Zbigniew Herbert számos konkrét és spirituális szállal kötődött Magyarországhoz. Vonzódását motiválja, hogy még Lembergben, az Osztrák–Magyar Monarchia területén született. Az erdélyi magyarsághoz is hasonlóvá teszi a helyzetét, hogy a harmincas években Herbert soknemzetiségű szülővárosának több mint fele lengyel volt. Herbert is úgy járt, mint az egyszeri kárpátaljai magyar, aki anélkül, hogy kimozdult volna falujából, négyszer váltott állampolgárságot. Lemberg mai neve Lvov, tartozott már Ausztria–Magyarországhoz, Lengyelországhoz, a Szovjetunióhoz, Ukrajnához. A határtalan költői érzékenységen kívül ez a tényező is segíti a nagy lengyel költőt abban, hogy átérezze a Kárpát-medencei magyarság és Kelet-Közép-Európa minden nyűgét.
Életútját két interjú is összefoglalja, az egyiket Puskás Károly, a másikat Kiss Gy. Csaba, Herbert költészetének elmélyült elemzője készítette. Továbbá Kiss Gy. Csaba Rapszódosz Trójából, Baránszky Joób László Kettős tükörben című tanulmányai segítik az eligazodni vágyót Zbigniew Herbert költészetének bonyolult tükörcsarnokában. Benne a szerelem és a halál ölelésével, a létfilozófia démonaival folytatott küzdelemben lépten-nyomon felsejlik kelet-európai jelenlétünk minden fájdalma, és „csak azért is” méltósága. Nála barbárságunk emlegetését és elemzését nem kisebbségi érzése motiválja, hanem annak tudata, hogy erkölcsi tartalékaink, érintetlenségünk, elemi erőnk talán megmenthetnek bennünket attól a romlástól, amely felé Nyugat-Európa és Amerika sodródik.
Herbert metafizikai szempontú költészete egyszerre emlékeztet a hindu Tagore ezoterikus túlvilágélményére és Pilinszky János rejtélyes, apokrifos keresztény hitére és tragédialátására. Gondoljunk csak a Fortinbras gyászéneke című bonyolult költemény áttételeire. Ebben a túlélő, a látszólag győztes királyfi siratja Hamletet, a gondolat emberét, de úgy, hogy valójában a saját sorsának buktatóin kesereg. A homo politicus, ha olyan őszinte magához, mint Fortinbras, vesztesnek érzi magát a hamleti etikus embertípussal szemben. Vajon a tisztaság megőrzésének záloga csak az örökös e világi vereség lehet – teszi fel nekünk s bennünk Herbert verse a költőket mindig is elemi szinten izgató kérdést.
Zbigniew Herbert alakját, megismerését segítik, árnyalják a költőtársak, Nagy Gáspár, Kányádi Sándor, Marsall László és mások hozzá írt versei és elemzései. A lengyel költőóriást 1987-ben az akkor még nagyon remélt nemzeti megújulás egyik markáns előjeleként létrehozott Bethlen Alapítvány díjában részesítette a kuratórium. Csoóri Sándor így értékelte Herbertet: Azoknak, akik nem ismerik eléggé, tájékoztatásul néhány adatot elmondok. Herbert első versei 1948-ban jelentek meg. Első kötete ’56-ban. Ezzel a kötetével került a lengyel irodalom első vonalába. Azóta is ott van.
(„…Egyenesen szembenézni a sorssal…” – Magyar írók Zbigniew Herbertről, szerk.: Kiss Gy. Csaba és Simonyi Zoltán, Széphalom Könyvműhely, 2009. 160 oldal, 1800 Ft.)
origo.hu
Újabb helyszínről dobatta ki Magyar Péter a testőreivel a HírTV stábját
