Szíriát el akarjuk távolítani Irántól, ki akarjuk venni őt a „gonoszok tengelyéből” – mondta egy elemző Brüsszelben, megvilágítva az unió mozgatórugóit. Vajon a demokrácia és az emberi jogok mozgatják Brüsszel kezeit? Bizony, a huszonhetek képviseletében eljáró diplomaták számára sokkal fontosabbak a világpolitikai tényezők, így például Irán elszigetelése, mint az emberi jogok képviselete. Szépen mutatja a helyzetet, hogy Irán ügye mindenestül Javier Solana, az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez tartozik, és kizárólag a nukleáris programról szól. A hetvenötmilliós, hatalmas gáz- és olajkészletekkel bíró Irán az unió számára csak atomprogramja kapcsán létezik! Talán nem is meglepő, hogy Teherán szövetségese, Damaszkusz sincsen teljesen tisztában azzal, mit is akar pontosan az EU. Csak annyit gyanít, hogy az igazi iránymutatás Washingtonból érkezik, a páneurópai szervezetnek nincsenek körülhatárolható saját érdekei.
A szíriai tisztviselők sem tudnak kibújni a bőrükből, így azt gondolják, az Európai Uniótól vagy a tagországokból érkezők – legyenek diplomaták vagy újságírók – Izrael-pártiak és palesztinellenesek, minthogy számukra ez derült ki az elmúlt évek tárgyalásain. Az ottani megbeszélések során pedig az uniós államokból érkezett újságíróknak az a képzete támadhatott, hogy a szíriaiak szerint az unió egyetlen ország, közös érdekekkel és értékekkel, miközben tudható, hogy például Litvánia és Portugália között igen nagy különbségek vannak. Való igaz, hogy nekik nincs sok tapasztalatuk a nálunk működő szabad sajtó világából, úgy mi magunk is rendkívül keveset tudunk Szíriáról. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és a tagországok zöme nyíltan azt hangoztatja, tervei között Szíria berendezkedésének megváltoztatása főhelyen szerepel. Az Európai Szomszédságpolitika (European Neighborhood Policy, ENP) szerint a szomszédokkal, esetünkben Szíriával közösen vallott értékek és érdekek szem előtt tartásával segítünk Damaszkusznak a reformok terén. Ezek a jó kormányzás, stabilitás és biztonság, demokrácia, emberi jogok tisztelete és jogállamiság, piacgazdaság és fenntartható fejlődés, valamint a fontos ágazatokban való reformok végrehajtása. Ezek az uniós országokban többé-kevésbé elfogadott értékek és érdekek, bár a piacgazdaság épp mostanság kap hideget-meleget, ám Szíria nem így működik. Az pedig nagy kérdés, vajon Damaszkusz a berendezkedését illető, nem túl hízelgő kritikákat elfogadja-e, vagy inkább maradna a maga útján. Az pedig egyértelmű, hogy az Európai Unió a palesztin–izraeli válság megoldása ügyében határozottan elutasítja a Hamásszal való mindennemű tárgyalást, és védi Izrael érdekeit, Szíria ezt soha nem tenné.
Szíriának rendkívül fontosak a külkapcsolatai, mivel nem nagyhatalom, de stratégiai kulcsfigurája a közel-keleti térségnek. Jelenleg Szíria Irán legfontosabb szövetségesének számít, Barack Obama azonban delegációt küldött a napokban Damaszkuszba, felújítandó a párbeszédet, folytatódhatnak az egyeztetések Izraellel is török közvetítőkön keresztül – ha a keményvonalas izraeli kormány is hajlandó erre –, s Oroszország is itt szeretné telepíteni a földközi-tengeri flottáját. Az unió és Szíria közötti együttműködés még gyerekcipőben jár, inkább tapogatózó tárgyalások és kapcsolatfelvétel folyik, szerződésbe foglalt megállapodás nincs, és Válid al-Moallem külügyminiszter szerint a közeljövőben nem is várható az aláírása. Annál aktívabb azonban Szíria kereskedelmi téren az öbölországokkal való kapcsolataiban. Legfőbb partnere Katar, ahonnan az országba érkező tőke 92 százaléka érkezett tavaly. A kicsiny monarchia ugyan nem nagyhatalom, de rengeteg készpénzzel rendelkezik, szívesen befektet feltöretlen gazdaságokba, emellett nem akarja megváltoztatni üzleti partnere politikai berendezkedését.
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak