Este nyolckor Chrestels János ritmusgitáros belecsap a húrokba, rákacsint Tóth József szóló- és Bayer Attila basszusgitárosra. Szamosfalvi László egyetlen dobütésére elcsöndesülnek az időutazók. Az orgonista, Erdei Zsolt szakszerűen felkonferálja a nótákat, amelyeknek a címétől is lázba jönnek a nosztalgiavadász hölgyek és a lelkes öreg fiúk. Negyven-, ötven-, hatvanesztendős házaspárok boldogan hallgatják régi idők fülbemászó és ritmikus melódiáit. Már a bemelegítés is fantasztikus, a Johnnie Guitar című számról, a Spotnicks fülbemászó daláról eszembe jut első randevúm a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium klubdélutánján. És ki ne ismerné nemzedékemből a másik nagy, Spotnicks-feldolgozásban is híres nótát, a Quando, Quandót, magyar fordításban: Mikor jössz már énfelém címmel. De még csak most következnek a Shadows- dallamok…
A szünetbe Gary Moore Parisienne Walkways című számának akkordjain evezünk át. Chrestels Jánost korosztályomból sokan ismerik az Albatrosz ritmusgitárosaként, 1966–70-ig a Majakovszkij utcai össztáncokon, tánciskolákban is ők húzták a talpalávalót. Profi fotóművész, ’70 óta kezébe se vette a gitárt. Úgy kezdődött – meséli Chrestels János, hogy Tóth József szólógitáros, a vendéglő tulajdonosa, aki harminc éve szintén zenész volt, négy évvel ezelőtt elkezdte játszani a régi idők nagy számait. Nyomban szólt Chrestels Jánosnak, volna-e kedve összejárogatni egy kis házi örömzenélésre. Mindenki hozta a barátját, s amikor egy évvel ezelőtt nyilvánosan fölléptek a Víg Molnárban, átütő sikert arattak. Minden hónap második péntekjén megismétlik az örömzenei találkozót. Aztán volt néhány nagyobb hangversenyük Kamaraerdőn. Üllőre, az ottani majálisra már a jó hírük miatt hívták őket, idén oda már visszamennek. És egyre több fővárosi, vidéki fesztiválra, kulturális eseményre kapnak meghívást a szájpropagandának köszönhetően. Beszélgetésünkbe kapcsolódik Tóth József is, aki megerősíti, a szívükhöz közel álló örömzenéket kezdték játszani, először csak saját mulattatásukra, aztán a vendéglőben, pusztán szórakozásból, hiszen mindenki mással keresi a kenyerét. Nem mindennapi dolog, hogy maga a tulajdonos húzza vendégeinek a talpalávalót. Erdei Zsolt hozzáteszi, a próbáknak is patinás aurája van, de annál nincs szebb, mint amikor összejön legalább havonta egyszer az egyre sokasodó törzsközönség, amely visszaálmodja magát a régi időkbe.
Aztán a vidám nyüzsgés elcsendesül, a Retro Team öt tagja újra belevág, hogy a második felvonásban vérbő spanyol zene és flamenco másszon a fülünkbe.
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat