Másfél évvel ezelőtt huszonnyolc, Guantánamóra menekült kubai ellenzékit fogadott be Magyarország, akikről néhány botrányos eset óta semmit sem hallani. Úgy tűnik, el is hagyták az országot. Hogyan hatott a kubai–magyar viszonyra a menekültek befogadása?
– Kuba és Magyarország kapcsolata alapvetően megváltozott 1989, a Szovjetunió és a szocialista tábor széthullása után. Ennek ellenére 2005-ben újrakezdődtek a kölcsönös látogatások, elsősorban azzal a céllal, hogy ismét létrehozzák a kétoldalú kormányközi vegyes bizottságot. Két fontos kétoldalú kereskedelmi és gazdasági megállapodást is aláírtak 2006-ban. Ön a kérdésben arra a sajnálatos tényre utal, amely változáshoz vezetett az országaink közötti viszonyban. Budapest 2007 őszén a sajtó szerint 28 kubait fogadott be, akik a guntánamói haditengerészeti támaszpontról érkeztek, és aki illegálisan hagyták el Kuba területét. El kell azonban mondanom, hogy az igazságszolgáltatás elől menekülő, az Egyesült Államok zsoldjában álló köztörvényes bűnözőkről van szó. Úgy vélem, megfelelő választ adtunk a magyar kormánynak erre a meglepő és Kubával szemben barátságtalan lépésére, s reméljük, több ilyen eset nem lesz, hiszen a történtek miatt a két ország közötti kapcsolatok az eddigi legmélyebb szintre estek.
– Eközben immár másfél éve Kubában is érezhető változásokat, egyfajta óvatos nyitást tapasztalhatunk, amely minket, kelet-európaiakat, a két évtizede nálunk történtekre emlékeztet. Nem gondolja, hogy a mostani könnyítések egyszer Kubában is rendszerváltáshoz vezetnek?
– Minden politikai rendszernek a saját útját kell járnia, és folyamatosan tökéletesednie kell, hogy ne lehessen mozdulatlansággal vádolni. De nagyon nehéz összehasonlítani Kubát és Magyarországot, hiszen a két országnak teljesen más a történelmi és geopolitikai helyzete, s a kubai forradalmi folyamat egészen más irányba tartott, mint a magyar fejlődés.
– Az utóbbi időszak másik fejleménye, hogy Kuba kitört az elszigeteltségből. Ennek egyik, a térségen kívüli bizonyítéka Raúl Castró minapi moszkvai látogatása. Ez azt is jelenti, hogy visszatér a régi szoros kubai–orosz viszony?
– Oroszország az elsők között nyújtott azonnali emberbaráti segítséget, mikor Kubát egy hónapon belül három hurrikán pusztította végig. Már jó ideje megújítottunk fontos kétoldalú megállapodásokat, és jó néhány év kihagyás után Raúl Castro elnök mostani egyhetes látogatása ennek lezárását jelképezi. De hangsúlyoznom kell, már egyébként is rég kudarcot vallott az Egyesült Államok által csaknem ötven éve elrendelt blokád Kuba politikai elszigetelésére, hiszen országunk jelenleg a világ 181 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és csak tavaly több mint ötszáz magas rangú küldöttség járt a szigeten, köztük az orosz államfő is. Az idén eddig három államfő járt Havannában, és a napokban várjuk Michelle Bachelet chilei elnök asszonyt is. Gazdasági szempontból nagyon fontosak kapcsolatok Oroszországgal, megerősítik Kuba fejlesztési terveit, s általában véve is elsősorban olyan országokkal folyamatosak a kapcsolataink, amelyek támogatják Kuba fejlődését.
– Az utóbbi néhány évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy kudarcot vallott az Egyesült Államok Kuba ellen éppen 47 éve bevezetett embargója. Kuba emiatt százmilliárdos kártérítést követel az Egyesült Államoktól, míg Barack Obama pedig az elszigetelés feloldásért cserébe szabad választásokat vár a szigeten. Hol lehet a középút?
– Raúl Castro elnök már legalább háromszor fejezte ki az Egyesült Államoknak, hogy készek vagyunk a tárgyalásokra. Kubát azonban óriási károk érték mind anyagi, mind emberi értelemben – bár ez utóbbit nem lehet pénzben mérni –, és a tavalyi óvatos becslések alapján ez az összeg elérte a 93 milliárd dollárt. Véleményem szerint az Egyesült Államoknak tárgyilagosan el kell ismernie, hogy kudarcot vallott a blokáddal kapcsolatos politikája, és egyenlő félként kell tárgyalóasztalhoz ülnie a kubai kormánnyal. És amint megkezdődnek a – feltételhez nem kötött – tárgyalások, Washingtonnak ki kell jelentenie, hogy ez a politika árt gazdasági érdekeinek, s állampolgárainak is.
– Mi az igazság a Fidel Castróról keringő külföldi hírekből? Egy venezuelai lap például egyenesen arról írt, hogy hasonmását láthatjuk a fényképeken, felvételeken.
– Fidel Castro, ahogy nyilván tudják, 2006 júliusa óta súlyos beteg, több műtétet hajtottak végre rajta, és megrendült fizikai állapota miatt már nem tudja irányítani az országot, nem tud részt venni a nyilvános eseményeken. Ezért az alelnök, Raúl Castro vette át ideiglenesen az irányítást, és Fidel ezért mondott le újraválasztásáról. Ez Fidel Castro személyes döntése, emellett azonban továbbra is dolgozik, részt vesz a fontos döntésekben, továbbra is megjelenteti gondolatait, küldöttségeket fogad és írja az emlékiratait.
– Az Európai Unió nemrégiben jelezte Kubának, hogy nem elégedett az eddigi engedmények mértékével, nyilván az emberi jogok terén várt volna többet, így azt, hogy szabadon engedik az összes politikai foglyot az szankciók tavalyi feloldásáért cserébe. Mikor kerülhet erre sor?
– Kuba mindig hangoztatta, hogy amíg az Európai Unió fenntartja büntetőintézkedéseit, addig nem lehet szó politikai tárgyalásokról. Nem gondoljuk, hogy a kubai rendszer mentes a hibáktól, mert a világ egyik kormánya sem az emberi jogok bajnoka. Kuba tökéletesen érti ezt, és tudja, javítania kell az általános garanciák rendszerét. Kuba képviselője éppen a napokban adott át Genfben az Emberi Jogi Tanács szervezetének, a Universal Periodic Review-nak egy jelentést az emberi jogok helyzetéről, és el kell mondanom, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egész rendszerében három éve nem tudják elítélni Kubát ezen a téren.
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
