Különleges diadal

Az idei alternatív Kossuth-díjat Kubik Anna Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Magyar Színház társulatának tagja vehette át. Hosszú vastaps és a zsűri egyértelmű döntése jelezte, hogy mindenki úgy érezte: ezúttal a legméltóbbhoz került a Kossuth Lajost ábrázoló dombormű.

Díjátadás. Kubik Anna színművésznek szerdán este a Pintér Galériában adta át Gyurkovics Györgyi, a díj egyik alapítója az alternatív Kossuth-díjat, Zsin Judit domborművét. Az alapító elmondta: az elismerést minden évben olyasvalakinek ítélik oda, akinek illene Kossuth-díjat kapnia. 1999–2003-ig azért szüneteltették, mert akkor olyan kormánya volt az országnak, amely az érdemeseket tüntette ki. Az ünnepi műsorban Závory Andrea mondta el Gyurkovics Tibor Kubik Anna-esszéjét, s levetítették Gyurkovics Tibor a Himnuszról szóló előadásának filmjét. Közreműködött Molnár Levente operaénekes.

Csaknem kilencven csodálatos főszerep, köztük a legfrissebbek Tamási Áron Ábelének édesanyja, az Énekes madár főszerepe, Szigligeti Liliomfijának Kamillája, Claire Albee Kényes egyensúlyában, jelzik, hogy Kubik Anna vérbeli színésznő, képes bárkinek az alakját magára ölteni.
– Isten megadta nekem, hogy sokszor kipróbálhattam az átváltozás művészetét, ami a színész alapvető képessége. Játszottam abszurd drámában, tragédiában, vígjátékban, mesejátékban, most például Csukás István csodálatos Tükörbohócokjában, amit évek óta nem lehet levenni a Thália repertoárjáról. Soha nem fenyegetett az a veszély, hogy beskatulyáznak.
– E sokoldalúságból mintegy zászlóshajóként kiemelkednek a nemzetben gondolkodó alkotók műveiben alakított hősnők?
– Mindig is úgy éreztem, hogy nekünk, színművészeknek nem a magamutogatás a missziónk, bár erre nagyon sok negatív példa létezik. Engem a belső közlési kényszer űz ezeken a szerepeken át, mégpedig az, hogy társaimmal mindenki számára alapvetően fontos dolgokról szóljunk: nemzetünk sorskérdéseiről, az emberi élet értelméről, születésről, halálról – ezekért az üzenetekért érdemes játszani, vallani, hitet tenni a színpadon. Mindig is nemzeti színházi színésznőnek érzem magam, a társulatunkat most Magyar Színháznak hívják, de azt gondolom, hogy mi is a nemzet színháza vagyunk, akik a művekhez illő módon szólaltatjuk meg az írók üzenetét. Személyesen is fontosnak tartom az ifjúság nevelését, hogy valaki a színház szentélyéből szóljon hozzájuk nemzeti öntudatról, hazaszeretetről, morális kérdésekről, Istenről, emberről, mindarról, ami evilági életünknek értelmet ad. Ez hivatásunk legszebb része.
– Kubik Anna híres arról is, hogy szépen, tisztán beszél magyarul. Valószínűleg elemi ereje lehet a Bakonyaljának, ahol ön e világra jött.
– Istennek hála, ehhez nem kell megerőltetnem magamat, hiszen egy olyan közegben nőttem föl, egy kis faluban, ahol a szép magyar beszédet a tiszta levegővel együtt szívhattuk magunkba mi, gyerekek. Beszédes a neve, Ősi. Őrizzük az ősi hagyományokat, és az idén ünnepeljük a falu ezeréves évfordulóját, s ebből az alkalomból már a Kévés galériában szervezünk is egy gyönyörűséges kiállítást.
– Ön kivételes szépséggel szólaltatja meg a magyar irodalom klaszszikusait, és ahogy a Lyukasóra estjein megtapasztaljuk, a kortárs magyar írók verseit is.
– A versek erkölcsi kapaszkodót jelentenek az életemben. Ha bármi gondunk, bajunk van, nemzetünk nagy költőihez bízvást fordulhatunk, akik mindig helyes válaszokat adnak, Kölcsey, Vörösmarty, Ady és a hozzájuk méltó, nagyszerű kortárs magyar irodalom. Pályám a Ki mit tud?-dal kezdődött, ahol előadóként szerepeltem. A színművészeti főiskolás évek alatt kicsit elbátortalanítottak, de aztán rájöttem: verset úgy kell mondani, ahogy az ember saját magán át tudja ereszteni a költő szavait.
– Az alternatív Kossuth-díj a háttérbe szorítottak kitüntetése. Mit jelent önnek, hogy átveheti?
– Különleges diadal, amiatt is, aki ezt eszmeileg létrehozta: Gyurkovics Tibor korunk egyik legnagyobb költője. Azok miatt is, akik nekem ítélték: Makovecz Imre zsűrielnök, Jankovics Marcell, Schrammel Imre, Szőnyi Erzsébet. Gyönyörű, az alkalomhoz illő Zsin Judit szobra. A nemzeti elkötelezettséget és a misszionáriusi tevékenységet jutalmazza. Megható, hogy e felejthetetlen ünnepségen mindenkiből különleges szeretetet, odafigyelést, törődést érzek kisugározni a személyes sorsom iránt is. És ez Tibor csodálatos barátságának is mementója, elmondták nekem, hogy halála előtt, a zsűri elnökeként ő is rám szavazott. Köszönöm Istennek, hogy az ő közelében nőhettem föl érett emberré, aki felelősen próbál meg gondolkodni a hazája sorsáról.