Tóth Éva köszöntése

Hétfőn este zsúfolásig megtelt a Magyar Írószövetség klubja, ahol pályatársai köszöntötték Tóth Éva költőt, írót, műfordítót születésnapján, Turczi István költő moderátori irányításával.
A hatalmas érdeklődés jelezte, hogy az 1939. január 30-án, Debrecenben született költőnő valóban szekértáborokon felül áll, közszeretetnek örvend. Születése arra predesztinálná, hogy „csak” népi legyen, hiszen édesapja, Tóth Endre a népi-nemzeti költészet emblematikus alakjának számít. Ám egészen ifjan vehette kézbe Pilinszky János Trapéz és korlát című kötetét, ami az intellektuális líra iránti vonzódást is megalapozta benne. Emlékvers című 1956-os költeményét tizenhét nyelvre lefordították. Kalász Márton a debreceni tiszta magyar nyelv és a hagyomány továbbörökítését, Vasy Géza a különleges érzékenységet és a közéleti bátorságot, L. Simon László az európai és a magyar hagyományok szintézisét emelte ki Tóth Éva ezerszínű lírájából. Ágh István szerint a nyitottság és a fogékonyság ma is ugyanúgy jellemző Tóth Évára, mint egyetemista korában. A költő legfontosabb üzenete: az irodalom a nemzet túlélési készlete.