Dokumentumsorozatával az ózdi vaskohászati művek drámájáról Almási Tamás akkor is beírta volna magát a magyar filmtörténetbe, ha mást nem alkot. A Puskás Hungary című dokumentumfilm viszont, amelyet mától vetítenek a mozikban, nem igazán sikerült. Szó, ami szó, hazánkban, ahol még a magamfajta őrült bölcsész is szakértőnek képzeli magát fociügyben, kivált ha a londoni 6-3-as fényes győzelem hőseiről, az aranylábú gyerekekről van szó, eleve lehetetlen olyan filmet készíteni, amihez ne lenne bárkinek is kiegészítenivalója. Jómagam is szerettem volna kicsit többet lubickolni a nagy, legendás focimeccsek aurájában. Joggal érzékenyül el az az ember, aki 1954-ben, hatesztendős suttyó kölyökkorában nemzeti gyászként élte meg, hogy kikaptunk a németektől. Azóta már kiderült, hogy csalással nyertek. A másik kifogásom, hogy a film egyértelműbben letehette volna a voksát abban az ügyben, amit ma már a németek sem vitatnak. A lesnek nyilvánított szabályos gól nemcsak a mérkőzést döntötte el, hanem Puskás sorsának szempontjából is döntőnek bizonyult.
Tény, hogy a film nézése közben végigpereg előttünk Puskás Öcsi diadalútja is, melyet a diktatúra sem tudott tönkrevágni. Puskás Ferenc, született Purczel Ferenc Kispesten 1927. április 1-jén jött világra. Hamar ráébredt, hogy a született zsenialitás a fociban sem elégséges, minden nagy teljesítmény szenvedésből és szorgalomból születik. Puskás Öcsi így lett a világ legjobb focicsapatának nemcsak tagja, hanem a 6-3-as diadal, az olimpiai bajnokság hősei között is az első. Azok között, akik 1950 és ’54 között egy mélyponton lévő, megalázott, elnyomott ország vigaszai voltak. Az 1954-es bírói műhiba miatt elszenvedett vereség után Budapest tüntetett, ami előjáték volt az ötvenhatos forradalomhoz. Felvillannak 1956. őszi képei is. A szabadságharc leverése után döntött úgy Puskás, hogy nem tér vissza az oroszoktól szétzúzott országba. Bécsből, ahová felesége és gyermeke is követte, Spanyolországba költözött, 1958-ban a Real Madrid játékosa lett. A film erénye, hogy megidézi a két év nélkülözéseit is, amíg Puskás meg nem találta a helyét. Spanyolhonban egy másik focilegenda egyik első számú tényezője, a világ akkori legjobb klubcsapata, a Real Madrid erőssége lett. Miközben Spanyolország nemzeti hősként ünnepli, itthon a Kádár-kormány árulóként elítéli, s igyekszik nimbuszát – hasztalan – megtépázni. Második diadalútját követi a harmadik, amit edzőként vívott ki magának Görögországban és Ausztráliában. Almási híven idézi meg a hazatérése utáni negyedik Puskás-kultuszt is. Harmadik és legnagyobb hiányossága a filmnek, ha tetszik, elfogultság, ha tetszik, megalkuvás motiválta, hogy hallgat arról, ami Puskás 2006. november 17-én bekövetkezett halála után történt. A magyar focimágus grandiózus gyászmenete egyben a nemzeti elkötelezettségű Magyarország tiltakozása volt a szocialista-liberális kormány, az őszödi hazugságbeszédet elmondó Gyurcsány Ferenc ellen. Vigaszunk, hogy mégis csak elkészült egy forrásértékű film a legnagyobb magyar focistáról, akinek élete-halála ma már a nemzet legendáriumának szerves része.
(Almási Tamás: Puskás Hungary, dokumentumfilm, Filmplus Filmgyártó Kft., 90 perc.)
origo.hu
Orbán Viktor: Magyar-román csúcs
