelme, ebben az író dédapja is szerepel. A tetralógai negyedik darabja, A Tűzoszlop a tavaszi hadjáratról szól Komárom felszabadításáig, ebben Somogyvári Görgey Artúrt igazi hősként ábrázolja. Lothringer Miklós elmondta, hogy A Tűzoszlop posztumusz kötet, amelynek 1947-es keletkezésű kéziratát annak idején rejtegetni kellett. A másik posztumusz mű a Vihar a levelet… című regény, amely, ha megírásának idején megjelenik, az első szépirodalmi tudósítás lett volna a második világháborúról.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
