Hibás községnevek

Nemrégiben sokszor szerepelt a lapok hasábjain Ötömös község neve. Nem jó hírét keltették: a romlott savanyúságot gyártó cégről lett országos hírűvé. De nem is abban az alakban, amelyben az imént írtam. Hanem így: Öttömös. Mintha a folyónévről és a mellette települt városról ismert Temesnek ö-ző változata volna, megötszörözve. Öt Temes?
A község nevének semmi köze sincs Temeshez vagy Tömöshöz, de a számnévhez sem. Török személynévből (Ötemis) származott, de nem az oszmán-törökből, hanem még a honfoglalás korából, az Árpád-kori török nyelvi és történelmi kapcsolatok idejéből. Első előfordulása 1436-ból való: Hythemesszallasa, azaz Ötömösszállása. Az akkori falu a török hódoltság alatt elpusztult, utána a terület Szeged pusztája lett. Az 1863. évi helységnévtár még Ötömöst írt. Az 1882-i – nyilván a fönti hibás névértelmezés alapján – már Öttömöst. Így azután 1908-ban e téves néven létesítettek belőle önálló községet. A nép azonban a mai napig röviden ejti, Ötömösnek. Móra Ferenc, akinek első régészeti ásatása volt itt, következetesen egy t-vel írta a község nevét. A magyar földrajzinév-kutatás kiváló tudósa, Inczefi Géza szegedi főiskolai tanár 1956-ban már javasolta a Magyar Nyelvőrben Ötömös helyes alakjának visszaállítását.
Hasztalan. Másik javaslatát azonban az illetékesek megfogadták. A MÁV menetrendjében, sőt még az 1973-i helységnévtárban is Balástya község egyik megállója Összeszék néven szerepelt. Holott ez a név az errefelé honos családnévből (Ősze – Őze) származik. (Ezt viselte a kiváló színész, Őze Lajos is.) Azóta a MÁV kijavította: ma mind a megállón, mind a menetrendben a helyes Őszeszék szerepel.
Elképesztő az Ötömös mellett levő Rúzsa község nevének írása. 1840 körül Rúzsajárásként szerepel a szegedi határt ábrázoló térképen. Tömörkény István elbeszélésében 1912-ben Két Rózsák járása néven emlegeti. Ha másból nem, ebből is világos, hogy eredete a jellegzetes szegedi, közelebbről alsótanyai és alsóvárosi vezetéknév; annak a családnak a neve, amelyből egyebek közt Rózsa Sándor, a nép száján Rúzsa Sándor is származott. Természetes tehát, hogy a nép hosszú ú-val ejti, akár a névadó virágot (rúzsa). Itt nem történt egyéb, mint hogy az írógépeinkről hiányzó ékezet bosszulta meg magát. A hivatal nem ismerte a hosszú í, ú, ű betűt; senki nem vette a fáradságot, hogy irataiban tintával pótolja a hiányzó ékezetet. A szegedi határból 1950-ben önállósított községet először Csorva néven anyakönyvezték. Amikor 1957-ben Ruzsára változtatták, senkinek nem jutott eszébe az ékezet pótlása. Így rögzült meg, örökült meg a hibás alak.
Erdei Ferenc több helyt, de főként Város és vidéke (1971) című könyvében szóvá tette, hogy milyen zűrzavart okoz a két pusztaszeri emlékmű léte és tisztázatlansága. Az országos Árpád-emlék Sövényháza határában volt található, a hét vezér emlékoszlopa Pusztaszer községében. Szabó Pál, az író kevéssel halála előtt, 1969 őszén csak a pusztaszeri obeliszkhez talált, s amikor én a csalódott, panaszos cikkére válaszul fölvilágosítottam, hogy miért tévedt máshova, mint szeretett volna, megígérte, hogy még eljön, megnézi az igazit, az Árpád-emléket is. Halála azonban megakadályozta ebben: a hibás név miatt sohasem látta az igazi Pusztaszert!
A javítás szándékával Sövényházát 1973-ban elnevezték Ópusztaszernek. Csakhogy ez nemhogy tisztázta volna, hanem még jobban összekuszálta a helyzetet. Egyrészt egy soha sem létezett, történetietlen nevet próbáltak meghonosítani, másrészt, mivel meghagyták Pusztaszert is, semmit sem értek el, mert a látogatók zöme ma is változatlanul a Pusztaszer határában álló emlékoszlophoz zarándokol. Még jó, ha közben megtudják, hogy az Árpád-emlék Ópusztaszeren látható… (A két emlékmű között mintegy 10 kilométer utat kellene építeni, hogy a tévelygőknek ne kelljen visszatérniük az 5. számú fő közlekedési útra, s onnan Kisteleknél újból letérni, most már az igazi Pusztaszer felé.)
A honfoglalók országgyűlése, Nagy Imre 1945. évi földosztása azonban nem Ópusztaszeren, hanem Pusztaszeren volt. Vörösmarty verse is azt mondja: „Pusztaszer a nevem, / Itt szerzett törvényeket Árpád…” Nem azt, hogy „Ópusztaszer a nevem…” Ady sem Ópusztaszer, hanem Pusztaszer ellen lázadt, Pusztaszert átkozta el.
A helyes és történetileg megokolt változtatás az lett volna, és az ma is, ha az 1934-ben alakult és akkor hibásan elnevezett Pusztaszer község fölveszi az Újpusztaszer nevet, a hibásan és történetietlenül elkeresztelt Ópusztaszer pedig visszatér hagyományos nevéhez, és egyszerűen ismét csak Pusztaszer lesz. Így egyértelmű, félreérthetetlen, és egyedül ez felel meg a történeti tényeknek.
Csengele az itteni nép nyelvén Csöngöle. Nem véletlenül, és nem csak azért, mert a szegedi nyelvjárás ö-ző. Hanem mert eredetileg ez volt a neve. 1462-ből való írásos előfordulása ezt vitathatatlanná teszi: Cheöngeöle.
Illendő és szép, hangulatos lenne régi formájában visszaállítani.