Könnyebb helyzetben vannak a nem demokratikus rendszerek vezetői, ha az uralkodás utáni időszakról van szó, ugyanis ezt a problémát általában megoldják az elnököt-diktátort-nemzetvezetőt megbuktató puccsisták, és rövid úton kivégzik a nagy elődöt, hacsak nem tud valakitől menedékjogot vásárolni összeharácsolt vagyonából. Jean-Bédel Bokassáról, a Közép-afrikai Köztársaság császáráról Valéry Giscard D’Estaing akkori francia elnök mondta, hogy személyes jó barátja, sőt családtagként gondol az egyébként személyesen is több gyermeket agyonverő, kannibalizmussal is vádolt uralkodóra. Bokassa szabad emberként halt meg Banguiban, ahogy Mobutu Sese Seko, Zaire egykori diktátora sem szenvedett sokat, bár ő Marokkóig volt kénytelen menekülni, és soha nem térhetett haza megbuktatása után. Bokassa 75 évesen szívrohamban, Mobutu 66 évesen prosztatarákban halt meg.
A jól helyezkedő diktátorok mellett azonban különösen érdekes azoknak a vezetőknek a sorsa, akik túl fiatalon fejezik be az uralkodást, és a legszebb férfikorban éri őket a nyugdíjazás, vagy igencsak hosszú ideig élnek. Ilyen például a nagy „VGE”, aki Bokassa császár barátjából és francia elnökből uniós tisztviselő, pontosabban az uniós alkotmányt megalkotni próbáló Európai Konvent elnöke lett. Jelenleg a világot járja, beszédeket tart, és az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsát irányítja. A még mindig befolyásos politikus egy-egy beszédéért legalább húszezer eurót kér.
Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a Celebrity Speakers londoni cégnél Helmut Kohl és Helmut Schmidt volt német kancellárok, Hans-Dietrich Genscher korábbi német külügyminiszter, Frederik Willem de Klerk korábbi dél-afrikai miniszterelnök és Nobel-békedíjas, vagy Alastair Campbell, Tony Blair volt brit miniszterelnök volt tanácsadója. Campbellt azoknak érdemes meghívniuk, akik igazából Tony Blairt akarják, de a „főnök” épp elfoglalt – lévén az Európai Unió közel-keleti főmegbízottja –, vagy túl magas árat kér előadásáért. Hozzá hasonló helyzetben van Alekszandr Lihotal, aki a 12 500-20 000 eurós kategóriába tartozik. Lihotal ugyanis Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet pártfőtitkár tanácsadója volt, ám nála jóval olcsóbban meg lehet hívni a vendégek szórakoztatására, az esemény fényének emelésére. Gorbacsovról ugyanis az hírlik, hogy ő igazi „egymilliós ember”, aki egy-egy fellépéséért ezt az összeget kéri forintban, de különleges fellépéseknek sokkal magasabb áruk is lehet. Ennek fejében szívesen ebédel bárkivel, vagy tanácsokat ad, s le is lehet őt fényképezni. Gerhard Schröder volt német kancellár is aranyáron méri tanácsait, azokat pedig ki is fizetik, mégpedig az orosz gázóriás, a Gazprom. A politikus irányítása idején nagy támogatója volt az Északi Áramlat nevű gázvezeték építésének, amely az orosz gázt hozná közvetlenül Németországba. Két héttel a választások előtt aláírták a szerződést, majd Schröder leköszönt. Nem sokkal később az immár magánember Gerhard Schröder elfogadta a Gazprom ajánlatát, legyen az Északi Áramlat építésére létrehozott részvénytársaság (Nord Stream AG) felügyelőbizottságának vezetője. A Bild német bulvárlap szerint Schröder szintén „milliós”, ő ennyi eurót kap információik szerint a Gazpromtól egy évre.
Nem csak a politikusok mérik drágán szavaikat. Ilyen Lance Armstrong is, aki hétszer nyerte meg a Tour de France-t, a világ leghíresebb kerékpáros körversenyét, ráadásul felépült a rákból. Őt szerződtetni valóban nagyon drága, csak külön megállapodás után érhető el, de a kevesebb pénzből gazdálkodók megkérhetik Linda Armstrong-Kellyt, a kerékpáros édesanyját, meséljen csemetéjéről. A hölgy könyvet is írt arról, miként tudta egyedülálló anyaként felnevelni örökmozgó fiát, és 10-20 ezer dollárért bárkinek elmondja ezt. Az előadókat persze ügynökök képviselik, a különböző cégek ezeket az embereket keresik meg egy-egy ajánlattal. Ha kell, az ügynökségek „istállójukból” pénztárcánkhoz mérten ajánlatot is tudnak adni, ki mire jó, milyen célból érdemes meghívni. Egy humanitárius köntösbe öltöztetett pénzfelhajtó találkozón nem jó Gorbacsovot meghívni, aki csak oroszul tart előadást, ráadásul inkább a politikai szükségszerűségről beszél, mint a szenvedő gyermekek megsegítéséről, de a célnak tökéletesen megfelel Petra Nemcova, a cseh szupermodell, aki természetesen nemcsak szép, de folyton a szegényeknek akar segíteni, ráadásul épp Thaiföldön volt, mikor a cunami elpusztította a partvidéket.
Minden csak a pénzen múlik. Az önmagukat eladni képes hírességek csillagászati összegeket érnek, mindössze azért, mert sokat láthattuk őket az újságokban és televíziókban. Akik kivonták magukat a médiakörforgásból, azokra nem kíváncsi senki, függetlenül attól, milyen élményeik vannak. Ilyen például Michael Collins. Hogy ki ő, ha éppenséggel nem az IRA alapítója? Az az űrhajós, aki az Apollo–11 űrhajóval elment a Holdig, letette Neil Armstrongot és Buzz Aldrint kísérőnkre, de ő maga benn maradt a járműben. Armstrong és Aldrin rendszeres résztvevői az előadásoknak, 40 ezer dollár feletti gázsival, mint az első és a második ember a Holdon. Collins nem bérelhető ki.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
