időjárás 14°C Eufrozina , Kende 2022. szeptember 25.
logo

Lendületben a válsággyár

2009.02.16. 23:00

Megalakították a válságkezelő központot, amelyben kivétel nélkül kormánytagok foglalnak helyet. Kizárásos alapon tehát kiderült: a kormány többi tagja nem a válság kezelésével, hanem más homályos-bokros teendőkkel foglalkozik.


Emlékszik-e vajon a nyájas olvasó, milyen kioktató, gúnyos hangnemben ironizált Gyurcsány Ferenc a köztársasági elnökön, amiért Bölcsek tanácsát hívott életre? A világ esze azt mondta lekezelően, félmosoly kíséretében egy tévéinterjúban: bár örül, hogy Sólyom László a maga módján próbál valamit tenni, a dolgok nem így működnek. Nem lehet hónapokig tanulmányokat írogatni – a világ gyorsabb ennél. Lehet, hogy a világ gyorsul, ám Gy. Ferenc egyre lassul. Mert ne feledjük: tudják, mikor nagyképűsködött imigyen a Nagy Ember? Hát még múlt év novemberében. Azóta hónapok teltek el anélkül, hogy a lázas kormányzati vakaródzáson kívül bármi is történt volna. Mondhatni: lassúság, Gyurcsány a neved. Önleleplező az a packázás is, amivel gyerekesen ki akarja erőszakolni, hogy a nadrágszíjcsomag bejelentésére csak Orbán Viktor országértékelő beszéde után kerüljön sor. Majd fél évvel ezelőtt jött rá az MSZP-kormány, hogy a válság már nem is a spájzban, hanem a nappaliban van, ám a középkori alkimisták eljárásához hasonlatos titkolózáson kívül semmi érdemlegeset nem tudtak lépni. Azazhogy mégis! Megalakították a válságkezelő központot, amelyben kivétel nélkül kormánytagok foglalnak helyet. Kizárásos alapon tehát kiderült: a kormány többi tagja nem a válság kezelésével, hanem más homályos-bokros teendőkkel foglalkozik. Aki furcsállja, miért kell egy központot létrehozni arra, ami a kormány kutya kötelessége, magára vessen. Már látjuk lelki szemeinkkel, milyen lépések következnek. Megválasztják majd a válságkoordináló albizottságot, s a grémium saját kebelén belül krízisszóvivőket fog kinevezni. Nem hanyagolhatják el a tanácsadó cégek láncolatát sem. Csekély, pár milliós díjazás fejében független értelmiségiek egész raját mozgósíthatnák a felelős munkára. Apropó, felelős. Válságfelelősök megbízása sem lenne haszontalan, mindig más vállalhatná el az ügyeletesi teendőket. Az egész válságvertikum tevékenységének hatékonysága felett pedig a miniszterelnök által kinevezett felügyelőbizottság bábáskodhatna. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a bejelentés meg is történik a létfontosságú szervek felállításáról. De előfordulhat, hogy alábecsültük a kisebbségi kormány találékonyságát és ennél cifrább javaslataik is lesznek. Gyurcsány egyre nagyobb nehézségeket okoz a parodistáknak azáltal, hogy saját karikatúráját alakítja. Úgy is fogalmazhatunk: elveszi a kenyerüket. Egyelőre azonban a lakosság kenyerét veszi el, mégpedig könyörtelenül. E tekintetben – de csak ebben! – nem tétlenkedik. Tájfuniramban értéktelenedik el a forint, hogy elődjét idézzük: ócsul a nemzeti valuta. Hovatovább az árfolyama a bányászbéka ülepét fejeli le valahol a földkéreg mélyrétegeiben. Meglehetősen sokan nem tudnak szabadulni a rossz érzéstől, hogy ez egyáltalán nincs az uralkodó, ám kormányozni nem hajlandó elit (?) ellenére. Még több MSZP, még több szegény, kiszolgáltatott ember, s ez a posztkommunista államvezetési útmutatók szerint korántsem rossz ómen a maguk szempontjából. Az olcsó proletárok munkáért könyörgő serege, akiknek sem ideje, sem ereje a nagypolitika ügyeibe ártani magát – vágyott forgatókönyv az utódpártiaknál. Ezzel a valóságos válsággyárral el akarják érni, hogy a megszokás elhatalmasodjon az embereken, és már ne is tűnjön föl nekik, amint egyre mélyebben süllyednek bele a nyomorba. Hogy a vállalkozók nem jutnak a pénzükhöz, s így ha valaki most nyerné el a támogatást, a lajhárreflexű kormány csak májusban fizetné ki a pénzt, amikor annyit használna, mint tűzvészben a kerti locsolókanna? Nem tesz semmit – rájuk is vonatkozik az iménti lerohasztási koreográfia. Van egy olasz mondás a tehetetlenkedésre: Molto fumo e niente arrosto. Sok füst és nem sül semmi. De vajon ki akarja sütögetni a pecsenyéjét a mi kifüstölésünkkel? És mit akar a kisebbségi kormány? Szeretnénk tudni, mi a célja mindezzel az öntudatos és agresszív szerencsétlenkedéssel. Nincsenek ugyan rózsaszínű illúzióink a képességeiket illetően, ám úgy véljük: ennél még Gy. Ferenc és sleppje is többre képes. Ha túlbecsültük szellemi munícióikat és tényleg csak ennyire futja, ezúton elnézést kérünk a könnyelmű feldicsérés vétsége miatt. Akkor valóban nem tiszta Amerika, hanem tiszta Japán, amit a Gyurcsányék művelnek. Egy pici különbséggel. Japán a mosoly országa, míg az MSZP-kormány kész röhej.
De az isten szerelmére, mi gátolja, hogy valamit csináljanak már végre? Félő, olyanok, mint az a zenebohóc, aki csigakomótossággal készülődik egy szólóhoz, s mindig késlelteti a pillanatot, amikor ki kell nyitnia a hegedűtokot, hogy a zeneszámot elkezdje. Aztán ez is megtörténik, ám a tokban csak egy szál banán van, amit jóízűen elfogyaszt. Ha már az étkezésnél tartunk, érdemes elidőzni a Gyurcsányi família étvágyánál. Pár évvel ezelőtt nagy port vert fel, amikor egy roma szervezet vezetősége a számlák tanúsága szerint több kiló felvágottat evett meg személyenként egy ültő helyében. Valami hasonló rekordkísérletre készülhetett a miniszterelnök és hozzátartozói is. Mint kiderült a kormányszóvivő kínos magyarázkodásából, a még hivatalban lévő miniszterelnök támogatja a rokonait. Ez hát az oka annak, hogy a száztizenvalahány millió osztalékként fölnyalt forintocskából egy huncut, megveszekedett lyukas krajcár sem maradt. Elköltötték, tudtuk meg – sok volt az éhes száj. Ám hogy ily nagy volt az éhség, mégiscsak elgondolkodtató. Könnyű kiszámolni, napi kétszázharmincötezer forintot élt föl a Gyurcsányi klán. Ez kapd el, ne az influenzát! Csak hát van itt egy kis bibi. Manapság, amikor a rokonaival családi-baráti kalákában szüretelő, házat építő stb. állampolgárokat halálra zaklatja-bírságolja az adóhatóság, hogy intézi el ezt a kérdést a miniszterelnök? Hiszen az ajándék, éppen az általa vezetett, illetve balfácánolt kormánynak kárhoztathatóan illetékköteles lett. Hogy is lenne másként, ha egyszer adóköteles jövedelmek eltüntetésére teremthet alkalmat az ajándékozás. Még van is benne logika, hiszen ha nem tud valaki elszámolni egy kamionnyi pénzeszközzel, azzal takarózhatna: jótékony célra fordította, mind a templomi perselyt, a Fedél Nélkült áruló utcai koldusokat, no meg a családtagokat gyarapította. Nem lenne tehát ablakon kihajított idő, ha előkaparná Gy. Ferenc, milyen bizonylatokkal, számlákkal tudja igazolni az önzetlen rokonsegítést. Vagy nincsenek elrakva a ládafiában? Az bizony nagy baj. Ismerve az APEH precíz gyakorlatát, minden oka megvan az idegeskedésre. Nehogy még a végén vagyonvizsgálatot kapjon a nyakába a szoci papírmessiás! Még az a rútság is megeshet, hogy az ő nevét dobja ki az a fránya számítógép; mint az megtörténik oly sokszor, ha fideszes politikusokról van szó.
Tudjuk persze, hogy az az ominózus gép vagy az adóhatósági apparátus ama bizonyos Gyurcsányi nevet sosem fogja kidobni, amíg az MSZP nevű nagyon tiszteletre méltó társaság regnál. Amíg ők cinkelik a lapokat, a kártya, de még az üzleti szerencse sem lesz forgandó. Nagy kérdés azonban, maga a társadalom kidobja-e végre ezt a rosszabb sorsra érdemes kompániát az ország irányításából? Miért kell megvárnunk, amíg mindent csődbe visznek? A Titanic példáját emlegetjük; vajon nem nézték volna-e idiótának, aki arra való hivatkozással akadályozta volna meg a hajót konokul a jéghegynek irányzó kapitány leváltását, mert nem tanácsos a válság közepén vezetőt cserélni? Nincs erre idő, kérem! Majd ha már túlestünk a jéghegynek ütközésen! Akkor igen. Akkor már lehet. De most?

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.